A két háború között és a második világháború után mintegy tíz évig Szajlovón, Chotek gróf birtokán létezett egy lóversenytér, amelyen tartottak is versenyeket. A népszerű nevén csak Kolonak emlegetett újvidéki lovasegyesület elnöke, Đoka Dunđerski és Dušan Simović tábornok, alelnök irányításával Szajlovón korszerű lóversenyteret építettek, amely nem sokban maradt el a ma legismertebb hazaitól, amely Belgrádban, a Careva Ćuprijánál található. A lóversenytérnek három pályája volt. Az egyenes galopp-pálya 1600 méter hosszú volt, egy másik, 3600 méteres pedig az akadályversenyek (steeplechase) lebonyolítására szolgált. És megvolt minden, amit a nemzetközi szabályok előírtak: különféle akadályok, például vizesárkok, dombok, sövények. A fedett lelátókon mintegy kétezer néző foglalhatott helyet, az előkelőségeknek, valamint a bíróknak külön helyeket biztosítottak, a lovardában volt fogadóiroda, büfé, kialakítottak öltözőket a zsokék számára, helyiséget a zsokék mérésére, fülkéket a lovak felnyergelésére, valamint mosdókat.
Az első nagy versenyt a Péter trónörökösről elnevezett vajdasági lovasklub szervezésében tartották 1926. augusztus 8-án.
1928. március 31-én a Privrednikove novine így jelentette be a lóversenyt: „Vasárnap, április 1-jén délután fél 3-kor kezdődik az első idei lóverseny.
A következő lovakat jelentették be a falusi tenyésztők lovainak és a félvéreknek a versenyére: Od Doboja Mujo, Dika i Durmitor (Karađorđevo Állami Méntelep), Bilitas (Jovan Berić), Divna (Ljubičevo Állami Méntelep), Csavargó (Szonomár László), Desanka (Radovan Puzić), Šitven (N. Veselinović).
A vigaszversenyre pedig: Dubravka (Đorđe Dunđerski), Viruló (Dr. Gedeon Dunđerski), Algir (Futak Méntelep), Omorika (Lj. Badžak fivérek), Bilitas (Jovan Berić)...stb. A verseny pontosan 14,30-kor kezdődik. A versenypályához automobilokkal és fiákerekkel lehet eljutni a különleges bizottság által megszabott áron, fejenként 7–10 dinárért. Vonattal is kiutazhatnak, ez Újvidékről 13,30-kor indul, és 18,00-kor jön vissza. Belépőjegyeket elővételben is vásárolhatnak ezeken a helyeken: Putnik, Biro Rada, Slavija könyvkereskedés, Lipković trafik. Páholyjegyek is kaphatók. Mint megtudtuk, meglepetés is vár a közönségre: a hivatalos programot követően megtartják a helybeli fiákerek versenyét. Nagy az érdeklődés a versenyek iránt.”
A második világháború előtt nem sok versenyt tartottak a szajlovói pályán, így a területet 1939-ben átengedték az Aeroklubnak, hogy sportrepülőtérnek használja. A hippodrom lerombolt lelátóinak anyagából készült csarnokokban helyezték el a vitorlázórepülőket és az őket húzó repülőgépeket. A sportrepülőtér mellett Jastreb elnevezéssel műhelyt is létrehoztak, ahol a repülőket javíthatták, karbantarthatták.
A háború után a lóversenyteret felújították, 1948-ban pedig megalapították a Graničar lovasklubot.
A Vajdasági Lovasbizottság (Konjički odbor Vojvodine) 1949. augusztus 7-én a szajlovói hippodromon tartotta az év első versenyét. A meghívásnak eleget tett mind a 16 vajdasági lovasklub, de megjelentek a Jugoszláv Néphadsereg és a Népi Milícia csapatai is. Összesen mintegy 150 ló versenyzett. A kivételesen gazdag műsort mintegy 2000 ember kísérte figyelemmel. Megtartották a hároméves lovak ügetőversenyét, a félvérek galoppfutamait, volt díjugratás, vadászlovaglás 2000 méteren stb. Minden verseny izgalmas volt, az egyes kategóriákban az első három helyezett 1000–3000 dinárt kapott, a jutalmakat a résztvevőknek rendezett közös vacsorán adták át a Vojvodina szállóban.
Az utolsó versenyt 1956-ban bonyolították le, a lóversenyteret már a következő évben felszántották, a Vajdasági Lovasszövetség ígéretet kapott arra, hogy új hippodrom épül majd, ebből azonban nem lett semmi. Az akadályversenyeket a későbbiekben az Újvidéki Vásár területén, az ügető- és galoppversenyeket pedig más lóversenypályákon tartották.
1953-ban az Aeroklub átköltözött a cseneji új sportrepülőtérre. A Jastrebből autószerviz lett; a városban elég hosszú ideig csak két olyan műhely volt, melyekben a gépkocsik műszaki vizsgálatát végezték, közülük az egyik a Jastreb volt. A helyén ma a Remont i servis cég működik, annak a területnek a közepét pedig, amelyen egykor a lóversenypálya volt, ma vasút szeli át. Azért is számolták fel a sportlétesítményt, hogy felépíthessék az új vasúti pályaudvart (1964. május 31-e) és lefektethessék az új vasúti hálózat sínjeit. A háború után a hatóságok minden sportágat támogattak, még a teniszt is – amit a háborút követő első években csak a háború előtti uraságok és utódaik játszottak – újjáélesztették, de a lóversenyteret és a lóversenyeket nem.
Zoran Knežev krónikás és publicista (Eddig három könyve jelent meg Újvidék múltjáról. További érdekes történeteket olvashatnak a blogján, http://proslostnovogsada.simplesite.com/)
