Fantasztikus sikert értek el a Spartacus súlyemelői a lengyelországi Biała Podlaskában rendezett egyetemista-világbajnokságon. A 77 kg-os kategóriában indult Rozsnyik Ervin három világbajnoki címet szerzett, miután 139 kg-os szakítással, 170 kg-os lökéssel és 309 kg-os összteljesítménnyel végzett az első helyen, míg a +105 kg-ban versenyző Kajdocsi Tamás 222 kg-os lökéssel és 388 kg-os összteljesítménnyel a dobogó legfelső fokára állhatott fel, míg a szakításban elért 166 kg a második helyre volt elegendő. Rozsnyik szakításban és összesítettben elért eredménye országos csúcs is egyben.
– 82-ről 77 kilóra fogyasztottam, 76,5 kiló voltam a verseny előtt, ami nagyon megviselt. A japán Juki Harát tartottam a legnagyobb ellenfelemnek. 130 kg-on kezdtem, majd mindketten kiszakítottuk a 135 kg-ot is. Hara harmadikra 138 kg-ot kért, de leejtette a súlyt. Megnyílt előttem a lehetőség: ha bevállalom a 139 kg-ot, ami két kilóval az országos csúcs feletti súly, és sikeresen teljesítem, akkor meglesz az aranyérem, sikertelen próbálkozás esetén azonban lecsúszom a dobogóról, és csak negyedik leszek. Nem volt szabad rontanom, és nem is rontottam. A lökést 162 kg-on kezdtem, Hara és a kanadai Nicolas Vachon pedig 167 kilón indult. A 170 kilót is sikeresen teljesítettem, ők azonban a nyomomban voltak 168 kilóval. Harmadikra a mexikói 171, a kanadai 172, a cseh 173, én pedig 174 kilóval próbálkoztam, de mindannyiunk kísérlete sikertelennek bizonyult. A japán harmadikra megpróbálta kilökni a 175 kg-ot, ezzel megelőzött volna engem, csakhogy nem járt sikerrel, így 170 kilóval az első helyen maradtam. Meglepetésemre mindhárom aranyérmet megnyertem, amire nem számítottam. A vb előtt abban reménykedtem, hogy szakításban szerzek érmet, azt azonban nem hittem, hogy három érmet, ráadásul három aranyat nyerek – mondta Rozsnyik Ervin, a belgrádi Testnevelési Egyetem negyedéves hallgatója.
Kajdocsi Tamást nemrégiben hátsérülés kínozta, amely helyrejött, viszont még nem merte vállalni a túl nagy súlyokat.
– Amennyiben szakításban harmadik fogásra teljesítettem volna a 171 kilót, akkor abban a fogásnemben is megszereztem volna az aranyérmet. Elsőre 161 kg-ot szakítottam, másodikra 166 kg-ot, mindig figyelve arra, hogy riválisaim előtt legyek legalább egy kilóval. Volt erőm a nagyobb súlyokhoz is, de korábbi sérülésem miatt nem mertünk túl nagy súlyokon indulni, nehogy ne sikerüljön, és a második vagy a harmadik helyről is lemaradjak. Inkább biztosra mentünk. Lökésben is erős volt a mezőny, egy-egy kilón múltak a helyezések, végül az aranyhoz 222 kg kellett. Megnyertem az összetettet is, mivel a szakítás után négy kilóval előttem lévő thaiföldi Hszieh Jun-Tinget 222 kg-os lökéssel magam mögé utasítottam – mondta Kajdocsi, aki a szabadkai Műszaki Szakfőiskola harmadéves hallgatója.
Rozsnyik korábban még nem szerzett érmet sem világ-, sem Európa-bajnokságon, egyszer volt negyedik Európában, és volt egy bronzérme a katari világkupán, így a lengyelországi aranyérmek eddigi pályafutása legértékesebb érmeinek számítanak. Az idény elején súlyos térdsérülést szenvedett, ami már a múlté, de a felkészülésben néhány változást eszközölt a versenyző. Sokkal jobban igénybe vette a hátizmait, a lábait kevésbé használta, ami eredményesnek bizonyult, hiszen két kilóval megjavította az eddigi országos csúcsot. Kajdocsi számtalan éremmel rendelkezik a korosztályos világ- és Európa-bajnokságokról. Legértékesebbnek a Lengyelországban nyertek mellett a 2016-os Eb lökésaranyérmét és a 2014-es kínai ifjúsági olimpián szerzett ezüstérmét tartja.
A vb-n 27 ország 250 súlyemelője szállt harcba a helyezésekért. Csapatversenyben a kéttagú szerbiai együttes a legsikeresebb európai országnak bizonyult, a két szabadkai fiú alkotta szerbiai válogatottat csak a tizennégy tagú japán és a tizenkét tagot számláló thaiföldi válogatott előzte meg.
Két fordulót követően a Spartacus vezeti az országos csapatbajnokságot, és csodának kellene történnie ahhoz, hogy ne a szabadkaiak emeljék magasba újra a csapatbajnoki elsőségért járó serleget.
– Hét csapat küzd itthon az országos csapatbajnoki címért. Rajtunk kívül még a bácsi Hercules tud erős csapatot kiállítani. Sokkal fiatalabbak nálunk, így néhány éven belül nagyon komoly ellenfeleink lehetnek a csapatbajnoki aranyérem megszerzésében. Egyéniben egy újvidéki versenyző a legnagyobb ellenfelem, aki lökésben 160 kilót teljesít. Az országban 17-18 súlyemelőklub létezik, nemrégiben Pancsován újraalakult a Dinamo, Nišben pedig egy harmadik klub is létrejött – mondta Rozsnyik.
– +105 kilóban nekem és bátyámnak, Tivadarnak nincsenek komoly ellenfeleink, versenyeken egymásnak vagyunk a legnagyobb riválisai. Edzéseken is próbáljuk egymást minél inkább motiválni, de jobb lenne, ha versenyeken is lennének olyan ellenfeleink, akik még jobb eredmények elérésére sarkallnának bennünket – mondta Kajdocsi.
Az év végéig még hátravan az országos csapatbajnokság harmadik, zárófordulója, melyen mindketten indulnak, akárcsak a Belgrádban megrendezésre kerülő Gála-kupán. Rozsnyik év végén még egy nemzetközi versenyen indul, az országos szövetség azonban még nem hozta nyilvánosságra, mely versenyről is van szó, míg Kajdocsi már Lengyelországban tartózkodik, ahol az U23-as Európa-bajnokságon lép pódiumra. A kontinenstorna után sincs idő pihenőre, hiszen következik a türkmenisztáni felnőtt-vb, ahol szintén szurkolhatunk Kajdocsinak.
– A korosztályos Eb-n a mezőny kicsit erősebb lesz, mint az egyetemista-világbajnokságon, minden bizonnyal nagy harc dúl majd az érmekért. Megpróbálom a legjobb formámat hozni, szeretnék minél jobb eredményt elérni. Annak ellenére, hogy tíz napon belül nem lehet kétszer ugyanolyan jó eredményt produkálni, az Eb-t követő felnőtt-világbajnokságon sem szabad alábbhagynom, hiszen a vb az első kvalifikációs verseny a 2020-as tokiói olimpiára – mondta Kajdocsi.
A szabadkai súlyemelőket Stipan Vert, a Spartacus és a szerbiai válogatott edzője kísérte el az egyetemista-világbajnokságra. A vb-n való szereplést a Szerbiai Olimpiai Bizottság, az országos ifjúsági és sportminisztérium, valamint Szabadka városa támogatta.
