A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk huszonkettedik részében a városháza falain fellelhető tulipán motívumot és annak kultuszát mutatjuk be.
A szabadkai Városháza falain kedvelt motívumként jelenik meg a tulipán. A szimbólumnak igen érdekes előzménytörténete van. Huszka József egy 1885-ös írásában a tulipánt a magyar népművészet alapvető motívumaként mutatta be – olvasható a 2012-ben megjelent Városháza-Szabadka című tanulmánykötetben. Elmélete szerint a barokk mesterek a magyar népi viseletek, mint például a szűr és a suba díszítményeiből vették át a tulipán, a szegfű és a rózsa formáját, így azok a magyar kultúrából kerültek be az európai motívumkincsbe. Huszka a Magyar díszítő styl című művében a tulipánmotívum bizonyos formáit szászánida eredetűnek minősítette, és a keleti kulturális kapcsolatok bizonyítékaként kezelte. A történeti tények ezzel szemben azt mutatják, hogy a tulipán Közép-Ázsiából, török közvetítéssel jutott el Európába, és Magyarországon a 17. században jelent meg. Huszka nem vette figyelembe, hogy a virág más kultúrákban is nemzeti szimbólummá vált, és hogy a 17. századi Hollandiában jelentős kultusza volt. A keletkutatásra alapozott hipotézise ennek ellenére jelentős hatást gyakorolt a korabeli magyar építészetre és iparművészetre. Többek között Lechner Ödön is átvette ezt a szemléletet, ami megmutatkozik az Iparművészeti Múzeum külső és belső díszítésében is, de a motívum Zsolnay Vilmos kerámiaművészetében is megjelent. A tulipán használata ugyanakkor illeszkedett a korabeli nemzetközi trendekbe is, mivel a századforduló szecessziós irányzata Európa-szerte előszeretettel alkalmazott organikus virágmotívumokat. 1905-ben a tulipán nemzeti kultusza politikai színezetet kapott a belpolitikai válság hatására. I. Ferenc József a parlament jóváhagyása nélkül nevezte ki Fehérváry Gézát miniszterelnökké, ami ellen a magyar demokratikus és a konzervatív nagybirtokos politikai erők egyaránt tiltakoztak. A politikai ellenállás végül az ellenzék számára kedvező eredménnyel zárult. A tiltakozás és a nemzeti összetartozás kifejezésére a korszakban széles körben használtak tulipánmotívummal és nemzeti trikolórral díszített képeslapokat. Ezt a gyakorlatot jól szemlélteti Csáth Géza példája is, aki 1905-ben, budapesti orvosi tanulmányai idején egy ilyen tematikájú lapot küldött szabadkai rokonainak. A belpolitikai feszültségek hatására a hazai ipar és kézművesség védelme intézményesült formát öltött, amikor 1906-ban Budapesten megalakult a Magyar Tulipánkert Szövetség. A mozgalom gazdaságpolitikai célja a magyar ipari termékek vásárlásának ösztönzése és az osztrák áruk bojkottja volt, ami egyúttal az Ausztriával szembeni politikai ellenállást is szolgálta. Ebben az időszakban a tulipán a magyar nemzeti törekvések egyik jelképévé vált. A szövetség tulipánmintás jelvények értékesítésével és viselésével népszerűsítette a mozgalmat, az ebből származó bevételeket pedig nemzeti célok finanszírozására fordították. A kezdeményezés hatására és a mozgalom keretében indult el 1906-ban Szabadkán a Tulipán című folyóirat is. Amikor Jakab Dezső és Komor Marcell a városháza falaira tervezte a tulipán motívumot, a Magyar Tulipánkert Szövetség már nem volt aktuális. Arról, hogy pontosan milyen jelentőséggel bír ez szimbólum, sorozatunk következő számában olvashatnak.
Nyitókép: A szecesszió és a nemzeti öntudat szimbóluma / Fotó: Benedek Miklós
