A magyar nótát éltették

Vasárnap este a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon nagyszínpadán 29. alkalommal tartották meg a VIVE-fesztivált, a magyar nóták és csárdások fesztiválját. A rendezvény célja a magyar nóta népszerűsítése, valamint az, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson az amatőr magyar nóta énekeseknek, az új magyar nóta- és csárdásszerzőknek.

A rendezvény az elmúlt években stagnált, ám szervezői arra törekedtek, hogy megőrizzék valamilyen formában. Valamennyi előadó abbéli véleményének adott hangot, hogy a magyar nóta nincs egyszerű helyzetben, ugyanis ez az a műfaj, amit az emberek vagy szeretnek, vagy nem. A fiatalok, akik a műfaj zászlóvivői lehetnének, kevés érdeklődést mutatnak, főleg a hallgatónóták iránt. A műfaj maroknyi éltetője a változásban bízik.

A székelykevei Bíró Ferenc legalább tíz éve oszlopos tagja a VIVE-nek, a szívéhez legközelebb a hallgatónóták állnak. A nótaszeretetet szüleitől örökölte – saját bevallása szerint –, a zene és az éneklés a mindene, az tartja életben.

‒Az utóbbi időben egyre kevesebben vagyunk, sajnos a fiatalok nem veszik komolyan ezt a műfajt. Az én lányaim is szépen énekelnek, de valamiért ez a műfaj távol áll tőlük – közölte Bíró Ferenc.

Cseszák László arról beszélt, hogy az emberek és a világ is sokat változott, és a fiatalokat ma sokkal jobban érdekli a népzene, a népdal és a néptánc.

‒Az idősebbek még ismerték és énekelték ezeket a nótákat, a hallgatókat és a csárdásokat is. Az gyermekeim profi népzenészek és néptáncosok, én viszont kitartok a nóta mellett. A magyar nóta és a népzene a kultúránk része. Én úgy érzem, hogy a hullámvölgyek ellenére, a magyar nótának van jövője. Ma is vannak új nótaszerzőink, érkeztek új előadók, és énekelnek fiatalabbak is. Muszáj, hogy legyen jövője – nyomatékosította Cseszák László.

Az idén Szabó Dékány Zsófiának jutott az a megtiszteltetés, hogy elénekelje Vitkay Gyula neves kántortanító Megfordítom a kocsim rúdját című nótáját, mely a rendezvény hivatalos nyitódala. Az éneklés már gyerekkora óta jelen van az életében, nóta- és zeneszerető családból származik. Véleménye szerint ez sokat számít a magyar nóta megmaradása szempontjából.

‒Zenei pályafutásomat népdalokkal és a népzenével kezdtem, egyházi zenével folytattam, mára már a magyar nóták maradtak, azokat éneklem, valamint zenésítem. A hallgatónótára a legtöbb ember később érik meg, de a gyermekeknek szükségük van a csárdás ritmusára, és szeretik is azt – magyarázta Szabó Dékány Zsófia.

Mezei Mónika a magyar nóta éneklését a torontálvásárhelyi VIVE színpadán kezdte el és szerette meg.

‒Előtte slágerokat, népdalokat énekeltem, ám valahogy az évek múlásával megértem a magyar nótára is. Ezekben a dalokban szívünket, lelkünket adjuk, feltárjuk örömünket és bánatunkat. Bennük mindannyian megtaláljuk azt, ami ránk vonatkozik – magyarázta Mezei Mónika.

Mezei Szimóna először édesanyja hasában vett részt a VIVE-n, a következő évben már itt dajkálták, míg az édesanyja énekelt, az életét tehát végigkísérte a fesztivál. Most Magyarországon él és dolgozik, de a rendezvény idejére mindent félretesz, hogy részt vehessen rajta.

‒Nekem az életemet betölti a magyar nóta, a zene. Szívvel, lélekkel jövök ide minden évben, hiszen a magyar nóta az életünk része, a családomé és az enyémé is. Én a mindennapokban is zenével foglalkozom, zongoratanárként dolgozom, és nagyon örülök annak, hogy ezzel is hozzátehetek valamit a magyarság megőrzéséhez – mondta Mezei Szimóna, aki a legjobb énekes címet érdemelte ki a rendezvényen.

Morvai Melinda értékelése szerint a torontálvásárhelyi VIVE az előadók számára egy családi összejövetel.

‒Itt évente összejönnek a zenészek, örülnek egymásnak. A színfalak, a kulisszák mögötti hangulatot a közönségnek is megpróbáljuk átadni. Elégedettséggel tölt el az, amikor látom a közönséget énekelni és mosolyogni, mert ilyenkor úgy érzem, hogy valamit jól csinálunk. Ami a magyar nóta műfaját illeti, az ember azt vagy szereti, vagy nem. Én, amikor a fiatal kollégáimnak vagy a gyermekeknek kedvtelésből énekelek, mindig abban bízom, hogy elültetek bennük valamilyen magot, és egyszer eljön az a pillanat, amikor rájönnek, hogy ennek a hagyományát érdemes lenne tovább vinni – közölte Morvai Melinda.

A torontálvásárhelyi Szunyog Tibor letta közönségdíjas, aki első naptól itt van énekesként, támogatóként, sőt védnökként is. Elmondása szerint a fesztivál már átesett sok megpróbáltatáson, többször is elérte a csúcsot mind a fellépőket, mind a közönséget illetően.

‒Több énekest is elvesztettünk, és visszaesés is történt. Az elmúlt néhány évben stagnált a fesztivál, a célunk az volt, hogy fenntartsuk, megőrizzük valamilyen formában. A főpróbán viszont azt éreztem, hogy talán elindult egyfajta változás, kezdve ott, hogy kialakult egy jó zenekar. A nótának, amelyet ma elénekeltem, én írtam a szövegét és a zenéjét is. A saját életemet és a világ változását énekeltem meg benne – összegzett Szunyog Tibor.

Juhász Gábor a legjobb szövegért járó elismerést kapta meg a Lakodalom sokadalom című nótájáért. Elmondása szerint már évek óta tervezte, hogy részt vesz a fesztiválon, hiszen a magyar nóta a családja vérében, hagyományaiban benne van. Gyermekként sokat hallgatta otthon is, legtöbbet a szüleitől és a nagyszüleitől. Igazából népzenész, de a szívében helyet kap a magyar nóta is.

‒ Néhány évvel ezelőtt, miután Bolyos Miklós átvette a fesztiválbizottság vezetését, azzal keresett meg, hogy küldhetnék új nótákat. Mindjárt arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha lennének új nóták, meg én is írnék, ha már szeretem a nótákat, meg zenész vagyok. Most már szerintem ilyen harmadik-negyedik alkalommal küldtem nótát, és az idén úgy alakult, hogy fellépőként is részt vettem a rendezvényen – újságolta Juhász Gábor.

A fesztivál az új szerzemények bemutatójával kezdődött, amelyet gálaműsor követett. Ennek keretében a VIVE oszlopos tagjai szórakoztatták a jelenlevőket. Az énekeseket a fesztivál alkalmi zenekara kísérte Kurunczi Andor prímás vezetésével. A fesztivál a torontálvásárhelyiek himnuszaként ismert Kéknefelejcs... kezdetű nótával zárult.