Tagja vagyok néhány macskás csoportnak a közösségi oldalon, és a minap az egyik adminisztrátort egy idősebb nő elkezdte sértegetni a segítségre szoruló cicáról szóló posztja alatt. Azt nehezményezte, hogy négylábúakat gyógyítanak, miközben rengeteg a beteg gyerek.
Számomra felfoghatatlan, hogy egyes emberek, akik megették életük kenyerének javát, nem értik a társadalom működésének lényegét, az emberi lelket, és nem ismerik az olyan alapfogalmakat, mint az empátia és a sokszínűség.
A segítség nem egy korlátozott erőforrás, amely csak egy bizonyos csoport számára létezik. A társadalom épp azért működik, mert egyesek a gyerekeknek vagy az időseknek, az elesetteknek, a betegeknek, míg mások az állatoknak segítenek. Ha mindannyian kizárólag egy csoportot támogatnánk, sokan teljesen segítség nélkül maradnának.
A szeretet és az együttérzés nem verseny. Mindenki ott segít, ahová a szíve húzza, és ahol úgy érzi, változást tud elérni. Nikola Tesla szerette az állatokat, és etette a galambokat. Nem volt humanitárius a szó klasszikus értelemében, de munkájával az egész emberiséget lekötelezte. Ez azt mutatja, hogy minden ember a saját módján járul hozzá a világhoz – valaki a tudománnyal, más az emberek gyógyításával vagy az állatokról való gondoskodással.
Az együttérzés a szenvedésre adott reakció; az a képesség és érzelem, amely által osztozunk mások örömében, de legfőképpen a fájdalmában, bánatában, és segítségnyújtásra sarkall bennünket. Az empátia nem egy sütemény, amelyet ha felszeletelnek, elfogy – minél több ember segít, annál jobb hely lesz a világ!
