Azt nem mondanám, hogy konfliktusunk lenne a szomszédokkal, mert nincs, de azért egy társasházban számos probléma forrása lehet az együttélés. A leggyakoribb gond a mi esetünkben a galambokból fakad, ugyanis amióta birtokba vették az épületünk néhány üresen álló lakásának erkélyét, szó szerint beborított bennünket az ürülék. Erről már írtam korábban, de a helyzet azóta sem javult, továbbra is fennáll a probléma a „repülő patkány” jelzővel illetett erőszakos madarakkal.
A másik gondunk a tetemes vízfogyasztással van már évek óta. Tudniillik nagyon sok kiadott lakás van, és homály fedi, valójában hányan is élnek bennük. A közös képviselő minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy felvegye a kapcsolatot ezen lakások tulajdonosaival, végül a Viberen létrehozott egy csoportot, amelybe meghívta a lakóközösség tagjait. Ez jó ötletnek bizonyult, azóta ezen a platformon mindenki megoszthatja az ügyes-bajos dolgait, amelyek utánjárást vagy hivatalos elintézést igényelnek. Innen tudtam meg azt is, hogy a múlt hónapra kapott indokolatlanul magas vízszámlának is utánajárt, és reklamált a vízműveknél, amelynek a dolgozói nem olvasták le a vízmérőt. Mivel a magas vízszámla nálunk visszatérő probléma, egyúttal megkérte a lakóközösség tagjait, hogy mindenki nézzen utána, nincs-e rejtett szivárgás a fürdőszobában, és számoljon be arról, hányan élnek a lakásban. Ugyanis sokszor a tulajdonos sincs azzal tisztában, hogy a bejelentett albérlőn kívül kik tartózkodnak még ott jogszerűtlenül, hányan ugranak fel a barátok közül egy italra, aztán reggelig ott felejtik magukat, miközben, gondolom, nem egyszer látogatják meg a mosdót az éjszaka folyamán. Arra már mi is felfigyeltünk, hogy sok, számunkra ismeretlen személlyel futunk össze a lépcsőházban, és a lift néha megállás nélkül jár fel-le. A régi lakók közül már kevesen maradtak. A közvetlenül mellettünk lévő lakásban egy idősebb néni lakik, a másik pedig az év nagy részében üresen áll, mert a tulajdonos külföldön él. Tehát akár azt is mondhatnám, hogy szerencsénk van a szomszédainkkal, ha eltekintek attól a néhány esettől, ami egy konkrét problémát vagy vitát okozott a felettünk élő idősebb nővel. Tudniillik évekig ápolta a mostohaanyját, és ebbéli frusztrációját ajtócsapkodással, kiabálással adta ki magából. Miután egyedül maradt, lecsendesedett, csak a trappolását halljuk. Egyszer már szóltam neki, hogy örömmel venném, ha levetné a fapapucsot, ha kell, veszek neki helyette egy szobapapucsot, de nem élt a lehetőséggel. Remeteként él, a lakás azóta nem lett kimeszelve, az ablak befestve, amióta 1970-ben beköltöztek a szüleivel és a húgaival. Erről saját szememmel győződtem meg, amikor csődugulás volt a konyhában, és kihívtam az ügyeletes szakembert, aki épp a dugulás elhárításán dolgozott, és megkért, szaladjak fel a szomszédasszonyhoz, hogy engedje meg a vizet.
Egyébként ő okozta a dugulást, mert annak ellenére nem hívott mestert, hogy ilyen esetekben a lakóközösség fizeti a számlát. Akkor is egész nap hallottam, hogy valamit működik a konyhában, aminek következtében a dugulás átkerült hozzánk. Miután ezt orvosoltuk, a lelkére kötöttem, máskor vagy nekem szóljon, vagy hívja a duguláselhárító szakembereket, de semmi esetre se próbálkozzon egyedül. Persze hogy nem fogadta meg a tanácsomat. Egy évvel ezelőtt éjfél körül egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek, majd arra, hogy a fejünk felett éktelenül zubog a víz. Sejtettem, hogy nála történt ismét valami, és felhívtam az ügyeletes gyorsszolgálatot. Azt válaszolták, én nem jelenthetem be a káresetet a szomszédnál, neki személyesen kell ezt megtennie. Felmentem hozzá, de akkor már ott volt a házmester is, aki a vizet próbálta megzabolázni, amely ömlött a falból. Az történt ugyanis, hogy leszakadt a bojlere, és kitépte a falból a vezetéket. Hirtelenjében azt sem tudtam, hova nézzek: a káoszra a lakásban vagy az asszony piros alsóneműjére, mert a szerencsétlen, úgy, ahogy volt, az ágyából kiugorva rohant le segítségért a házmesterhez, akinek a felesége is igencsak meglepődött a látványon, de azonnal felébresztette a férjét, aki, piros bugyi ide vagy oda, hősiesen küzdött az árral.
Utána volt még egy vizes ügyünk vele. Arra érkeztünk haza a bevásárlásból, hogy a fürdőszobában a lámpából (!) csöpög a víz. Ismét felmentem hozzá, hogy mi van már megint. Semmi nagy ügy, csak elrepedt a vécécsésze, és az onnan szivárgó víz utat talált magának a padlócsempe rései közt, és egyenesen belefolyt a mennyezetlámpánkba.
Hat évvel ezelőtt teljesen felújítottuk a fürdőszobánkat, gipszkarton mennyezetünk van, úgyhogy minden alkalommal, amikor fura zajokat hallok tőle, kiver a víz. Már előre rettegek attól a pillanattól, amikor az örökösök majd egyszer nekiállnak felújítani a teljes lakást. De őt ismerve, addig még jó néhány liter víz lefolyik hozzánk. Bár ne lenne igazam.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
