Emlékezés, hagyomány és anyanyelvszeretet

A cikkhez képgaléria tartozik.

Szombaton ismét megtelt élettel a törzsudvarnoki Szent Száva iskola kihelyezett tagozatának épülete, ahol immár tizenötödik alkalommal tartották meg a Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Versenyt. A rendezvény a Jó Pajtás gyermeklap kezdeményezésére, a bánáti születésű Szűcs Imre, a Magyar Szó és a Jó Pajtás egykori munkatársa emlékére jött létre, és 2011 óta minden évben összegyűjti a verset szerető fiatalokat.

Az esemény ünnepélyes pillanattal kezdődött: megkoszorúzták Szűcs Imre emléktábláját, ezzel is kifejezve tiszteletüket a költő irodalmi munkássága iránt.

A megnyitón Török Erna, a Jó Pajtás szerkesztője köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte, milyen öröm, hogy évről évre találkozhatnak mindazok, akik fontosnak tartják a vajdasági magyar irodalom ápolását.

– Ezzel a hagyománnyal emlékezhetünk meg Szűcs Imréről, aki verseivel maradandó nyomot hagyott a vajdasági irodalmi életben – fogalmazott.

Ezután Kerekes József, a Pénzügyminisztérium államtitkára osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

– Ez a verseny, amelyet a helyi Szűcs Imre Magyar Oktatást és Művelődést Fejlesztő Társulat éltet, nem csupán kulturális esemény. Ez a tisztelet legszebb formája. Ez a tett, amely minden évben visszacsempészi a magyar szót ide, Törzsudvarnokra. Ahol az iskolát be kellett zárni, ott a versmondás veszi át az oktatás örökségét, és biztosítja, hogy a magyar szó ne hallgasson el. Amíg emlékezünk Szűcs Imrére, amíg megmutatjuk a verseit a gyermekeinknek, addig a bánáti magyar kultúra láncolata nem szakad meg.

A folytatásban Bacsik Lőrinc Natália, a Magyar Nemzeti Tanács képviselője szólt a közönséghez. Hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy ahol ma már nincs magyar tannyelvű oktatás, a versek révén mégis életben maradjon az anyanyelv.

– E nap igazi ünnep: a gyerekek szavalatai által újraélednek a vajdasági költők gondolatai, érzései. Kívánom, hogy a jövőben is őrizzétek meg a versek iránti érdeklődést és szeretetet. Olvassatok minél többet, s óvjátok, csiszoljátok a magyar nyelvet, anyanyelveteket, melyet kincsként hordoztok magatokkal!

A rendezvényt Szatmári Melitta, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke nyitotta meg, aki szintén megható szavakkal köszöntötte a versenyzőket és a felkészítő tanárokat. Hangsúlyozta, hogy a versmondás nem csupán előadói tevékenység, hanem lelki élmény is.

A zsűri tagjai között Molnár Krekity Olga Radnóti-, Latinovits- és Magyar Életfa díjas versmondóversmondó és a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének alapítója, Kovács Jolánka író és műfordító, valamint Szatmári Melitta foglalt helyet. A több mint negyven részt vevő diák lelkesen szavalta el a választott verseket és prózákat, a hangulatot a közös irodalomszeretet és az ünnepélyesség hatotta át.

A tanítók és felkészítők elmondták, hogy a gyerekek már hetek óta készültek a megmérettetésre. Kovács Csilla magyarcsernyei tanítónő elárulta, hogy diákjaival közösen választják ki a műveket, majd naponta gyakorolnak.

– Először az olvasásra fektetünk hangsúlyt, átbeszéljük a szöveget, majd jön a tanulás. Mindennap gyakorlunk és csiszoljuk a verseket, hogy mire ideérünk, jó legyen.  

Bacsik Lőrinc Natália öt tanulót hozott magával, akik között voltak vers- és prózamondók egyaránt.

– A gyerekek maguk választották a műveket, legtöbben Kovács Jolánka írásaiból készültek. Nagyon jó érzés látni, hogy vannak ilyen tanulók, akik a szabadidejüket is feláldozzák arra, hogy versmondással töltsék el.

A szünet végetértével Török Erna külön köszönetet mondott a verseny felkészítő tanárainak, akik időt és energiát nem sajnálva készítették fel tanítványaikat. A felkészítők munkáját Precz István helytörténész és író, valamint Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke jóvoltából ajándékkal ismerték el, Precz István Ittvarnoktól Udvarnokig című könyvét vehették át. A szerző a helyszínen dedikálta a könyvet.

Az eredményhirdetés előtt Szatmári Melitta újfent a gyerekekhez szólt. Nem csak megdicsérte őket, biztató és szeretetteljes szavaival az előadásmódra is kitért. A versmondás legyen természetes, akárcsak amikor mesét mesélünk, és felhívta a figyelmet arra is, hogy a meghajlás a színpadi produkció fontos része – tanácsolta. 

A fődíjat Kovács Viktor, a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola ötödik osztályos tanulója nyerte el. Viktor Csík Mónika Szekrénylakók – Negyedik mese: Amelyben Kajlagomb Párizsba készül, és különös kalandba keveredik egy kerge szamár című versét szavalta, amely nemcsak a közönséget, hanem a zsűrit is lenyűgözte. Felkészítő tanára, Mák Andrea, a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola könyvtárosa elmondta, hogy mivel vajdasági szerzőtől kellett választani, és Viktornak nagy kedvence Csík Mónika, így nem volt kérdés, hogy tőle fognak verset választani.

– A felkészülés alatt mindennap törekedtünk próbát tartani, a felkészülés jókedvvel zajlott. Minden tanácsomat megfogadta, járt próbákra, és ma teljesen felkészülten érkezett.

A fiatal versmondó örömmel mesélt élményeiről:

– Most voltam először a Szűcs Imre versenyen. Azért ezt a verset válaszottuk, mert több párbeszéd is van benne, én pedig nagyon szeretek színészkedni, színészetre is járok az Újvidéki Színházba. Ezért voltak jók a párbeszédek, mivel kihangsúlyozhattam és jól eljátszhattam őket. Sűrűn szavalok, amikor van lehetőség, járok versenyekre. Úgy gondolom, az a lényeg, hogy elmenjünk, bemutatkozzunk. Ha nyerek valamit, jó, de ha nem, az sem baj.

És valóban: Kovács Viktor előadásában ott volt minden, amit ez a verseny képvisel – tehetség, szorgalom, bátorság és a magyar szó iránti tisztelet.

A Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Verseny az idén is bebizonyította, hogy a szavalás nem csupán művészet, hanem közösségteremtő erő. Törzsudvarnokon, ahol a magyar szó mindig otthonra talál, a gyerekek hangja továbbviszi a lángot – minden elmondott sorral újra és újra megszólal az anyanyelv, amely összeköt múltat és jövőt, mestert és tanítványt, verset és életet.