A kézműves szó kapcsán korábban már érintettük a kérdést, miszerint nagy fokú bizonytalanság tapasztalható az egybeírás-különírást illetően a főnévi és melléknévi jelleget egyaránt magukon viselő nyelvi elemeknél. A kézműves szónál szinte a szemünk előtt zajlik a szófajváltás (-bővülés) folyamata, amelynek során az eredeti főnévi jelentés mellé fokozatosan kialakult a melléknévi is, sőt ma már ez a gyakoribb: kézműves termék, kézműves játék stb. Az efféle példáknál az egybeírás-különírás kapcsán adódik helyesírási probléma, hiszen az a szófajtól függ. Jellegzetes példa erre a válogatott: a válogatott játékos és a válogatottmérkőzés között az a különbség, hogy az első melléknévi értelmű, és különírt jelzős szerkezetet alkot, míg a második főnévi, ennek megfelelően egybeírt birtokos szerkezetet alkot a mérkőzéssel (feloldva: a válogatottnak a mérkőzése). Számos más példát is felsorolhatunk a főnévi-melléknévi kettős szófajú szavakra: gyalogos, munkás, óvodás, nagycsaládos, nyugdíjas, egyetemista stb.
Újabban a nyugdíjas szó kapcsán találkozunk ilyen problémával, amióta ugyanis bevezették Szerbiában a nyugdíjasok számára kedvezményekre felhasználható kártyát, nap mint nap olvashatunk róla a sajtóban: Már igényelhetők az új nyugdíjas kártyák – A postákon is igényelhető a nyugdíjaskártya – Milyen kedvezményekkel járnak majd a nyugdíjaskártyák? – Megkezdték a fejlett európai országok mintájára készült szerbiai nyugdíjas kártyák kiosztását – Október elsejétől érvényesek az új nyugdíjas kártyák. A kártya körül felmerülő számos kérdés közül bennünket a helyesírási vonatkozás érdekel: egybe vagy külön kell-e írni? Nem lényegtelen kérdés, azt is jelzi ugyanis, hogy főnévről vagy melléknévről van-e szó, azaz a jelentést is befolyásolja. Melléknévi értelemben a különírás a helyes: nyugdíjas tanár, nyugdíjas évek, nyugdíjas állás; főnévként az egybeírás, és általában birtokos vagy jelentéssűrítő összetételről van szó: nyugdíjasház, nyugdíjaskedvezmény (nyugdíjasok számára igénybe vehető kedvezmény), nyugdíjasklub (= nyugdíjasok klubja), nyugdíjas-egyesület (= nyugdíjasok egyesülete), nyugdíjasszervezet stb. A nyugdíjaskártya egyértelműen utóbbi kategóriába tartozik: hogy visszautaljunk a címre, nem a kártya vonul nyugdíjba és lesz nyugdíjas – sőt épp most kezdi a pályafutását –, ezért egybeírással kell jeleznünk, hogy a nyugdíjas ez esetben főnévi értelmű, és jelentéssűrítő összetételt alkot a kártya szóval: nyugdíjaskártya. Ezenkívül a leggyakoribb ilyen példa a nyugdíjas-egyesület, amely birtokos összetétel, és a szótagszámlálási szabály indokolja a kötőjelet.
Az említett válogatott példa a sportnyelvben okoz időnként gondot. A válogatott szó a legtöbb esetben melléknév (általában pozitív értelmű, de lehet negatív vagy tréfás is): válogatott gyümölcs, Ady válogatott versei, válogatott pompás legények, válogatott társaság, válogatott kifejezések; válogatott szélhámosok bandája, válogatott disznóságok stb. A sportnyelvben azonban többnyire főnévként szerepel, a válogatott csapat vagy válogatott játékos jelzős szerkezet rövid formájaként: magyar válogatott, bekerült a válogatottba; többszörös válogatott, a magyar válogatottak külföldön játszanak stb. Ebből, azaz a főnévi értelmezésből adódik a válogatottmérkőzés és a válogatottszünet. Előbbi birtokos összetétel: a válogatottnak a mérkőzése; utóbbi jelentéssűrítő: a válogatottak mérkőzései miatt a bajnokságban beiktatott szünet. Nem helyes tehát a „válogatott mérkőzés”, „válogatott szünet” írásmód, mert az melléknévi (jelzői) szerepet sugall, holott nem arról van szó. Elképzelhető ugyan olyan szövegkörnyezet, amelyben a különírás helytálló: a tévécsatorna összeállításában válogatott mérkőzéseket láthatunk; a sportnyelvben azonban a legtöbbször a főnévi jelleg érvényesül, így bármilyen furcsa is így leírva, és bármennyire is ellenkezik velünk a helyesírás-ellenőrző, a válogatottszünet és a válogatottmérkőzés a helyes.
Néhány további példa esetében nem mindig határozható meg egyértelműen, hogy főnévként vagy melléknévként tekintsünk-e rá a szerkezetben, illetve nem okoz nagy jelentéskülönbséget az egybe- vagy különírás, pl.: gyalogos közlekedés (gyalogos módon való közlekedés) – gyalogosközlekedés (gyalogosok közlekedése), óvodás csoport (óvodai csoport) – óvodáscsoport (óvodások csoportja). A kézművességgel kapcsolatban korábban említettük, hogy szófaj-, illetve szemléletváltásnak lehetünk tanúi, ezért nyelvhasználó legyen a talpán, aki el tud igazodni az írásmódok között, hiszen szinte minden egyes, a kézművességgel kapcsolatos szerkezetnél mérlegelés kérdése az egybe- vagy különírás: kézművescsalád, kézművestábor, kézművesipar; de: kézműves technika, kézműves alkotás, kézműves fagylalt stb. Az Osiris Kiadó 2005-ös, Helyesírás című kiadványában egybeírva találjuk a kézművesmesterség szót, a helyesírási szabályzat 2015-ben megjelent új kiadásában a két szóban szerepel: kézműves mesterség. A nagycsaládos szó alapesetben melléknév, az olyan szerkezetekben viszont, mint a nagycsaládosok egyesülete, nagycsaládosok szervezete, főnévként szerepel, ezért a jelöletlen változatokban inkább az egybeírás (vagyis a szótagszámlálás miatt a kötőjeles írásmód) javasolható: nagycsaládos-egyesület, nagycsaládos-szervezet, valamint: nagycsaládos-találkozó, nagycsaládos-kedvezmény stb.
