Harminc éve összhangban

Harminc év egy énekkar életében már önmagában is ünnep. A temerini Juventus esetében azonban a jubileum nemcsak a naptárban kijelölt évforduló, hanem közös emlékezés mindarra, ami három évtized alatt hangból, figyelemből, próbákból, utazásokból és egymás mellett megélt élethelyzetekből közösséggé érett. A név ifjúságot jelent, s bár az alapító fiatalok közül többen ma már családos, dolgozó emberek, a kórusban valami megmaradt abból a kezdeti lelkesedésből, amely egykor a plébánia köré gyűjtötte őket. Volt, aki elment, majd visszatért, volt, aki rövidebb-hosszabb időre távolabb került, de a közös hang, a közös szolgálat és a karácsonyi koncertek várakozása újra meg újra összekapcsolta őket. A Juventus története ezért nemcsak egy egyházi énekkaré, hanem azoké az embereké is, akik a dalban találtak egymásra, és akik számára az együtt éneklés öröm, szolgálat és megtartó erő.

HÁROM ÉVTIZED FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE

– Temerin község mélyen megbecsült, néhai plébánosa ft. mgr. Szungyi László fő esperes nagyon szerette a fiatalokat és az egyházi zene minden formáját. Akkoriban sokan voltunk a plébánia körül, zenéltünk, énekeltünk, ő pedig lelkesített bennünket. Az atya adta nekünk a Juventus nevet is, amely ifjúságot jelent. Úgy gondolta, később is illeni fog hozzánk, mert a zene és az éneklés fiatalít – idézte fel a kezdeteket Csernyák Zsuzsanna, az énekkar vezetője, aki a kezdetektől meghatározó egyénisége a társaságnak, és az énekkar egyéb ügyes-bajos dolgait is kézben tartja.

A fiatal társaság eleinte gitáros egyházi énekeket énekelt, később azonban egyre inkább a többszólamú, komolyabb egyházi művek felé fordultak. Zsuzsanna egy ideig maga irányította a kórust, de a fejlődés érdekében szakavatottabb segítséget keresett az énekegyüttes. Hévizi Gajó Orchidea zenepedagógus vállalta a karvezetést.

– Nagyon szép időszak kezdődött akkor a kórus életében. Sokat tanultunk, én pedig különösen szerettem, hogy akkor még énekelhettem is, mert mind a mai napig ezt szeretem a legjobban. Később az élet úgy hozta, hogy Orchidea külföldre költözött, egy rövidebb ideig ft. Verebélyi Árpád vállalta az énekkar vezetését, majd ismét engem talált meg ez a feladat.

Csernyák Zsuzsanna hangsúlyozta, a Juventus ma is amatőr énekkar. Éppen ezért minden megszólaltatott mű mögött sok gyakorlás, figyelem és közös tanulás áll. Ez a küzdelmesebb út azonban nem gyengíti, hanem emberibbé teszi a hangzásukat: a próbákon nemcsak egy-egy darab formálódik, hanem maga a közösség is.

EGY KÖZÖSSÉG, ELTÉRŐ ÉLETHELYZETEK

Harminc év alatt egy énekkar tagjai akarva-akaratlanul egymás életének is részeseivé válnak. A Juventus történetében is voltak elindulások és visszatérések, tanulmányok, házasságok, gyermekvállalások, munkahelyi és családi időszakok, amelyek hol közelebb vitték, hol távolabb sodorták a tagokat a próbáktól. A közösség azonban nem szakadt meg. Csernyák Zsuzsa szerint a jubileum igazi súlyát nem az adja, hogy harminc év eltelt, hanem az, hogy ennyi idő után is van közös hang, közös cél és van kihez visszatérni.

