Ahhoz, hogy élni tudjunk a számtalan lehetőséggel, amit a Föld nyújt számunkra, elengedhetetlen a megismerése. Olyan fogalmakat és összefüggéseket érthetünk meg általa, amelyek hatással vannak a mindennapi életünkre, a környezeti katasztrófákra és problémákra, a fenntarthatóság kérdéseire.
A 21. században a technológia fejlődése, a digitalizáció teljesen átformálta a világunkat. A lexikális tudás erőteljesen leértékelődött, hiszen az online tér révén bármilyen információhoz könnyen és gyorsan hozzáférhetünk akár okostelefonon keresztül is. Sajnos ezzel a gyors változással a közoktatás nem tud lépést tartani. A pedagógusok nagy része az X és kisebb arányban az Y generációhoz tartozik, míg a tanulók – egy-két évfolyamot leszámítva – már az alfa generációhoz sorolhatók. A generációs különbségek hatalmasak, alapvetően más környezetben szocializálódtak a tanárok, mint a diákok, így a közös hang megtalálása is egyre nehezebbé válik. Éppen ezért a legtöbb pedagógust foglalkoztatja az a kérdés, hogy mit tanítsanak a diákoknak.
A fő problémát az okozza, hogy a kérdés nem igazán válaszolható meg, hiszen az oktatás célja alapvetően a diákok felkészítése az életre, hogy az iskolában szerzett tudásukkal (beleértve az ismereteiket és a képességeiket egyaránt) helyes természet- és társadalomtudományos szemlélettel és attitűddel érvényesülhessenek az élet különböző színterein. Ugyanakkor amilyen gyors ütemben változik a világ, a jelenlegi helyzetben nem fogalmazható meg, hogy a jövőben mire lesz szükségük a diákoknak.
Azt azonban kijelenthetjük, hogy a földrajz tantárgynak – tartalma révén – mindig létjogosultsága lesz, hiszen természeti és társadalmi környezetben élünk, annak részesei vagyunk, jelenségei, folyamatai minden pillanatban körülvesznek minket. Ahhoz, hogy élni tudjunk a számtalan segítséggel és lehetőséggel, amit a Föld nyújt számunkra, elengedhetetlen annak a megismerése. Olyan fogalmakat és összefüggéseket érthetünk meg általa, amelyek hatással vannak a mindennapi életünkre, gondoljunk csak az utazásra – legyen szó akár egy távolabbi úti célról, akár a városon belüli közlekedésről –, a környezeti katasztrófákra és problémákra, a fenntarthatóság kérdéseire. Ezekkel a témákkal az információs robbanásnak köszönhetően nap mint nap találkozik a most felnövekvő generáció a folyamatosan áramló hírek révén. Éppen ebből kifolyólag kiemelten fontosnak tartjuk a földrajzoktatást mind az általános iskolában, mind a középiskolában, aminek keretében a tanulók kellő ismeretet szerezhetnek ahhoz, hogy ne vesszenek el az információk sokaságában, és meg tudják védeni magukat a főleg az okostelefonokon terjedő álhírek veszélyeitől.
A FÖLDRAJZTANÍTÁS EGYIDŐS AZ EMBERISÉGGEL
„A földrajzi jellegű ismeretek átadására és azok alkalmazására mindig szükség volt, amióta emberek élnek a Földön, tehát mondhatnánk, a földrajztanítás egyidős az emberiséggel” (Makádi M. 2020 p. 19.). Ugyanakkor ha meg szeretnénk érteni a földrajzoktatás szerepét, értelmét, akkor elsőként betekintést kell nyernünk a földrajz mint tantárgy kialakulásába és átalakulásába.
Magyarország tekintetében egészen a 17. századig repülhetünk vissza gondolatban. Ekkor ugyan a földrajz még nem volt önálló tantárgy, mégis egyre több földrajzi ismeret halmozódott fel, aminek továbbadásában jelentős szerepe volt Comeniusnak mint a földrajzmódszertan megalapítójának. Ő már ekkor is azt vallotta, hogy az oktató feladata a tanítási órákon tanultakat összekapcsolni a mindennapi élettel (Makádi M. 2020).
