Orsova

27. rész

Orsova város neve egyes vélemények szerint a magyar Örs törzsnév szláv képzős származékából való. Egykori helyén a rómaiak Dierna néven építettek castrumot. 1091-ben Szent László serege itt verte meg a betörő kunokat. A korabeli iratokban 1349-ben Vrsua és Orsuua, 1351-ben Orsva, 1396-ban Orswe, 1428-ban Orsova, 1440-ben Orsaua, 1481-ben Orseva, 1689-ben Hersova alakban fordul elő. A török idők elmúltával az első bánáti települések között volt, ahová németeket telepítettek. 1718-ban újraalapították római katolikus plébániáját, 1746-ban felépült az ortodox temploma is. 1869-ben a város 1555 lakója közül 767 volt ortodox, 723 római katolikus, 37 evangélikus és 13 zsidó vallású. Kolumbán Lajos A Délvidéken és az Aldunán (1911) című útirajzában Orsovát „hazánk végső városának” tekintette, s tudni vélte: a helyén már a rómaiak idejében város állott, melynek Tierna volt a neve. Orsova várát Nagy Lajos király idejében építették. „A 300 évig tartó török–magyar háborúk alatt sok véres eseménynek volt a színhelye. Hol a magyar, hol a török, hol a császári seregek parancsoltak benne.”

Szabó Zoltán 1936-ban megjelent A Vaskapun túl című könyvében orsovai élményeit összegezve így fogalmazott: „A Kárpátok, mint a nagy dolgok általában, nem kezdődnek nagy lendülettel; a hatalmas itt még nem a hegység, hanem a Duna, a víz. A kazán komor sziklái is inkább a folyó hatalmáról beszélnek, mint a hegyek nagyságáról és erejéről. Ezek Orsova fölött lankásan és szelíden kezdődnek. De később belőlük születnek a Retyezát rideg csúcsai és fekete tengerszemei, szélükön az élespirosan fénylő kövekkel. Itt állnak a fák, szelíd előőrsei a későbbi erdőknek.”

Orsova évszázadokon át egyik meghatározó központja volt a magyar Al-Dunának. A galambóci szorulattal kezdődik a Dunának Kliszura néven ismert völgyszakasza, amely a természeti szépségek kimeríthetetlen vidékén át Orsováig terjed – írta Az Alduna vidékének település-földrajzi ismertetése című, 1905-ben megjelent könyvében Boleluszko Sándor. Ott, ahol a Duna délkeleti irányba fordul, ott kezdődik a zuhatagok vészes sorozata. „Egymást követik a Kozla, Dojke, Izlasz, Nagy- és Kis-Tachtalia, Greben és Jucz sellők. Ebben a szakaszban írja le a Duna karakterisztikus V-alakú hajlását. […] Plaviseviczán alul lép be a Duna eddigi északkeleti irányát megtartva a 9,1 km hosszú, magas és meredek hegyfalak uralta Kazán-szorosba. A Csernán alul a folyam medre jelentékenyen kiszélesedik, körülvéve az Ada-Kaleh (Új-Orsova) szigetet. E helyen a Duna megváltoztatja irányát, délkeletnek hajlik, hogy végleg elhagyja hazánkat.” A vidék a történelemét az időszámításunk kezdete óta jegyzi, midőn már hatalmi túlsúlyra vergődtek a dákok, megalakították a maguk dák országát, Dáciát. A római császárok már ekkor megindították végeláthatatlan küzdelmeiket Decebál birodalma ellen, de csak Kr. u. 107-ben, Trajánusz második győzelme után lett római tartomány a meghódított országból. Másfél évszázadig tartott a római uralom, s ez idő alatt kolóniák és castrumok sora épült a vidéken. Többségük neve nem maradt fönn az idők során, csak Tierna vagy Colonia Zernensium (Orsova) és Ad Mediam (Mehádia) neve őrzi a római idők emlékét.

