Temető a Tisza, mikor kivirágzik!

Mikor úgy tavasszal a Tisza virágzik
Millió kis lepke vize fölött játszik.
De egy sem él addig míg olvasok százig,
Temető a Tisza mikor kivirágzik.

A mi szerelmünk is ilyen kérész élet
alig, született meg máris semmivé lett!
De az én két szemem mindig sűrű könnyben ázik,
Úgy várom a Tiszát mikor kivirágzik.

Hűvös őszi eső verdesi a fákat
Égőszerelemmel mindhiába várlak
Elnézem a Tiszát, szívem hozzád vágyik,
Halálom a Tisza mikor kivirágzik.

A Temető a Tisza című keserédes magyar nóta sokak számára ismert, két fiatal rövid ideig tartó, kérészéletű szerelméről szól. A felnőtt kérészek élete valóban néhány óra alatt semmivé válik, ennyi időt szánt nekik a természet, hogy megalapozzák a következő kérészgenerációt, hogy párt találjanak maguknak, és tovább adják génjeiket egy új generációnak, biztosítva a faj folytonosságát, hosszú távú fennmaradását.

Minden évben június elején vagy közepén borul virágba a szőkének becézett Tisza és egyes mellékfolyói. A Szamos, a Körösök, a Maros és a Temes vizében is élnek kérészek, ugyanolyanok, mint amilyenek a Tiszát lakják. A folyószabályozások előtt a Tisza legfelső, köves aljzatú, gyors folyású szakaszait kivéve szinte mindenütt virágba borult, megvoltak a kérészek életfeltételei.

Az áradásokat kivéve lustán hömpölygő, lassú folyású alföldi folyót több helyen keresztben is elrekesztették (Törökbecsénél 1976-ban épült zárógát), visszaduzzasztották a hajózhatóság érdekében. E beavatkozás azonban számos, a Tisza élővilágára nézve negatív következménnyel járt. Az amúgy is lassú folyó vizéből leülepszik a hordalék, egyre inkább eliszaposodik a meder. A vastag iszapban nem tudnak megélni a kérészek, a kemény, agyagos mederhez alkalmazkodtak, amibe be tudják magukat ásni, és biztonságban tudnak fejlődni három teljes éven keresztül. A mederfeltöltődés miatt kevés olyan szakasza maradt a Tiszának, amely továbbra is ideális feltételeket biztosít a természeti ritkaságnak számító tiszavirág számára. Az egyik ilyen folyószakaszunk a Magyarkanizsa feletti nagy kanyarban van.

Az idei tiszavirágzás az átlagosnál hidegebb májusi időjárás miatt a tavalyi kérészrajzásnál kereken tíz nappal később kezdődött. Néhány nap előrajzás után, amikor már több ezer hím kavargott a késő délutáni, kora esti folyó felett, de a nőstények még alig-alig mutatkoztak. Három napig tartó készülődés után aztán berobbant a virágzás, június 14-e és 16-a között millió és millió kérész bukkant elő a Tisza sötét mélyéből, és kavargott előbb a víz felszínén, majd a levegőben.

Hétfőn, június 16-án csúnyán megtréfálta az időjárás a kérészeket, felhőkben rajzottak ki a vízből a hím tiszavirágok, de az erős észak-nyugati szélben csak nagy nehezen tudtak kirepülni a folyópartra, ahol fatörzseken, a víz legszélére benyúló gyökereken vedlettek át. Ezúttal nem tudtak a fákra és bokrokra rászállni az erős szél miatt.

Partközelben, csónakból figyeltük a hím kérészek drámai küzdelmét. A szélcsendesebb öblökben a vízfelszín közelében repülő kérészek még megpróbálkoztak párt találni, de amint feljebb emelkedtek, a széllökések elsodorták őket. Ez a nap hatalmas véráldozattal járt, a kérésznászt gyakorlatilag lehetetlenné tette a viharos szél. A hétfői szeles eredménytelen rajzás után kedden, június 17-én a szokott időben, 18 és 20 óra között, alig mutatkozott egy-két kósza tiszavirág.

A Tiszában élő, méretében és viselkedésében egyedülálló kérészfaj Európában már csak a Kárpát-medencében fordul elő. Vigyázzunk a természetvédelmi oltalom alatt álló, fokozottan védett tiszavirágra! Tilos és büntetendő a tiszavirág horgászati vagy más célra gyűjtése. Vigyázzunk a természeti értékeinket, hogy unokáink is megláthassák ezt a csodát, amit Tisza-virágzásnak hívunk!