– Amikor erre a harminc évre gondolok, mindig az jut eszembe, hogy ez bizony nem semmi. Mi tulajdonképpen felnőttünk egymás mellett. Volt, aki tanulni ment, más családot alapított, gyerekek születtek, munkahelyek, élethelyzetek változtak, mégis újra és újra összejöttünk. Annyira jó ez a közösség, és az, hogy mi még mindig itt vagyunk, számomra egészen különleges ‒ idézte fel emlékeit meghatottsággal Csernyák Zsuzsanna. ‒ Ebbe együtt nőttünk bele, és mindig tettünk azért, hogy ne szakadjon meg a folytonosság. Ha jött új karvezető, ha elment a régi, ha máshogy alakult az életünk, mindig kellett legalább egy esemény, egy cél, amelyre készültünk, még a legnehezebb időszakokban is. A Covid idején nem akartunk online énekelgetni, de hála Istennek, nálunk nem az történt, hogy ez az időszak szétbomlasztotta a kórust, hanem még nagyobb lendülettel vágtunk neki. Akkor jöttünk rá igazán, hogy ez hiányzik az életünkből.

Ma már rengeteg mindent tudunk egymásról. Nemcsak énekelünk együtt, hanem beszélgetünk, segítünk egymásnak, itt vagyunk egymásnak. Hasonló korúak a gyerekeink, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, a gondjainkat és az örömeinket is. Valójában nagyon sokat jelent számunkra az énekkar ‒ összegezte a társaság egységének kulcsát a karvezető. Az évek folyamán száztízen vettek részt a kórus munkájában, amely jelenleg mintegy tizenöt aktív tagot számlál, közülük nyolcan alapító tagok. Zsuzsanna kiemelte, a közelmúltban csatlakozott új tagok új lendületet hoztak az énekkarba.

‒ Motiválóak számunkra az új kórustagok, lelkesek, jól énekelnek, és mi is bizonyítani akarunk nekik. Most megint nagyon jó hangulatú, lelkes csapatunk van, de ezúton is szeretnék üzenni azoknak a barátainknak, akik velünk énekeltek a múltban: mindig visszavárjuk azokat, akik jelenleg nem aktívak ‒ mondta Zsuzsanna, hozzátéve, hogy büszke a Juventus mindenkori tagjaira, akik Temerin közösségi életében is tevékenyek.

VESZPRÉM – A JUBILEUMI ÉV KORONÁJA

A jubileumi év egyik legszebb ajándéka a veszprémi utazás volt, amelyről egy héttel ezelőtt feltöltődve, élményekben gazdagon tértek haza. Csernyák Zsuzsanna szerint éppen a legjobbkor érkezett ez az út a Juventus életébe.

– Körülbelül tíz éve nem voltunk sehol, ezért amikor meghívást kaptunk a 7. Magyar Kórusok Találkozójára, amelyet Veszprém város kóruscsaládja szervezett a nemzeti összetartozás napja alkalmából, azt éreztem, hogy mennünk kell. Az énekkarból tizenketten tudtunk részt venni, a műsorunkat úgy állítottuk össze, hogy amit eléneklünk, az biztosan, szépen szóljon, ne okozzunk csalódást sem magunknak, sem a meghívóinknak ‒ mesélte Zsuzsa. A temerini énekesek tizenöt perces műsorral mutatkoztak be, az összkar számára pedig Werner Alajos Égi szűz virág című művét küldték el. A találkozó végén mintegy százötven énekes szólaltatta meg a közös darabokat.

– Nagyon nagy élmény volt ennyi embert vezényelni, és ugyanilyen jó volt hallani a többi kórust és közben megtapasztalhattuk a veszprémiek vendégszeretetét. Az együtt töltött három nap nem csak az éneklésről szólt. Végre volt időnk egymásra is figyelni, beszélgetni, nevetni, kikapcsolódni.

A hazafelé vezető út is közös élménnyé vált, a temerini társaság spontán kitérőt tett Tihany felé, majd komppal kelt át a Balatonon.

