Barátok feredője

Az összmagyarság ezekben a napokban lélekben Csíksomlyón van. A Napbaöltözött Asszony lábánál csaknem fél évezrede gyűlnek össze a székelyek, de sok-sok éve minden magyar hívő búcsújáró helye is. A csíksomlyói Mária-kultusz kialakulása a ferenceseknek köszönhető, ők ápolják mind a mai napig. Csíksomlyó nemcsak a pünkösdi búcsúról szól, hanem kötődik hozzá egy kevésbé ismert történet is.

A kegytemplom tágabb környéke a mai napig a ferences kolostorhoz tartozik. Zarándokszállásokat és különféle egyházi intézményeket működtetnek itt. A több tíz hektáron az évszázadok folyamán kaszálók, szőlőskertek, gyümölcsösök és veteményesek voltak. A kertek alatt egy vulkanikus forrás tört a felszínre, amelynek vizét a ferencesek egy medencébe irányították. Kezdetben csak ők használták, leggyakrabban ízületi bántalmak enyhítésére, emésztési zavarok ellen és gyomorbántalmakra. Vagy egyszerűen csak kiültek a partra, és bizsergette a víz a lábukat, miközben imádkoztak, meditáltak.

A vulkanikus eredetű gyógyhatású víznek hamar híre ment a székelyek körében. A ferencesek idővel megnyitották a fürdőt a betegek előtt. Titokzatossága miatt egyre többen keresték fel a ferencesek kertjét. Ekkor a barátok elkezdték rendezni a környéket: új medencét építettek ki, szobrokat állítottak a Miatyánk és az Üdvözlégy szövegével, valamint rózsafüzér-koszorú alakú mólót építettek a mocsaras talajon a fürdőig. Ettől kezdve mindenki számára elérhető volt a gyógyvíz. A medence vize állandóan zavaros. Barna színű a feltörő gázok és a víz magas vastartalma, valamint a sár miatt. Illata is inkább hasonlított a mocsár szagára, mint az ásványvízére.

Ásványvíz. Ezzel egy új fejezet kezdődött a csíksomlyói barátok fürdőjében. A csavaros eszű székelyek elkezdték hazavinni a megszűrt, különleges illatú és ízű vizet. Néhány méterre a barátok fürdőjétől, a Kissomlyó-hegy oldalában fakadó másik, tisztavizű forrást egy vályúba vezették, ahonnan könnyű volt cserépedényekbe gyűjteni a vizet. 1839-ben már biztosan működött a ma is létező kút. Ez a felirat volt rávésve: Szomjas meríts, vagy igyál, ím jó és friss vagyok itt is. A székelyek az ásványvizet és a gyógyvizet borvíznek nevezik, mivel savanykás íze hasonlít a borra. A csíksomlyói borvíz szénsavas, gazdag vasban, karbonátban, magnéziumban, kalciumban és egyéb nyomelemekben. Ezzel szemben a néhány kilométerre levő Csíkszereda kútjaiban meszes volt a víz. Igény tehát volt a különleges, ráadásul gyógyhatású borvízre az egyre gyarapodó székely városban. Reggelente több fogat indult le a városba ellátni a megrendelőket a friss borvízzel. Sok csíki család megélhetését a borvíz jelentette. Aki a somlyói gyógyvizet megszokta, nehezen nélkülözte. A csíksomlyói savanykás borvizet kétszáz évvel később is előszeretettel fogyasztják a környéken. Napközben nem múlik el úgy tíz perc, hogy ne jönne valaki vízért.

Székelyföldön a csíksomlyói mellett csaknem kétezer borkút (borvizet adó forrás) található. Száz-kétszáz forrás vizének kb. 10%-át gyűjtik palackokba vagy vezetik gyógyfürdőkbe. Erdélyben húsz éve indult el a Borvíz útja turisztikai program, melynek célja a borvíz megismertetése, megszerettetése és fogyasztása minél szélesebb körben.