1241-ben a tatárok betörése egy év leforgása alatt romba döntötte az immár csaknem harmadfélszázados magyar királyságot. IV. Béla király országépítő elszántsága kellett ahhoz, hogy Magyarország a romokból ismét feltámadhatott. Királyunk különös gondot fordított „a dunai végszélek megerősítésére és benépesítésére, mert ezen vidék felől érte eddig az országot a legtöbb veszedelem. Megalkotta Dél-Magyarország várvédelmi rendszerét, és ezzel lehetővé tette, hogy az egyes várak, mint stratégiai középpontok körül csoportosulhatott a környék lakossága.” Ezek a várak vagy újonnan létesültek, vagy pedig a régi alapokon már fennállottak, de IV. Béla által erősíttettek meg, és illeszkedtek bele a védelmi rendszerbe. „Így találjuk a Duna bal partján Palánk helyén Horom királyi várat, lejjebb Pozsezséna és Mecsevics között Buthoczin vagy Pazsazsin várát; Moldova és Kronini között is állott egy erősség, a Kazán szorosban a Veteráni barlang felett Peth (Petie) vára, tovább Orsova, a Cserna völgyében pedig Miháld. Később létesült azután Zsigmond király idejében Koronini szomszédságában Szent-László vára.” Az erődrendszer kiépítését a magyar királyok IV. Béla után is folytatták.

A XVI. századtól kezdve a XVII. század végéig a török uralta az Al-Dunának a Kazán-szoros és a Vaskapu közötti szakaszát. A mintegy háromszáz évig tartó szakadatlan háborúk következtében a vidék úgyszólván teljesen elnéptelenedett. 1690-ben az osztrák császári csapatok – kiűzvén a törököt Magyarországról – elfoglalták Orsova községet és a közeli kis szigetet, Ada-Kalét is.

A törökellenes háborút lezáró 1699. január 26-án megkötött karlócai béke után a Bánát, így a közeli Orsova városa is a szigettel együtt a törökök kezén maradt, akik egy hadikikötőt alakítottak ki a sziklatömb északi részén. A Duna által körbeölelt szigetet ekkortól kezdték el Ada-Kalé-nek nevezni, ami magyarul „erődszigetet”, „szigetvárat” jelentett. A pozsareváci béke után, a XVIII. század húszas éveiben kezdődtek az újratelepítések, és folytak III. Károly, Mária Terézia és II. József idejében is. Boleluszko Sándor szerint „ennek köszönheti létét Fehértemplom, mely 1717-ben alakult, és németekkel, magyarokkal és néhány csehvel népesítették be. Németek kerültek Mehádiára, Palánkra, Moldovára, Szászkára, ahol ismét megindult a rómaiak ideje óta nem művel bányászat. Jó karba helyeztettek az orsovai erődítmények, újonnan megerősíttettek Ada-Kaléh, Mehádia, Új-Palánka, és életre kelt a gyógyforrásairól ismert Herkulesfürdő is.”

Orsova város történetével szorosan összeforrt a vele szemben lévő Ada-Kalé sziget sorsa is. Amikor a török birodalom félholdja még fényesen ragyogott, akkorról veszi eredetét az a kis „oszmánli szigetvár”, melyet Ada-Kalé – másutt Ada-Kaleh, vagy Adda-Kaléh – néven vált a magyar történelem részévé. Szigetvára volt régen az osztrákoknak, Szigetvár maradt a neve törökül is. Dunai erődöt Új-Orsova néven I. Lipót csinált belőle. 1689-ben midőn Heisler császári tábornok Orsova megvédésén fáradozott, a sziget várát is körülsáncolta és erős palánkkal látta el – hasztalan, a török elfoglalta Orsovát és vele együtt Új-Orsova sziget is. Az Al-Duna vidéke csak az 1718-ban megkötött pozsareváczi békével került ismét osztrák kézre, és III. Károly császár újólag megerősíttette, hogy az esetleges támadások ellen sikeresebben megvédhesse. Vele szemben 1736-ben a szerb partra két vár épült, e két várat egy őrtorony kötötte össze, melyet a császárné tiszteletére Erzsébet-sáncnak neveztek el. „Ezzel el volt zárva a hatalmas Dunaág, és vele együtt a hajók közlekedése. Mert aki e két helynek a birtokosa volt, az egyúttal a déli Dunán is rendelkezett” – írta Kúnos Ignácz Ada-Kále és népe című, a Budapesti Szemle 1893. évfolyamában megjelent tanulmányában.