– Ez már igazi csapatépítés volt. Minden olyan szerencsésen alakult: odaértünk, jól szerepeltünk, kis tizenkét fős csapatként is méltón képviseltük a Juventust. A csúcspont mégis a vasárnapi szentmise volt a Regina Mundi-templomban. Ott éreztem igazán, mit jelent határon túliként a nemzeti összetartozás napja alkalmából jelen lenni. A hívek nem siettek haza, meghallgattak bennünket, odajöttek hozzánk, és szinte nem volt olyan kórustag, akit valaki meg ne szólított volna. Egyszerűen csodálatos volt ‒ ecsetelte a friss élményeket lelkesen Zsuzsanna.

DAL ÉS ÖSSZETARTOZÁS

A veszprémi út élménye a hazatérés után sem zárult le. Csernyák Krisztián, Zsuzsa férje, a Juventus egyik alapító tagja a kórustársaknak írt üzenetében fogalmazta meg, mit jelentett számára ez a hétvége.

– Csupa mosolyt, nevetést, jókedvet, boldogságot, elérzékenyültséget, nyugalmat, tiszteletet és alázatot láttam a kórus tagjain. Azt hiszem, azon a hétvégén megadatott nekünk, hogy szeretve és értékesnek érezzük magunkat, szabadon legyünk jelen, és megtapasztaljuk, mit jelent tartozni valakihez. Tartozni egy olyan közösséghez, mint a Juventus énekkar, amely már túlélt hideget és meleget, volt fent is és lent is, de a kompunk fennmaradt a Balaton vizén.

A tagok személyes vallomásai ugyanerről a megtartó erőről beszélnek. Vígh Lóránd alapítótagként úgy fogalmazott, fiatalon a zene szeretete és a közösség keresése vitte a kórusba.

– A Juventus az életem meghatározó darabkája. Külön öröm, hogy a feleségemmel együtt énekelhetek itt. Látni, ahogy a generációk váltják egymást, miközben a dal és az összetartozás ugyanaz marad, semmihez sem fogható érzés.

Csorba Rebeka csak néhány hónapja csatlakozott, mégis rövid idő alatt megtapasztalta a közösség befogadó erejét.

– Volt bennem aggodalom, hogy be tudok-e illeszkedni egy régóta együtt éneklő társaságba. A veszprémi utazás során azonban kiderült, hogy ezek a félelmek alaptalanok voltak. Befogadó, vidám közösségre találtam.

Vígh Orosz Csilla férjével együtt szinte az első naptól kezdve, kisebb megszakításokkal, szerves része az énekkarnak.

– A gyermekeim születésekor egy ideig nem tudtam rendszeresen próbákra járni, szívem viszont mindig visszahúzott ebbe a közösségbe. Hiszem, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik, így az éneklés számomra egyszerre szolgálat, öröm és lelki feltöltődés. A Juventus sokkal több mint közös éneklés: megtapasztaltam benne a közösség megtartó erejét.

A TEMERINI KÖZÖSSÉG RÉSZEKÉNT

A Juventus énekkar tagjainak hangja rendszeresen felcsendül a temerini Szent Rozália plébániatemplom ünnepi szentmiséin, és az Illés-napi ünnepkor is aktív szerepet vállalnak a tagok. Legnépszerűbb helyi rendezvényük a karácsonyi koncert, amellyel minden évben megajándékozza közönségét a Juventus énekkar.

‒ Az adventi időszak közeledtével már kérdezgetik tőlem, hogy ugye Zsuzsikám, idén is lesz koncert. A temeriniek leginkább ezzel a programmal azonosítanak minket. Ezenkívül az Illés-napi koncertünk alkalmával vendég előadókkal szeretnénk színesíteni a rendezvényt és idén ősszel is részt veszünk a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozójára. Ez a szemle számunkra szakmai értelemben is fontos viszonyítási lehetőség, de igazából a barátságról és a találkozásról szól. Ami engem illet, az énekkarunkra a jövőben is úgy tekintek, mint ami mindig is volt, mindig is lesz, öröméneklés a miénk.