Szabadság és közösség

A szabadság nem egy egyszer kivívott állapot, hanem minden generáció feladata. Megőrizni a nyelvet, a közösséget, valamint a hitet abban, hogy a jövő itt is épülhet. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor Petőfi szobra nem pusztán emlékmű – iránytű is – fogalmazott tegnap dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség Intézőbizottságának elnöke Magyarcsernyén, az 1848/49-es szabadságharc és forradalom alkalmából tartott megemlékezésen. Vajdaság több településén is megemlékeztek pénteken a forradalom hőseiről, többek között Óbecsén, Bácskertesen, Szenttamáson és Muzslyán.

Petőfi Sándor mellszobránál emlékeztek a magyarcsernyeiek

Magyarcsernyén pénteken alkalmi műsor keretében helyezték el az emlékezés virágait a Petőfi Sándor Általános Iskola előtti parkban felállított Petőfi-mellszobron. Dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke alkalmi beszédében elmondta, hogy március közepén minden magyar közösség megáll egy pillanatra, de nemcsak azért, hogy felidézzék 1848 eseményeit, hanem azért is, hogy számot vessenek arról, mit jelent számukra ma a szabadság, a hűség a közösséghez, és mit jelent itt, a Délvidéken magyarnak maradni.

‒ Magyarcsernyén különös ereje van ennek a kérdésnek. Nem egy nagyváros zajában állunk, hanem egy olyan közösségben, amelyben a történelem nemcsak a könyvek lapjain él, hanem az emberek mindennapi döntéseiben is. Talán nem véletlen az sem, hogy Petőfi Sándor szobra éppen egy iskola előtt áll. A szobor a múltat idézi, az iskola pedig a jövőt. Ez a helyszín önmagában is üzenet: itt találkozik a történelem emléke és a jövő reménye. Petőfi huszonéves fiatal volt, amikor megszületett a Nemzeti dal, és amikor a Pilvax kávéházból elindult az a mozgalom, ami rövid idő alatt egy egész nemzetet mozgósított. De Petőfi nem maradt a versek világában. Amikor a történelem úgy kívánta, fegyvert fogott, és a szabadságharc katonájaként vállalta a küzdelmet. Mindannyian ismerjük híres sorát: „Rabok tovább nem leszünk!” Ez a mondat akkor egy egész nemzet szívéből szólt. De valójában többet jelentett egy politikai követelésnél: a közösség nem akar lemondani a saját nyelvéről, kultúrájáról és jövőjéről – fogalmazott a tartományi képviselőház elnöke. 

Dr. Juhász Bálint arra is kitért, hogy ma a mi forradalmunk az identitásunk megőrzése, a megmaradásunk vajdasági magyar közösségként.

‒ Az, hogy legyen magyar szó az iskolában, magyar ének az ünnepeinken, és legyenek olyan fiatalok, akik itt képzelik el a jövőjüket. Egy kisebb közösségben minden család, gyermek, pedagógus és közösségi ember munkája számít. A közösség jövője nem statisztikai adat, az emberek mindennapi döntéseiből születik. Ezért szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezért a közösségért dolgoznak: azoknak, akik működtetik az iskolát, szervezik az ünnepeket, és nem hagyják kihunyni a magyar szó természetes jelenlétét ebben a faluban. A megmaradás nem hangos szó, nem látványos történelmi pillanat, inkább csendes, kitartó munka. Amikor valaki úgy dönt: marad, tanít, gyermeket nevel, közösséget épít. A vajdasági magyarság mindig megmutatta, hogy a kitartásnak ereje van. Ebben kulcsszerepe van az intézményeinknek: az iskoláknak, a közösségeinknek, az ünnepeinknek – magyarázta a VMSZ Intézőbizottságának elnöke.

A tartományi képviselőház elnöke arra is kitért, hogy a vajdasági magyarság jövője mindig szorosan összekapcsolódott az egész magyar nemzet sorsával.

‒ Számunkra különösen fontos az a kapcsolat, amely az anyaországhoz köt bennünket – az a támogatás és az az összetartozás, amit az elmúlt években megtapasztaltunk. Március 15-e arra is emlékeztet bennünket, hogy a magyar nemzet jövője közös felelősség. Ezért fontos, hogy a magyarok – bárhol is éljenek a világon – felelősen gondolkodjanak közös jövőnkről, és éljenek a szavazati jogukkal, amikor a magyar nemzet sorsáról döntünk. Magyarcsernye jövője is ezen a közös munkán múlik. Ha lesznek olyan emberek, akik hisznek abban, hogy érdemes itt élni és itt építeni az életet, akkor ez a közösség még sokáig megmarad. És talán ez a legfontosabb tanulság március 15-e kapcsán. A szabadság nem egy egyszer kivívott állapot, hanem minden generáció feladata: megőrizni a nyelvet, a közösséget, a hitet abban, hogy a jövő itt is épülhet. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor Petőfi szobra nem pusztán emlékmű – iránytű is – nyomatékosította dr. Juhász Bálint.

