Az írótábor második napján már délelőtt elkezdődtek a programok, amikor a gyerekeket is megszólították. A Mécsvirág együttes a magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola diákjainak mutatta be a Ki visz át a szerelmet című összeállítását. Az írókat pedig a József Attila Könyvtárba várták, ahol a kora délutáni órákig tartottak a programok. Ezt követően a székhelyüket az Art Caféba tették át, tehát ezen a napon Magyarkanizsán minden az irodalomról szólt.
A délelőtt fél tíztől kezdődő irodalmi tanácskozáson minden egyes résztvevő egy ki rövidebb, ki hosszabb írással örvendeztette meg a többieket. A Sziveri Jánostól származó gondolatra kapcsolódtak rá, és ahhoz kötődően adták elő szövegeiket, melyeket az írótáborban kellett megírniuk. „Ez az én bolygóm / ezt én rontottam el a magam számára / olyanra rontottam amilyen nekem megfelel” – erre a Sziveritől származó, a Szelidítésekből származó sorokra asszociálva születtek meg az alkotások. Az utóbbi évek legtömegesebb írótábora ez a mostani, úgyhogy a kiszabott időkeret elég soványnak bizonyult, hisz az írók mindegyike készült szöveggel. Az idősebb generáció és a fiatalok is sikeresen teljesítették a feladatot. Tari István például az egykoron Sziverivel készített interjújából is hallhattunk, és többen tudták felidézni a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő alakjával kapcsolatos emlékeiket is. Klemm József arra is kitért, hogy a téma összecseng az új kötetével, míg Léphaft Pál azt is hangsúlyozta, hogy a szöveg olyan békétlen készénlét, mely mindig velünk változik. Felsorolni is sok lenne, milyen sok értékes gondolat és irodalmi csemege fültanúja lehetett, aki ott volt. A fiatalabbaknak sem okozott problémát, hogy erre a Sziveritől kiragadott pár sorra reflektáljanak, és alkossák meg a maguk önálló szövegét. A közel harminc felolvasott és élő szóban előadott tárca, vers és más műfajok mutatták, hogy a vajdasági magyar irodalom él.
A tanácskozást Oláh Tamás és Antalovics Péter vezette, akik meguk is felolvasták saját alkotásaikat.
Irodalmi szociográfiai pályázat Dr. Papp György egyetemi tanár emlékére
Miután az írótábor résztvevői saját alkotásaikat felolvasták, teret adtak a múltnak és a jövőnek is. Egy perces néma csönddel emlékeztek meg Dr. Papp Györgyről, arról a magyarkanizsai irodalmárról, egyetemi tanárról, aki szívén viselte Magyarkanizsának is az irodalmi körforgásban való maradását. Tevékenységei elvitathatatlanok a szociográfiai területén is, éppen ezért az ő emlékére hirdették meg a szociográfiai pályázatot. Összesen 14 pályamű érkezett be a könyvtárba melyeket a Bordás Győző, Silling István, Dudás Károly összetételű bíráló bizottság nézett át és értékelt. A zsűri tagjai elmondták, hogy több pályamű is elnyerte tetszésüket, ugyanakkor definiálták is az irodalmi szociográfia műfaját, hisz a benevezők közül sem tudta mindenki pontosan, hogy ez a műfaj mit takar. A legjobbakat jutalmazták, és a három benevező személyesen is megjelent és bemutatkozott. Az első díjat Dancs Dániel érdemelte ki, míg második lett Csányi Cseszkó Laura, a harmadik pedig Tóth Glemba Klára és Péter László. A pályázat célja a vajdasági magyar települések – városok, falvak, tanyák – jelen idejű, dokumentarista megjelenítése volt a kortárs szépirodalomban és ismeretterjesztő irodalomban, amit sikerült is teljesíteniük a nevezőknek. A négy díjazott mellett még hármat talált érdemesnek a zsűri megjelentetésre, melyek a Létünk című folyóiratban olvashatóak majd a közeljövőben.
Nyitókép: Fotó: BJK