Kalecsinszky Sándor is kiemelte: Ada-Kalé sziget története Orsova város jó és balsorsával közös – jelzi ezt a sziget korabeli neve: Új-Orsova is. Szavoyai Jenő 1717-ben foglalta vissza a töröktől, s azonnal megújította annak erődjét. 1739 óta ismét ozmán birtok volt, s csekély megszakítással 1879-ig az is maradt. Ekkor a Monarchia szállotta meg. „Császárok, hadvezérek, szultánok, pasák és vezírek évszázados háborúi után 1913. május 12-én a krassó-szörényi főispán, az orsovai főszolgabíró, egy főhadnagy és 4 csendőr kíséretében elfoglalta.”

Simonyi Jenő Az Al-Duna című, 1903-ban megjelent útikönyvében megemlítette: Orsova közelében, a Cserna-patakon túl történelmi nevezetességű helyet jelöl egy kis kápolna. 1849-ben Szemere Bertalan hadügyminiszter a szerencsétlen temesvári csata után csapatával Orsován át menekült. Mielőtt elhagyta hazáját, ezen a helyen ásta el a vasládát, amelyben a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket őrizte. A bécsi kormány azután évekig kutatta az eltűnt koronát, míg végre 1853. szeptember 8-án megtalálták, és Budára vitték. A kápolna közepébe kerítéssel párkányozott mélyedésbe, ahol a vasláda feküdt, egy márvány táblán latin nyelvű írás volt olvasható: „I. Ferenc József, Ausztria császárja e helyet, amelyen a lázadás zűrzavarai között elrabolt korona Szent István több ereklyéivel három éven át elrejtve volt s Szűz Mária, Magyarország pátrónája születésnapján, 1853-ban megtaláltatott, megszentelni kívánván, ezt a kápolnát emelte és Szűz Máriának ajánlotta 1856-ban.”

Orsova a XIX. század utolsó évtizedében meghatározó szerepet játszott az Al-Duna szabályozásának történetében is. 1832 tavaszán Széchenyi Istvánnal – Vásárhelyi Pál országos főmérnök vezetése alatt – a mérnökök hada érkezett a Moldova és Orsova közti vidékre, hogy a folyó addig megfékezhetetlen szakaszát hajózhatóvá tegyék. Részükre a magyar királyi udvari kincstár 1832. évi május 30-ai keltezéssel az orsovai „harmincadi hivatalból” 6000 forintot utalványoztatott. Wallandt Ernő, aki a XIX. század utolsó évtizedében miniszteri osztálytanácsos minőségében Az aldunai Vaskapu szabályozási magy. kir. művezetőség élén Baross Gábor megbízásából személyesen irányította a folyószabályozási műveletet, Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez című munkájában számolt be a folyószabályozás érdekében végzett munkálatokról.

Boleszny Antal orsovai plébános 1862-ben került az orsovai katolikus közösség élére, ahol élete végéig – 1896. február 14-én bekövetkezett haláláig – nemcsak a hívek lelki életét gondozta, de írásaiban megörökítette Orsova és vidéke történelmi emlékeit is. Írásai a Temesi Lapokban és a Történeti Adattárban jelentek meg, tudósként választmányi tagja volt a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulatnak. 1856-ban az orsovai római katolikus elemi iskola igazgatójává, majd a reáliskola hittantanárává nevezték ki. Egyházi szolgálata mellett Boleszny Antal jeles író volt, ki számos önálló művel gazdagította irodalmunkat. A kései olvasó számára is izgalmas olvasmányok az Orsova és az Al-Duna történetével foglalkozó művei: Kézikönyv az Al-Dunán, Szerb és Bolgárországban utazók számára; Orsova, 1870; Die Donau-Katarakte, Veteranische Höhle und Festung Peth; Orsova, 1874; Széchenyi munkálatai az Aldunán, tekintettel a Dunagőzhajózás és a Széchenyi-út történetére; Temesvár, 1878; A magyar szent korona Orsova melletti elásatása 1849-ben és megtalálása 1853-ban; Temesvár, 1889.