Az egybegyűlteket Tanók Tamás, a magyarcsernyei helyi közösség tanácsának elnöke is köszöntötte. Elmondta, hogy amikor március 15-én kokárdát tűzünk a szívünk fölé, nemcsak a pesti utcák lármáját és a tizenkét pontot idézzük fel, hanem azt az elszakíthatatlan köteléket is, amely minden magyart összeköt, éljen bárhol a Kárpát-medencében. 

Az alkalmi műsorban az általános iskola felsős diákjai vettek részt. A rendezvényen megjelent Kerekes József, a VMSZ alelnöke, Kovács Elvira, a Szerbiai Képviselőház alelnöke, valamint Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára. A Petőfi-mellszobornál koszorúzott dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, a magyarcsernyei helyi közösség nevében Tanók Tamás és Vastag Attila, a Magyar Nemzeti Tanács nevében pedig  Bacsik Lőrinc Natália helyezte el az emlékezés virágait. A kegyeletét lerótta még a VMSZ magyarcsernyei községi szervezete, valamint a környező magyar települések képviselői.

Óbecsén a szabadságra emlékeztek

Óbecsén, a Petőfi-szobornál emlékeztek a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola, az Óbecsei Népkönyvtár és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör közös szervezésében.

A műsor elején a Dúdoló és a Botra kórusok, valamint Nagy Kanász Lilien előadásában hallhatták a Himnuszt a jelenlévők.

– Tizennégy évvel ezelőtt, 2012-ben Vajdaságban, Óbecsén állítottuk fel az első egész alakos Petőfi-szobrot. Itt tisztelgünk most az 1848–49-es magyar szabadságharc és forradalom, valamint Petőfi Sándor emléke előtt, aki tollal és karddal védte népe szabadságát, és máig vitatott, melyik fegyvere volt hatékonyabb. Az, hogy ércbe öntve, közterületen is közöttünk él Petőfi, azt jelzi, hogy ma már büszkesége és tartása is van ennek a vajdasági magyar közösségnek, hogy vállaljuk és hirdetjük történelmünket, eszményképeinket, kultúránkat és értékeinket – mondta köszöntőjében Fenyvesi Szilvia, az Óbecsei Népkönyvtár munkatársa.

Az Áldott legyen emléke a márciusi ifjúságnak! elnevezésű ünnepi műsort Szűcs Budai Engelbert, a Petőfi Sándor Általános Iskola magyartanára szerkesztette. A programban közreműködött a Fokos zenekar, a Dúdoló és a Botra énekegyüttes, amelyek tagjait Kisimre Szerda Anna és Károlyi Andrea készítették fel. Fellépett továbbá a Csicsóka és a Kiscimbora táncegyüttes is, amelyek művészeti vezetői Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs. Az ünnepi műsorban a Petőfi iskola diákjai is szerepeltek: Babenyac Márton, Bartusz Áron, Bocor Zsombor, Dvorszki Rihárd, Horváth Miksa, Lasztovics Máté, Nagy Kanász Lilien, Novák Alex, Ricz Bálint, Szerda Ákos, Szloboda Saulin és Tóth Réka.

Ünnepi beszédet dr. Molnár Viktor, a Petőfi kultúrkör alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség óbecsei községi szervezetének elnöke mondott. 

– A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. A márciusi ifjak hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, a szuverenitáshoz. Ezek ma is aktuális elvárások. Minden korban más nehézségekkel szembesülünk, de őrizzük kultúránkat már évszázadok óta. Érdemes elgondolkodnunk azon, milyen irányba szeretnénk haladni? Fontos-e számunkra hitünk, nemzeti identitásunk és a társadalmunk jövője? A jövőépítés alapfeltétele, hogy megmaradjunk és életerős közösségként létezzünk. A Petőfi iskola melletti kiállás bebizonyította, hogy az óbecsei magyarság túlélési ösztöne erős és tettre kész. El kell ismernünk, hogy a közös cél elérése, a közösség jövője érdekében az összefogás vezet eredményre – fogalmazott dr. Molnár Viktor.

Kiss Igor, a községi képviselő-testület elnöke kiemelte: Óbecsén több intézmény is Petőfi Sándor nevét viseli.

– Hosszú múltra tekint vissza Petőfi Sándor emléke Óbecsén. Az alsóvárosi iskola az oktatási intézmények reformjának idején, még a második világháborút követő években vette fel a Petőfi Sándor Általános Iskola nevet. Az 1990-es években az intézmény szomszédságában működő egyesület is a költő nevét választotta, így jött létre a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör. A városban 2012-ben avatták fel az első köztéri, egész alakos Petőfi-szobrot, a közelben pedig Óbecse egyik leghosszabb utcája is a híres magyar költőről és forradalmárról kapta a nevét. Petőfi Sándor emlékezete a határon túli magyar közösségek számára nem csupán irodalmi hagyaték, hanem identitáskérdés is. A róla elnevezett iskolák, szobrok, emlékünnepségek és szavalatok alkalmat adnak arra, hogy a közösségek újra és újra megerősítsék hovatartozásukat, és továbbadják a fiatalabb nemzedékeknek a magyar irodalom és történelem értékeit – hangsúlyozta Kiss Igor. 

