Európában, a kétcentrumú civilizációban a modernitás óta az egyik pólus mindenáron le akarja választani magáról a másikat: a világi a vallásit, a nyugati a keletit.
A civilizációs önkivégzés végrehajtója, az egypólusúságról álmodó európai polgár ezt az önmaga és civilizációja ellen elkövetett erőszakot nem érzi céltévesztésnek, ellenkezőleg, ezt tekinti kiteljesülése, önmaga és Európa végső boldogsága elérése egyetlen lehetséges útjának. Olyan ez, mintha az ellipszis, a két fókuszpontú görbe mindenáron körré, egy fókuszpontú görbévé akarna válni, mert úgy véli, csak így lehet kiteljesedetté. Kepler óta tudjuk, hogy a bolygók elliptikus pályán mozognak a Nap körül, s ez így van rendjén, az egy fókuszpontú körmozgás egészen biztosan nem tenné kiteljesedetté a bolygókat, csak célt tévesztetté, a természet természetfölötti eredetű rendjével, a valósággal szembemenővé.
Ebből kiindulva érthetjük meg, mi motiválja a kétpólusú civilizáció tagját, hogy vallása, a kereszténység megtagadásával és keleti fele civilizációs örökségből való kizárásával mindenáron egypólusúvá igyekszik leszűkíteni Európát. Képtelen elfogadni a világát olyannak, amilyen az a valóságban.
A világ természetfölötti, isteni eredetű rendjének az elutasítása, a valósággyűlölet a másik oldaláról nézve illúziókergetés. Melegágya az ábrándozó idealizmusnak, az utópikus gondolkodásnak, ha pedig az álmodozásból társadalommérnöki megvalósítási törekvés lesz, akkor az menthetetlenül erőszakos, véres formát ölt, lásd a 20. századból a bolsevik vagy a náci történelembeteljesítői erőfeszítéseket az általuk elképzelt boldog jövő létrehozása céljából. A 21. század elejét uraló, sokarcú progresszív mozgalmakra is ugyanígy ráillik ez a jellemzés, amelyek úgyszintén a valósággyűlöletből merítik világmegváltói törekvéseiket.
Charlie Kirk meggyilkolásánál is megmutatkozik ez. A vallási irányzata missziós elvét követve a hitét nyíltan, vitatkozva terjesztő teljes evangéliumi keresztényt a nézetei miatt ölték meg. Gyilkosa az első hírek szerint a nemek közötti természetfeletti eredetű rendet elutasító, valósággyűlölő eszmeiség hatása alatt állhatott.
Hogyan lesz a gondolati tévúton járásból gyűlölet és véres erőszak? Amikor a vallási vakhittel követett (tév)eszméhez párosul a valósággyűlölet, akkor az ideológiához hozzáigazítani vágyó átalakítási szándék ölelkezik össze az öntagadással szükségképpen együtt járó, kivetített gyűlölettel. A projekció eredményeképp a gyűlölködő a gyűlölete tárgyát fogja gyűlölködőnek látni, s nem magát. A valóság tagadójaként pedig a boldog jövőbe vetített, (tév)eszméi képére átalakított valóság tagadóját fogja felismerni gyűlölete tárgyában, aki valójában csak az isteni renddel szembemenő, hosszabb távon életképtelen valóság elutasítója. Innen már csupán egyetlen lépésre van a magát jónak tartó gyűlölködő attól a tévképzeteit betetőző rádöbbenéstől, hogy a projekciója miatt gonosznak és a „boldog jövő” kerékkötőjének látott személy likvidálásával, társadalomból való kitörlésével igazából jó cselekedetet, s nem bűntényt hajt végre.
Ilyen az eltörléskultúra (cancel culture) pszichológiája. A más okokból személyiségükbe ivódott erőszakosságuk mellett ugyanez a bűntetteiket igazolni látszó veszélyes tévhit ösztönözte az „osztályellenséget” gyilkoló Lenin-fiúkat és a zsidókra vadászó nyilasokat.
A (bűn)tetteknél az attitűd az, ami igazán fontos, s nem az indokul szolgáló nézetrendszer, ideológia. Az utóbbi az ideák gondolati világában tényező, de tettek indokaként használva már csak az erőszakot hitelesítő álca és szómágia. Az ideológiai szembenállás ellenére a náci és a bolsevik politikai vallások attitűdje semmiben sem különbözött, mindkettőt ugyanaz az (ál)vallási vakhit vezérelte, hogy bármikor jogukban áll (tév)eszméik, ideológiájuk képére erőszakosan átalakítani a valóságot: „átszerkeszteni” akár az egész világot. A lényegi elemben, az akaratukat és a tetteiket irányító beállítódásukban tehát egyek voltak, csak a szavak szintjén, politikai vallásuk hitében különböztek. A két politikai vallás ezen attitűdbeli azonossága következtében cserélhette fel könnyedén, egyik napról a másikra a nyilasegyenruhát ávósra a kommunista verőlegény.
Nyitókép: Beta/AP
