Az adai község területén jelenleg két labdarúgóklub működik, a Tisza Menti Ligában második helyen álló adai AFK és a szintén ebben a rangfokozatban versenyző moholi Bácska. A község területéről származó labdarúgókkal azonban a szélrózsa minden irányában találkozhatunk, Magyarországtól egészen Írországig. Az adai Kószó Csabával, aki immár egy évtizede külföldön él és focizik, az ünnepek alatt beszélgettünk, amikor a gólerős csatár családjával hazalátogatott Adára.
• Már elég fiatalon kikerültél külföldre. Idehaza mikor kezdtél el focizni?
– Hatévesen kezdtem el rendszeresen edzeni az AFK-ban, ahol ezt követően nyolc éven át játszottam különböző korosztályos csapatokban, egészen addig, amíg az adai klub ideglenesen meg nem szűnt.
• Ezután a szomszédba, Zentára igazoltál. Hogyan emlékszel vissza a zentai évekre?
– Szép emlékeket őrzök ebből az időszakból. Zentán először az ifiknél játszottam, ahol gólkirály lettem, majd 16 évesen bemutatkozhattam a sárga-kékek felnőttcsapatában is. Nagyon jó csapatunk volt akkor, a Vajdasági Ligában a második helyet szereztük meg, az egyik főtámogatónk pedig a szerb válogatott Mladen Krstajić volt, aki pályafutása elején maga is játszott a zentai együttesben. Zentán egyébként pályára léphettem két olyan revümérkőzésen is, melyet a Tisza menti klub 100 éves fennállásának alkalmából szerveztek. Azokon a számomra felejthetetlen találkozókon előbb Szerbia és Montenegró válogatottja, majd a budapesti Ferencváros ellen játszottunk.
• Középiskolás éveid alatt nem csak a zentai klubban értél el szép sikereket.
– Középiskolás koromban az adai Műszaki Középiskola és a Zentai Gimnázium csapatának tagjaként részt vehettem a Kárpát-medencei összmagyar diákbajnokságon, ahol egy második és egy harmadik helyezést sikerült elérnünk. Ott találkozhattam élőben a legendás magyar Aranycsapat akkor még élő három tagjával, Puskás Ferenccel, Grosics Gyulával és Buzánszky Jenővel, ami természetesen hatalmas élmény volt a számomra.
• Mikor kerültél át Magyarországra?
– Az adai középiskola csapatával sokszor jártam Magyarországon, és 2007-ben, már végzős középiskolásként Makón felkeltettem egy ottani tornatanár figyelmét, aki egyben a Makó FC egyik edzője is volt. A makóiak ezt követően próbajátékra hívtak, ahol elégedettek voltak velem, és 2007 nyarán le is igazoltak. Kezdetben a Maros mentiek NB II.-ben szereplő U19-es gárdájában játszottam, ahol ismét házi gólkirály lettem, majd a 2008/2009-es idényben második helyen végeztünk a bajnokságban, de sajnos az osztályozós párharcot elbuktuk, így nem sikerült feljutnunk az NB I.-be. Abban az időben egyébként tagja voltam még a Csongrád megyei U23-as válogatottnak is.
• A makói fejezetet követően országot váltottál, és a 2012/2013-as szezont már Bajorországban kezdted. Ez hogyan történt?
– A Makó 2011-ben eladta az NB II.-es licencet a szegedi SZEOL-nak, így a makói csapat automatikusan visszaesett a III. osztályba, ahol még fél évet játszottam, majd jött egy lehetőség, hogy Németországban is kipróbálhassam magamat. A dolgok nem teljesen úgy alakultak, ahogyan azt előzetesen ígérték, ennek ellenére 2012 nyarán sikerült a padéi Tisza egykori játékosával, Potloka Adriánnal közösen egy alacsonyabb osztályú bajor klubhoz, a TSV Brunnhoz szerződnöm. Érkezésünkkor a klub meglehetősen rossz helyzetben volt, hiszen akkor estek ki a VIII. ligából, de az én 13 gólomnak is köszönhetően azonnal visszajutottunk az ún. Kreisligába. Összesen négy szezont töltöttem a TSV-nél, és ez idő alatt kétszer voltam házi gólkirály.
• 2016 nyarán ismét csapatot váltottál.
– A 2015/2016-os idény után megkerestek a lakóhelyünkön, a regensburgi körzethez tartozó Nittendorfban található FC Jura 05 vezetői, akik erősítést kerestek a csapatuk számára, mivel akkor jutottak fel a VII. ligába. Én mindenképpen szerettem volna magasabb osztályban focizni, így csatlakoztam a Bezirksliga Oberpfalz Süd csoportjában szereplő kék mezesekhez, ahol az első évben, újoncként a bennmaradás volt a cél, amit az elért 6. hellyel sikerült is teljesítenünk. A mostani szezon első felében mindössze hat bajnokit tudtunk megnyerni, ami a 16 csapatos mezőnyben jelenleg csak a 12. helyhez elegendő.
• A német amatőrligákban milyenek a feltételek?
– Az alacsonyabb osztályokban is nagyon jók a pályák, sokszor megtapasztaltam, hogy a kis falvakban is olyan jó a gyep minősége, mint például nálunk Zentán. Ezekben a ligákban szinte mindegyik csapat két pályával rendelkezik, de van olyan is, amelyik még ennél is többel, és legalább az egyik pálya mindenhol fel van szerelve reflektorokkal. Az én klubomnál a főpálya és a segédpálya is rendelkezik villanyvilágítással, így az edzések nagy részét az esti órákban tartjuk, és a bajnoki meccseink egy részét is villanyfénynél játsszuk.
• Ez idáig játszottál a német VIII. és VII. ligában. A ligák erősségét nézve melyik itthoni rangfokozatnak felelnek meg?
– Személyes tapasztalataim szerint a német VII. osztály valamivel erősebb, mint a Vajdasági Liga, a német VIII. liga pedig egy jó erős körzeti Szabadkai Ligának felel meg.
