Ma Tordán tartották meg a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság éves tanácskozását és közgyűlését Hódítás, pusztulás, újjászületés – a Bánság története címmel. A program a tordai tájházban kezdődött ahol Mezei Zsuzsanna, a társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
‒ Ma nemcsak egy évszámra, 1776-ra emlékezünk, hanem arra a negyedszázadnyi szívós akaratra, amellyel őseink a semmiből építettek otthont és közösséget. Mi, helytörténészek tudjuk a legjobban: a múlt ismerete nem teher, hanem iránytű. Torda 250 éves története azt üzeni nekünk, hogy a legnehezebb időkben is van jövője annak, aki tiszteli az épített és a szellemi örökségét – fogalmazott Mezei Zsuzsanna.
Ezt követően Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke tartott előadást A 250 éves Torda és Dobai József helytörténész munkássága címmel. A tanácselnök az előadás előtt elmondta, hogy számára sokat jelent, hogy az idén a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Tordán jött össze.
Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke tartotta meg A 250 éves Torda és Dobai József helytörténész munkássága címmel (Fotó: Vidács Hajnalka)
Mintegy 50 résztvevője van a rendezvénynek (Fotó: Vidács Hajnalka)
‒ A tanácskozás segít abban, hogy emlékezzünk az őseinkre, arra, hogy ebben az időszakban Szeged és Makó környéki dohánytermesztőkkel újraélesztették ezt a környéket, hiszen ez egy elhanyagolt, mocsaras terület volt Mária Terézia idejében sikerült lecsapolni, és akkor tették lehetővé, hogy családok telepedjenek le itt. Az elmúlt 250 évben elődeink és mi is számtalan nehézséggel szembesültünk, de még itt vagyunk, megmaradtunk – nyomatékosította Dobai János.
A folytatásban dr. habil. Marjanucz László beszélt a Temesi Bánság berendezkedéséről (1716–1778). Csömöre Zoltán előadása a Temesköz az oszmán állam árnyékában címet kapta. A rövid szünetet követően dr. Obradović Nena ismertette Dél-Magyarország helyzetét a mohácsi csata előtti évtizedekben, majd Csonti István a tordaiak más településekre történő kirajzásáról tartott előadást. Korenchy László a Bánság középkori vízrajzát mutatta be.
A szakmai programot követően a helybéli kultúrotthonban Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatónője nyitotta meg a Torda 250 évét bemutató fényképkiállítást. Felvezetőjében elmondta, hogy 250 év egy település életében nem pusztán időszámítási adat: emberi sorsokat, családtörténeteket, örömöket és veszteségeket, újrakezdéseket, munkát, hitet és megmaradást jelent.
‒ A kiállítás egy olyan közösség történetét jeleníti meg, amely nemzedékről nemzedékre építette ezt a falut itt, a Bánság földjén, egy soknemzetiségű és kultúrájú térségben. Ma ünnepelni gyültünk össze azt a felejthetetlen 250 évet, azt az állhatatos, példaértékű munkát és azokat a kitartó, példaértékű, értékteremtő és közösségépítő embereket, akik évtizedeken keresztül tevékenykedtek azért, hogy szórványban, egy bánsági, kicsiny faluban, megmaradjon a magyar anyanyelvű nemzeti kultúra, a magyar nép-hagyomány és szellemi, kulturális örökség – fogalmazott Kormányos Katona Gyöngyi.
A kiállítás utána tanácskozás résztvevői visszatértek a tájházba, ahol Pastyik László bibliográfus, helytörténész, irodalomtörténész beszélt a társaság évkönyveiről, munkájáról.
‒ Az első évkönyvet én szerkesztettem, akkor az Előszóban úgy fogalmaztam, hogy a Duna, Tisza és a Drváva térségében élő magyarság történetével kívánunk foglalkozni, ami sikerült. A másik vállalt feladatunk, hogy besegítünk az 1944/45-ös magyarellenes atrocitások feldolgozásába, amit a tavalyi szabadkai konferenciánkon fejeztünk be – összegezte Pastyik László.
A szervezet rendes évi közgyűlésén megejtették a társaság díjkiosztóját is. Idén a Szabó József díjat a csantavéri Szedlár Rudolf érdemelte ki az előző év kimagasló helytörténeti tevékenységéért. A díjazott értékelése szerint csapatmunka volt, amit összeállítottak a Bácsország tavalyi különszámában, ami a vajdasági vasútvonalak történetével foglalkozott.
‒ Ez egy komoly csapatmunka volt. A kiadványt én szerkesztettem természetesen, és én válogattam össze a szerzőket. Az egész csapatra büszke vagyok, mivel mindenki helytállt, így egy minőséges lap született – magyarázta Szedlár Rudolf.
A kiállítást Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója nyitotta meg (Fotó: Vidács Hajnalka)
A Kalapis Zoltán emlékérmet sokéves helytörténeti munkásságáért és szervezőmunkájáért Mák Ferenc, a Szabó József díjat pedig a csantavéri Szedlár Rudolf érdemelte ki az előző év kimagasló helytörténeti tevékenységéért (Fotó: Vidács Hajnalka)
Csoportkép a rendezvény részvevőiről (Fotó: Vidács Hajnalka)
A Kalapis Zoltán emlékérmet sokéves helytörténeti munkásságáért és szervezőmunkájáért Mák Ferenc irodalomtörténésznek, napilapunk Kilátó mellékletének állandó szerzőjének ítélték oda, aki elmondta, hogy az elmúlt negyven évet a helytörténeti írásoknak szentelte.
‒ Az én elképzelésem az az, hogy a történelmi magyar Délvidék az Orsovától Fiuméig terjed. A keleti részét, a Bácska és Bánát történetét a Cicelle virágoskertje című kötetemben írtam meg. Hamarosan megjelenik a Szlavóniai című kötetem, és remélem, hogy sikerül még a Fiume történetét is kiadni. Elmondtam az élményeimet, a meglátásaimat, a fölfedezéseimet, amit a történelem olvasása közben én a Délvidékről szereztem. Délvidék az maga a csoda: múltjában, örökségében, hagyományában, népében, szellemiségében olyan gazdag, mint a történelmi Magyarország bármelyik része. Én abban bízom, hogy a 2000 oldal, amit a Délvidék történetéről írtam, az jelent valamit – közölte Mák Ferenc.
A rendezvény közös ebéddel fejeződött.
Nyitókép: Az egybegyűlteket Mezei Zsuzsanna, a VMHT elnöke köszöntötte (Fotó: Vidács Hajnalka)