Felmerül a kérdés, hogy ha a földrajzi tartalmak oktatása a 17. században már ezen elvek mentén történt, akkor mégis hogyan lehetséges, hogy még napjainkban sem nyilvánvaló a társadalomban a földrajzoktatás értelme és létjogosultsága. Ebben szerepet játszott az a meghonosodott históriai-topográfiai szemléletmód, ami sajnálatos módon a földrajzot csupán topográfiai ismeretekké, leginkább a közigazgatási egységek történelmi vonatkozásainak adatszerű ismertetésévé torzította. Fordulópontot jelentett az 1777-ben megjelent Ratio Educationis, amelynek következményeként a földrajz kötelező és önálló tantárgy lett a magyar iskolarendszerben, középpontba helyezve a tények megállapítását és összegyűjtését.
Az időben nagyot ugorva megemlítendő, hogy a két világháború között a leíró jelleg mellett megjelent az oknyomozó jellegű földrajztanítás, ami ténylegesen csak az 1960-as években terjedt el (Makádi M. 2020). Ez a szemlélet túllépett a tények ismeretén, azok kapcsolatrendszereinek és ok-okozati összefüggéseinek feltárására helyezte a hangsúlyt, azaz kiemelt célja volt a tanulók gondolkodásának fejlesztése a tények magyarázatán keresztül.
A következő nézőpontváltás az 1990-es években történt a prognosztizáló földrajztanítás megjelenésével és lassú terjedésével. Ahogy a szemlélet elnevezése is előrevetíti, a földrajztanítás egyre inkább problémafelvető kérdések köré szerveződött, amelyek gondolkodásra sarkallva lehetővé teszik a tények, ismeretek összegyűjtésén és azok magyarázatán túl a problémák megoldásával, a következmények megfogalmazásával való foglalkozást.
A földrajz tantárgy ma már messze túlmutat azon, hogy „mi hol van”. A tanulók olyan tapasztalatok és komplex tudás birtokába juthatnak, amelyek segítséget nyújtanak akár a matematikában, a fizikában, a kémiában vagy éppen a történelemben, a nyelvtanban, illetve a művészetekben. Nem csak a többi iskolai tantárgy tanulásában van haszna: a földrajz a globalizáció és az információs társadalom révén az élet minden területén jelen van.
Az évek során a földrajzoktatásban különböző oktatási szemléletek váltották egymást, de ez nem jelenti azt, hogy csak az a megközelítés fontos, amelyik éppen az érdeklődés középpontjába került. Elvileg a tantárgy jelenlegi tanításának-tanulásának mind a leíró, mind az oknyomozó, mind a prognosztizáló jellegű földrajzoktatás részét képezi, a kérdés csupán az, hogy milyen arányban alkalmazzák az egyes megközelítéseket a tanítás során. Ideális esetben a legnagyobb arányban a prognosztizáló szemléletű tanításnak kellene előfordulnia, amit az oknyomozó, majd a leíró jellegűnek kellene követnie. A kerettantervek többnyire támogatnák ezt az arányt, ugyanakkor a gyakorlatban a pedagógus személyétől és módszertani kultúrájától függően az arányok torzulhatnak, így érthetően meghatározó szerepük van a tanároknak és az általuk alkalmazott innovatív módszereknek, továbbá kiemelendő a következetes oktatás jelentősége is.
A FÖLDRAJZ NEM TOPOGRÁFIAI HELYMEGHATÁROZÁS
Az ismeret jellegű földrajzi tudás mindig is a társadalom alapműveltségének része volt és lesz (Makádi M. 2020). Gondoljunk például olyan televíziós vetélkedőkre, mint a Maradj talpon! vagy a Legyen ön is milliomos! című műsorok! Jász E. (2014) ez utóbbi vetélkedő 2005 előtti kérdéseit elemezte, és összességében arra jutott, hogy egyenletes eloszlást feltételezve majdnem minden adásra jutott egy vagy több földrajzi tartalmú kérdés, illetve a regionális földrajzi elemek szinte teljes körű előfordulását mutatta ki (Michalkó G. 2011). Kutatásával alátámasztotta, hogy sajnálatosan sokan emiatt tévesen a földrajzot a topográfiai helymeghatározással, a hagyományos, leíró jellegű földrajzzal azonosítják, így nem látják jelentőségét a képességfejlesztésben és a tudásszerzésben (Homoki E. 2016).