Orsova és Fiume, a magyar királyság keleti és nyugati kapuja között volt a történelmi Délvidék, ahol az évszázadok során megszülettek a magyarság egyedülállóan szép gazdasági, kulturális és szellemi értékei.

Irodalom: Beschreibung der türkischen Vestung Orsova; Wien, 1798. 7 p.; Boleszny Antal: Kézikönyv az Al-Dunán Szerb- Oláh- és Bolgárországban utazók számára, vagy a határvidék, Szerb- Oláh- és Bolgárország; Ó-Orsova – Nyomatott Handl József-nél, 1870. 176 [3] p.; Boleszny, Anton: Die Donau-Kataraten, Veteranische Höhle und Festung Peth zwuschen Bazias, Orsova und Turn-Severin, von Anton Boleszny. Mit einer genauen Terrainskarte; Orsova – Buchdruckerei von Josef Handl, 1874. 113 [4] p. + 1 térkép; [Boleszny Antal] Széchenyi munkálatai az Al-Dunán. Tekintettel a dunagőzhajózás és a Széchenyiút történetére. Írta Boleszny Antal orsovai plébános, s a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat választmányi tagja. Gróf Széchenyi István egy eredeti levelének másolatával; Temesvárott, 1878. 25 [2] p.; Boleszny Antal: A magyar szent korona Orsova melletti elásatása 1849-ben és megtalálása 1853-ban; Temesvár, 1889. 27. p.; Ada-Kalé; Vasárnapi Újság, 1878. június 2. 344. p. és 349. p.; Egyessy Géza: A Vaskapu szabályozási munkáinak megkezdése; Vasárnapi Újság, 1891. január 18. (3. szám), 36–41. p.; Kalecsinszky Sándor: Az Aldunáról és környékéről; Budapest – A Pesti Lloyd-Társulat könyvnyomdája, 1891. 16 p.; A Vaskapunál; Vasárnapi Újság, 1893. június 11. (24. szám), 415–418. p.; [Gecser Béla]: A Dunán le Zimonytól Turn-Severinig és Orsovától Herkulesfürdőig. Írta Gecser Béla polg. isk. tanár; Pancsova – Nyomatott Wittigschlager K.-nál, 1893. 218 p.; Kúnos Ignácz, dr.: Ada-Kále és népe; Budapesti Szemle, 1893. LXXIV. kötet, 62–86. p.; Perjéssy Lajos: Emlékeim – elbeszélések és rajzok; Budapest – Singer és Wolfner bizománya, é. n. [1901]. 164 p.; Simonyi Jenő, dr.: Az Al-Duna; Budapest – Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. nyomdája, 1903. 19 p.; [Wallandt Ernő]: Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez. Írta Wallandt Ernő; Budapest – Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság nyomása, 1903. 55 p. – Különnyomat a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1903. évfolyamának X. füzetéből; Boleluszko Sándor: Az Alduna vidékének település-földrajzi ismertetése; Budapest, 1905. 40 p. + 2 térkép; [Kolumbán Lajos]: A Délvidéken és az Aldunán. Írta Kolumbán Lajos; Budapest – Lampel R. Kk. (Wodianer F-ás Fiai) R. T. könyvkiadóvállalat, 1911. 86 p.; Herczeg Ferenc: Pogányok; Budapest – Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. kiadása, é. n. [1925] 261 p.; Ahmet Ali, Ada-Kaleh-i imám: Ada-Kaleh sziget monográfiája. Kivonatban írta és fordította: Genovszky Béla; Orsova, 1934. 33 p.; Szabó Zoltán: A Vaskapun túl; Budapest – Az Élet kiadása, é. n. [1936. október], 174 p. – 4. Balkáni útikönyv.

(Folytatjuk)