Az elmúlt napokban negyedik alkalommal találkoztak a magyarországi és vajdasági fafaragó mesterek a fafaragók oromhegyesi táborában. Az évről évre egyre nagyobb és közismertebb táborba ezúttal Bonyhádról Szemcsuk István, Nagyatádról Baksity Norbert és Szalay Norbert, Szekszárdról pedig Törő György látogatott el, hogy az idén is részt vegyenek a szorgos munkában.
Tegnapi látogatásunk során már messziről hallani lehetett a fa lelkét megszelídítő alkotók kopogását, ugyanis az idén az oromhegyesi vendégház adott otthont a lelkes csapatnak, aminek köszönhetően a falubeliek is belekukkanthattak a munkafolyamatba, hogy elleshessék a fafaragás fortélyait.
Ennek kapcsán Erdélyi István, a tábor szellemi atyja napilapunknak nyilatkozva azt is elmondta, hogy ősszel ugyanitt egy kétnapos képzést is szeretnének szervezni, a célból, hogy kiderítsék, a faluban mennyien lennének, akik szívesen megismerkednének e kézműves-foglalkozás rejtelmeivel.
Erdélyi Istvánt egyébként Magyarországon is elismert fafaragóként tartják számon, s a kollégák a Motorfűrészes Paganini nevet „ragasztották rá”. Erdélyi a Falvak Kultúrájáért Alapítvány egyik ágazataként működő Dunai Nemzetközi Alkotókör egyedüli szerbiai tagjaként mesélt az általa látogatott táborokról is, s elmondta, hogy ezekkel elsődleges céljuk, hogy a résztvevők tanuljanak egymástól, barátkozzanak, és természetesen az, hogy alkotásaikkal a környezetüket ékesítsék.
Az oromhegyesi táborba az idén is ellátogatott Törő György szekszárdi fafaragó mester, a fentiekben már megnevezett alkotókör elnöke, aki elmondta, hogy mintegy másfél évtizedes barátság fűzi a társaságot Oromhegyeshez, de beszélt arról is, hogy az alapítvány égisze alatt kifejtett tevékenységükkel a történelmi Magyarország területén lévő, hátrányos helyzetű határon túli falvakon igyekeznek segíteni, hogy azok minél lakhatóbbak, szebbek és kulturáltabbak legyenek.
Ennek jegyében az idén az egyház kérésére Szent Vendelnek, az állatok védőszentjének a szobrát, a templom elé pedig egy díszkaput álmodtak és alkottak meg az oromhegyesiek számára, a csókai II. Rákóczi Ferenc férfikórus számára pedig a névadójuknak fából kifaragott szobrát készítették el.
– Fából egészen más elkészíteni egy szobrot, mint mondjuk bronzból – mesélt a szekszárdi mesterember a fafaragás rejtelmeiről, s elmondta, hogy ellentétben a nagy tiszteletben álló iparművészekkel, akik levehetnek, rátehetnek, alakíthatnak, formálhatnak az alkotásaikon, számukra csupán egy 300×40 centiméteres farönk adott, s ebbe kell beleálmodniuk a méltóságos fejedelem alakját.
Nyersanyagként természetesen tölgyfát használnak, mivel ahogyan a jó bort is, a tölgyfát is a benne lévő csersav tartósítja, aminek köszönhetően akár évszázadokig is kibírja az időjárás viszontagságait.
Törő mester mesélt az idei tábor nyílt jellegéről, és elmondta, hogy ez már csak azért is kiváló ötletnek bizonyult, mert a tegnapelőtti nagy melegben az egyik, tevékenységükre kíváncsi fiatalember, miután
meglátta, hogy milyen nehéz munkával is jár a fafaragás, egy rekesznyi sörrel ajándékozta meg őket.
– A kopogásra, a fűrészek hangjára idejönnek az emberek, s akinek van hozzá érzéke, a későbbiekben akár ő is fafaragóvá válhat. Lényegében ez is a titkos célunk, hogy idevonzzuk a falu apraját-nagyját, hogy meglássák, miképpen is szépül a falujuk, s persze azt is, hogy megmutassuk nekik, hogy ez a szakma is megtanulható – jegyezte meg végül a szekszárdi fafaragó.