Jelenleg is a tantárgy „tananyagának nagy része nem szintézisben láttatja a világot a tanulókkal, hanem azokat elemeire bontja, sokszor indokolatlanul sok és felesleges tényt próbál átadni a tanulóknak a tevékeny ismeretszerzés és a szemléletformálás helyett” (Seres Z. – Makádi M. 2022. p. 101.). A naponta ránk zúduló információhalmaz önálló tényismeretként megjegyezhetetlen és átláthatatlan, a mindennapok során ténylegesen szükséges információk túlnyomó többsége pedig bárki számára könnyen megkereshetők az interneten. Ezek feldolgozásához, rendszerezéséhez azonban az ismeretelemek közötti kapcsolatok, összefüggések megismerésére van szükség, így erre kellene helyezni a földrajzoktatás súlyát.
Ahhoz pedig, hogy ténylegesen hasznosítani és alkalmazni tudjuk az ismeret jellegű tudást, szükség van a képesség jellegű földrajzi tudásra is. Bár ez a földrajzi tartalmakhoz kapcsolódva alakul ki, de nem csak a földrajz tantárgyhoz kötődik, a többi tantárgy tudásának kialakításában is szerepe van, miközben folyamatosan fejlődik. Nehéz dolgunk lenne, ha párba szeretnénk állítani a képességeket és a tanult tartalmakat, hiszen egy-egy ismerethez sokféle képesség, egy-egy képességterülethez pedig sokféle, akár különböző tantárgyakban tanult ismeretek kapcsolódhatnak, gondoljunk csak például a földrajzi övezetesség komplex tudásanyagára.
A földrajz tantárgy egyébként sem a földrajztudomány leképezése, hanem az összes földtudományi szakterület (meteorológia, geológia, hidrológia, térképészet stb.) és néhány társadalomtudományi ág (urbanisztika, demográfia stb.) egyedüli képviselője a közoktatásban (Makádi M. 2020). Ezek ismeretanyagának átadását a mindennapokban használandó képességek fejlesztésével is segíti. A munkaerőpiacon való helytálláshoz ugyanis alapvetően nem a konkrét elméleti tudás szükséges, hanem sokkal inkább a hasznosítható tudás és az annak megszerzéséhez szükséges képességek, illetve a problémamegoldó készségek (Homoki E. 2016).
Sajnálatos módon ahhoz, hogy pedagógusként rávegyük tanítványainkat a tantárgy tanulására, nem elég megláttatni velük annak hasznosságát, az mondhatni csak az első lépés egy hosszú és rögös úton. Manapság a régi, jól bevált módszerek nem találnak utat a tanulókhoz. A világ gyors és nagy változáson ment át, és az új feltételekhez, tényezőkhöz újfajta tanítási módszereket is alkalmaznunk kell. A 21. században már nem lexikális ismeretekre, hanem sokkal praktikusabb tudásra és képességekre, kompetenciákra van szükség. Sajnos a földrajztanárok közül ezt még sokan nem látják be, vagy csak nem akarják észrevenni az új irányzatok előnyeit, így csak csekély innovációs hajlandóságot mutatnak (Makádi M. 2011).
Ugyanakkor az tapasztalható, hogy egyre többen veszik igénybe a különféle nem formális oktatási módszereket kínáló intézmények programjait (pl. Bakony–Balaton Geopark szabadtéri és beltéri geosuli programcsomagja), valamint oktatást kiegészítő iskolai lehetőségeket (pl. Utazó Planetárium). Emellett a mostani tanárképzés már nagy súlyt fektet a kompetenciafejlesztésre és a módszertani innovációk alkalmazására, így a fiatal pedagógusok várhatóan nagyobb arányban maradnak nyitottak a módszertani innovációk megismerése és használata iránt. Összességében tehát elmondható, hogy már mutatkoznak a változás jelei.
(geometodika.hu – az idézett művek adatai megtalálhatók: https://geometodika.hu/miert-erdemes-foldrajzot-tanulni/)
