A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársai és az intézet által felkért szakértők hétfőn megkezdték az adai tájház felmérését, valamint a létesítményben található tárgyak leltározását. Az adai tájházról és a felmérés munkafolyamatáról Kormányos Gyöngyi, a VMMI igazgatója és dr. Silling Léda néprajzkutató, valamint Sóti Éva, a létesítményt működtető Aranykapu Művelődési Egyesület elnöke tartott sajtótájékoztatót a helyszínen.
Kormányos Gyöngyi elmondta, hogy eddig öt bánsági településen gyűjtöttek tájházban, néprajzi és helytörténeti gyűjteményben. A felmérést elvégezték Szajánban, Torontáltordán, Kisoroszon, Erzsébetlakon és Hertelendyfalván, illetve Bácskában az adai tájházat megelőzően Tornyoson.
– A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet több mint két évvel ezelőtt indította el ezt a projektet, amelynek keretében a tájházakat, a vajdasági jellegű helytörténeti gyűjteményeknek az állományát szeretnénk archiválni és gyűjteni. Ennek az a célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet a tájházakra és a helytörténeti gyűjteményekre kulturális örökségvédelem szempontjából – magyarázta Kormányos Gyöngyi. – Szerbiában, így Vajdaságban is több nagyvárosi vagy regionális kisvárosi múzeumban van helytörténeti gyűjtemény. Ezek mellett ugyanakkor nagyon fontosak azok a tájházak, azok a helytörténeti gyűjteményt tartalmazó házak is, amelyek a kis településeken találhatók. Ezért vettük számba az elmúlt két évben a tájházakat. Többségében eddig a bánsági régióban gyűjtöttünk, és most ez a második tájház itt a Bácskában, ahol jelen vagyunk. Másfél évvel ezelőtt a tornyosi Magda-lakban voltunk, most itt vagyunk Adán, az Aranykapu által működtetett tájházban – mondta az intézetvezető.
– A programsorozatnak a célja még, hogy ráirányítsa a figyelmet a kulturális örökségvédelemre. Hiszen tapasztalatunk szerint a Vajdaságban, sőt Szerbiában sincs olyan program, amelynek keretében a tájházaknak vagy a helytörténeti gyűjteményeket tartalmazó házaknak az állagmegóvására írnának ki bármilyen anyagi eszközforrást, pályázatot. Erre viszont úgy látjuk, hogy nagy szükség lenne. Nagyon sokszor itt, a Vajdaságban is azt tapasztalatuk, hogy civil szervezetek, művelődési egyesületek vagy magánszemélyek a fenntartói ezeknek a gyűjteményeknek, akár néprajzi gyűjteményeknek is, akiknek nagyon kevés lehetőségük van, hogy önerőből állagmegóvást, vagy olyan megóvást végezzenek, amely fontos egy helytörténeti, néprajzi gyűjtemény szempontjából – nyilatkozta Kormányos Gyöngyi.
A VMMI néprajzi és helytörténeti gyűjteményeinek adatbázisa iránt van érdeklődés az anyaországban és a határon túli magyar területeken is, tudtuk meg Kormányos Gyöngyitől. Megjegyezte, hogy az erdélyi szakemberek is érdeklődnek az adatbázis iránt, mivel ők is szeretnének hasonlót létrehozni. Rámutatott, hogy az adatbázis fontos a Kárpát-medencei összehasonlító néprajz szempontjából, mert rálátást biztosít egy-egy vidék néprajzi tárgyaira és a helytörténeti gyűjteményeire.
– A közeljövőben a Szentendrei Skanzennel is szeretnénk megerősíteni az együttműködést és a szakmai kapcsolatot. Az anyaországi Tájház Szövetséggel is felvettük a kapcsolatot, akik szintén érdeklődnek a munkánk, az adatbázisaink iránt. Ez azt erősíti meg bennünk, hogy jó úton járunk, és hogy folytatnunk kell ezt a munkát. Hosszú egy ilyen felmérés folyamata, ami körülbelül fél évet vesz igénybe. Több napon keresztül kint vagyunk egy-egy tájházban, ahol a néprajzi szakemberek fölmérik az adott gyűjteményt. Ezt követően elkezdődik a gyűjteményeknek a leltárba vétele. Különböző adatokat viszünk be a leltárgyűjteménybe, archiváljuk és metaadatokkal látjuk el. Ezt követően kerül fel abba az adatbázisba, ahol már kép formájában hozzáférhetnek ingyenesen az érdeklődők, a szakemberek vagy akár kutatók is – hallottuk a VMMI igazgatójától. Hozzátette, hogy az eddig összegyűjtött és digitalizált vajdasági magyar kulturális örökség a Vajdasági Magyar Digitális
Archívumban, a Vajdasági Magyar Értéktárban és Banatdiában érhető el. Az adai tájházat üzemeltető Aranykapu ME elnöke, Sóti Éva elmondta, hogy a tájházat 1999-ben és 2000-ben alapították a Hétmező virága hímzőcsoport asszonyainak segítségével. Az adai önkormányzat támogatásával vásárolták meg az épületet, amelyben a helybeliek közösen összehordták a kiállított bútorokat, tárgyakat és eszközöket. Kiemelte, hogy az Aranykapu Művelődési Egyesület 2010-től gondozza a tájházat, amelyben akkortól kezdődtek meg a különböző munkálatok és felújítások a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alap, valamint Ada község önkormányzatának támogatásával. Sóti Éva bemutatta a tájházat, amely egy hagyományos háromosztatú ház tisztaszobával, konyhával és hátsó szobával, amit összeköt egy hosszú, nyitott gang. Ezzel szemben van az udvar egy kis konyhával. A ház hátsó részében lévő istállót műhelynek alakították, ami után góré és fészer következik. Az utóbbit rendezvényekre használják, akárcsak a mögötte lévő nagy füves kertet.
Silling Léda néprajzkutató az adai tájház felmérésével kapcsolatosan elmondta, hogy a tárgyakat felmérik, lefotózzák, leltárba veszik és véleményt mondanak róluk, mielőtt az adatbázisba bekerülnek. A munkát ketten-hárman végzik a megfelelő technikai háttérrel és a források felkutatásával. Sokat jelent számukra, ha van helyi segítség, aki elmondja a tárgyak történetét, ki adományozta, hol és mikor használták, helyi vagy esetleg más településről származott. Silling Léda megjegyezte, hogy a feldolgozásra váró adai gyűjtemény számos tárgyat tartalmaz, s elsőre talán helytörténeti gyűjteménynek minősítené. – Meglátjuk, hogy a leltározás, rendezés végére mi alakul ki – mondta a néprajzkutató.
Nyitókép: Az adai tájház (Fotó: Csincsik Zsolt)