Az ünnepi műsor végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait a Petőfi-szobornál.

Szívvel és virággal Bácskertesen

A bácskertesi (kupuszinai) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében is tartottak megemlékezést és koszorúzást. Az alkalmi műsorban felléptek az általános iskolás diákok és a kórus.
L. Móger Tímea, a Magyar Nemzeti Tanács tagja szólt az ünneplő közösséghez.

– Szórványban a küzdés szinte létformává vált. Megtanultuk, hogy semmit sem vehetünk természetesnek: mindennek nemcsak ára, hanem értéke is van – s ez az érték becsülendő. Így van ez főképp napjainkban, amikor újra és újra át- és felértékelődik a béke, a közösségek tábortűz-melege, az őszinte jelenlét. Ezek a megtartó erejű, szelíd erővel megvalósuló kiállások egyben kötelességtételek is a jogok mellett – olyan cselekedetek, amelyek a teljes nemzet részévé avatnak bennünket nap mint nap. Mindezek teszik igazzá és valósággá az évszázados múltat, amely a jövő irányát jelöli ki a jelen bátor és odaadó cselekedetei által – emelte ki.

Az egyesület előtt álló, húsz évvel ezelőtt emelt, Vajdaság első köztéri Petőfi-szobránál helyezte el az emlékezés virágait a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a helyi közösség, a József Attila Általános Iskola, a Petőfi Sándor ME és a Szent Anna Egyházközség képviselete.

Koszorúzás és főhajtás Szenttamáson

A római katolikus templom udvarában álló Petőfi-mellszobornál emlékezett a szenttamási magyarság pénteken az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire. Az első magyar vonatkozású köztéri szobor a magyarországi testvérváros, Orosháza önkormányzatának ajándéka, és 2022-ben avatták fel.

Az alkalmi műsorban a helyi Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola diákjai: Jávor Naomi, Süge Hunor, Kovács Ramóna, valamint a Boróka és a Kárókatonák szavalatokkal és énekszámokkal léptek fel. Az ünnepségen a Magyar Nemzeti Tanács képviselője mellett jelen voltak az önkormányzat és a civil szervezetek képviselői is.

Kocsis Krisztián, a szenttamási polgármester segédje elmondta, a szenttamásiak az idén negyedik alkalommal emlékeztek a Petőfi-szobor előtt:

− Az alkalmi műsort a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tanulói és tanárai készítették. Fontos, hogy minden évben együtt emlékezzünk, és minél többen megértsük március 15-e üzenetét – mondta Kocsis Krisztián.

A program végén a Magyar Nemzeti Tanács koszorúját Munjin Szokola Erika, az MNT oktatási bizottságának tagja, a Vajdasági Magyar Szövetség koszorúját pedig Kerekes Zoltán, VMSZ tanácsának tagja helyezte el.

Végül a  Vajdasági Magyar Szövetség szenttamási községi szervezetének koszorúját Brasnyó Nándor, a községi szervezet elnöke, Szabados Fodor Beáta és Kocsis Krisztián, a helyi szervezetek elnökei helyezték el.

Muzslyán él a múlt üzenete 

A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székháza előtt 2010 óta álló Petőfi-szobor megkoszorúzásával, hálaadó szentmisével és alkalmi műsorral emlékeztek pénteken a bánáti Muzslyán az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire.

A megemlékezés kezdetén a Nemzeti dalt Sárkány Zoltán szavalta el, majd Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője  mondott ünnepi beszédet.

– Az év minden napján fel kell tennünk magunknak a kérdést, milyen mértékben tettünk hozzá mi is a történelemhez, amelynek emlékét őrizzük. Felelősségünk van gyermekeink, hitünk és kultúránk iránt – felelősségünk van jelenünk iránt, mely nélkül nincs jövő. Múlt, jelen és jövendő a nemzet egységének örök részei. Az anyaország továbbra is minden eszközzel támogatja közösségünket: óvodaprogramtól iskoláig és egyetemig, szórványkollégiumtól a magyar családok támogatásáig. Az alapvető jogok gyakorlásának lehetőségét itt kell biztosítani: a magyar közösség léte nem veszélyforrás, hanem a társadalom egyik alapvető értéke. Közösségünk évszázadok alatt, és az elmúlt száz esztendőben is társadalmi léptékben mérhető értéket teremtett, és ma is értéket teremt egy olyan országban, ahol mindenki egyenértékű polgárként él, ahol jogainak elismerése és gyakorlása senkitől nem vesz el semmit. Hiszünk abban, hogy ez a helyes látásmód, és bízunk benne, hogy mások is így látják – mondta Kovács Elvira.

A koszorúzás után a forradalom áldozatainak emlékére bemutatott hálaadó szentmisét a Mária Szent Neve plébániatemplomban Tijo Joseph Thalisserickal SVD atya celebrálta. A történelmi eseményről Hallai Zoltán nyugalmazott történelemtanár beszélt. Felléptek Kovács Viktor és Péter Izabella szavalók, a Petőfi Sándor MME vegyes kara, valamint a Cickafark énekcsoport.