Egy munkanélküli sétálgatott az utcán. Már három napja nem evett rendesen. Majd egy térre ért. Leült s kifújta magát. Nézte a kék eget, amint a varjak boldogan röpdösnek az égen. Nem volt valami makkegészséges ember, de most nem akadt semmi különlegesebb baja.
Egyszer csak egy aranyos fehér kutya közeledett feléje. A kutyának szimpatikus volt a férfi. Nyalogatni kezdte a munkanélküli cipőjének a hegyét. A férfinek persze ez nem tetszett, el akarta lökni magától a kutyát. Az meg vonyított.
– Mit akarsz tőlem te? – kérdezte a férfi.
A kutya csak vonyított, néha forgatta a fejét. A férfinél még csak elemózsia sem volt semmi, amit a kutyának adhatott volna… De a kutya megérezte, hogy ez egy jó ember. És talán az is volt.
– Menj már innen te! – szólt rá a munkanélküli.
A kutya nem tágított. A férfinek kezdett elege lenni belőle. Ám az már a férfi testéhez is dörzsölődött. A hapsi sehogy nem bírta lerázni ezt a kedves jószágot.
– Miért nincs neked gazdid? – kérdezte a férfi.
A kutya aztán elkezdte a nyelvét lógatni. A munkanélküli nem értette.
– Talán éhes vagy?
A kutya bólogatott.
– Nocsak? Érted az emberi beszédet?
Erre már nem reagált. A férfi nagyot sóhajtott. Aztán hirtelen feltűnt a láthatáron egy kövér hapsi. A férfi jól gondolta, hogy ez a kutya gazdája…
– Hé, Buksi! – mondta a férfi.
– Magáé ez a kutya? – kérdezte a munkanélküli.
– Igen. Már órák óta keresem. De látom semmi baja…
– Mi baja lenne?
– Köszönöm, hogy vigyázott rá.
S a gazdi elővette a bukszáját és egy ezrest nyújtott át a munkanélkülinek. Az nem tudta visszautasítani a hálának ezt a megnyilvánulását…
– Köszönöm, igazán!
– Nincs mit! További szép napot! – s elviharzott a kutyával.
A férfi keresett egy presszót. Persze annyit akart enni, amennyi egy ezresből futja. Leült az egyik asztalhoz. A pincér jó emberismerő volt. Megkérdezte:
–Mivel szolgálhatok?
– Egy francia krémest.
– Máris.
A pincér kiszolgálta a munkanélkülit. Az bevágta pillanatok alatt a süteményt. Nagyon ízlett neki. Már milyen régóta nem evett ilyet. Aztán kifizette. Enyhe, kis vidámsággal tért haza. Naplójába beleírta a történteket. Aztán este elmondott egy imát. Talán majd holnap talál egy kereső állást… De jól aludt el. Mélyen átaludta az egész éjszakát.
