A Sárga Malom Mozi ma egy legendás szatirikus vígjátékot fog bemutatni, egy olyan megunhatatlan klasszikust, amelyet kevés ember néz meg csupán egy alkalommal. Emir Kusturica szerb rendező 1998-as filmje valójában jugoszláv–francia–német koprodukcióban készült, de a balkáni sorsot, a jugoszláv életvitelt ábrázolja.
A moziban ma telt ház van. Mordor és Zita, mint mindig, időben érkeznek és most is az első sorban foglalnak helyet.
– Ma a Macska-jajt fogjuk megnézi – szólal meg Zita –, amely bár nagyon szórakoztató alkotás, és legalább olyan sok aranyköpést lehet idézni belőle, mint egy Tarantino-filmből, számunkra, akik otthonunkként ismerjük fel a Kusturica által bemutatott világot, sok tekintetben fájdalmas lehet. A film szórakoztató bonyodalmának elindítója Matko, a naplopó roma férfi, aki egy lopáshoz szervezi be a környék két legbefolyásosabb, leggazdagabb cigánybáróját, csakhogy egyikük, Dadan (Srđan Todorović) átveri, s tartozásba kényszeríti Matkót, akinek nincs más választása, meg kell házasítania a fiát Dadan húgával.
– A bonyodalmak és teátrális fordulatok végigkísérik a Macska-jajt – csatlakozik Mordor Zita véleményéhez –, s a cselekmény többszöri, 180 fokos fordulata elsősorban a karakterrajzoknak köszönhető. Ugyanis egyetlen karakter sem realisztikus, mindannyian túlzóan vagy helyzethez nem illő módon reagálnak az új körülményekre, beszédük és viselkedésük is természetellenes, karikírozott, mint ahogyan a szatírákban az gyakran előfordul. Ezzel szemben a világuk, a Duna-parti kis falu és környéke már-már naturalista módon van ábrázolva. A Trabantot zabáló disznó, a széteső házak, az ajándékok értékének felbecsülése, mint a lakodalom legfontosabb momentuma, a boldogtalan fiatalság, a pénz körül forgó élet és még sorolhatnám.
– Ez mind igaz, de ne feledjük, hogy a naturalista környezet- és társadalomrajz mellett a film egy páratlan vígjáték is egyben, amelyben olyan örök klasszikus mondatok hangoznak el, mint: „Kényszeresküvőről meg lehet szökni, de a saját sorsod elől soha.”; vagy „− Apánk lát minket az égből – Dehogy lát, be van borulva!” – Zita nem tud többet idézni, ugyanis a vászon hirtelen megtelik élettel.
Elkezdődik a vetítés. A nézők kacaja megszámlálhatatlan alkalommal tölti be a termet. Amikor a zárójelenetben Matko fia, Zare és újdonsült felesége egy jobb élet reményében felszöknek egy német tengerjáró hajó fedélzetére, s mintha egy átoktól szabadulnának, amint a fedélzetre lépnek, azonnal gazdagok lesznek, a vetítés véget ér. Az emberek most nem rohannak a kijárat felé, néhány percig a helyükön maradva mondják el a mellettük ülőknek véleményüket, a sok nevetés, úgy tűnik, felszabadította őket. Mordor és Zita is a helyükön maradnak még.
– Megtévesztő, hogy milyen sokat lehet nevetni a Macska-jajon – szólal meg Zita, aki még mindig a film hatása alatt áll –, miközben lehangoló és fájdalmas látni, amint a film szereplői a legnagyobb nyomorban próbálnak boldogulni, életük legszebbnek ígérkező pillanata, a házasságkötés is kényszeres és rémálomszerű, a megkönnyebbülés pedig csak a halál vagy a menekülés útján valósulhat meg, de mindkét esetben hatalmas ára van a dolognak. Komolyan mondom, a legkegyetlenebb horrorfilm nem volt annyira hatásos és sokatmondó, mint egy ártatlannak tűnő, könnyed és szórakoztató vígjáték.
– Érdemes még párhuzamot vonni a két főszereplő, Matko és Dadan között, hiszen kettejük élete, karaktertípusa is a Balkán (huszadik századi) állapotának körrajza – veti fel Mordor. – Adott egy gazdag fickó, Dadan, a szemétdomb kiskirálya, akinek mindene megvan, ami egy ilyen környezetben megadatik, emellett ott van még Matko, egy alapvetően jó szándékú férfi, aki olyan szegény, mint a templom egere, mindenki átveri és kihasználja, az összes üzletével melléfog. A filmben feltűnik még a teljesség igénye nélkül egy idősebb cigánybáró, befolyásos és gazdag ember, a „nagyöregek” egyike, aki tudja, hogyan formálhatja a nyomort egy tűrhető világgá, emellett boldogtalan fiatalok már-már zavarba ejtően sokan vannak, de akad még egy másik idősebb férfi is, Matko apja, aki pedig már lemondott az életről, s csupán unokája boldogsága az egyedüli, amit fontosnak tart.
– Hm – gondolkodik el Zita –, ahogy jellemezted a karaktereket, eszembe jutott, hogy a tipikus balkáni hangulat ellenére a filmes környezet egyáltalán nem csak a hazánkra jellemző, s még csak nem is korhoz kötött, az egész világon megtalálhatóak ezek az embertípusok. Mindenkor és mindenhol létezik boldogtalan fiatalság, az életbe belefáradt öregember és ennek pozitívabb változata, a munkájának köszönhetően meggazdagodott, bölcs öreg, de az újgazdag, sznobként viselkedő típus sem ismeretlen.
– Nagyszerű gondolat! Néha az ember el sem tudná hinni, hogy mennyi minden fér bele egyetlen játékfilmbe. Sokszor az egész élet bemutatásra kerül, s Kusturica zsenialitásának hála, ezt a sokkot nevetéssel fogadjuk be.
Mordor és Zita egymásra mosolyognak és elhagyják a mozitermet.
