2024. április 14., vasárnap

„Legyen az a gyengék, elhagyatottak és segélyre szorulók menedékhelye”

Az apatini városháza Raichle J. Ferenc egyik legkiemelkedőbb alkotása

A nyugat-bácskai város a múltban elsősorban a fejlett iparáról volt híres, ami nem mellesleg a 18. század folyamán idetelepített főként württembergi németeknek köszönhető, akik egyebek mellett a sörfőzés hagyományát is elterjesztették a városban, amit bizonyít a napjainkban is közismert és előszeretettel fogyasztott Jelen, vagy Szarvas sör, amit a helyi sörgyárban állítanak elő. A Duna-parti várost az építészet szempontjából is érdemes górcső alá venni, ugyanis számos rendkívül értékes műemlékkel büszkélkedhet. Az ortodox templom mellett a városban van római katolikus templom, zsinagóga, emellett több műemlékvédelmet élvező népi lakóháza, helytörténeti gyűjteménye, és végül, de nem utolsósorban a városháza is. Cikkünkben ez utóbbinak a részletekbe menő bemutatására törekszünk. A 20. század elején épült pisztáciazöld színű városháza magasba emelkedő, különleges formájú tornya már messziről is jól látható. A jellegzetes épület Apatin belvárosa sétálóutcájának keleti végében található, és valósággal uralja azt.

A városháza épületében Boris Mašić, a város krónikása kalauzolt el bennünket, aki részletekbe menő előadásával rövid áttekintést adott Apatin 19. századi történelméről, különös tekintettel annak gazdasági fejlődésére, ami a városháza építését előzte meg, amelynek megtervezése Raichle J. Ferenc nevéhez fűződik, aki 1869. február 23-án, Apatinban látta meg a napvilágot.
 

Boris Mašić, a város krónikása (Fotó: Ótos András)

Boris Mašić, a város krónikása (Fotó: Ótos András)

– A 19. század végére Apatinban erős polgári réteg alakult ki, a város rendkívüli fejlődésnek indult, elsősorban a tégla- és cserépgyártásnak köszönhetően. Már a 18. században Apatin több helyi származású építésszel is büszkélkedhetett, akik főként egyházi épületeket terveztek, valamint az udvari kancellária számára is létre hoztak különféle létesítményeket. A 19. század folyamán több építészeti iroda is alakult a városban, amelyek közül kiemelkedett Fischer Ferdinand neves építész műhelye, aki egyébként egy híres orgonakészítő család sarja volt. Fischer Ferdinand az egyik legjelentősebb apatini születésű építész volt, akinek egyik legfontosabb alkotása a Zomborban található neogótikus stílusban épült létesítmény, amiben napjainkban a Sloboda Hotel működik. A közismert Raichle J. Ferenc építész édesapja Raichle Péter volt, akinek családja sörfőzéssel foglalkozott, és Kúlán éltek – mondta Boris Mašić.

Az 1836-os kolerajárvány azonban végzetes volt a Raichle család számára, amit csak Péter élt túl, aki Pécsről hazatérve, ahol a tanulmányait folytatta, eladta a család kúlai sörgyárát és Apatinban kötött házasságot, majd ott telepedett le. A legfiatalabb fia, Ferenc építészeti tanulmányait Budapesten végezte, majd tanulmányúton járt Bécsben és Berlinben is. A tanulmányait követően végül 1895-ben Szabadkán telepedett le és később vidékünk egyik legmeghatározóbb építészévé vált.

A földszintről szép kialakítású lépcsősor vezet fel az emeletre (Fotó: Ótos András)

A földszintről szép kialakítású lépcsősor vezet fel az emeletre (Fotó: Ótos András)

– Raichle J. Ferenc a szecesszió építészeti stílus egyik legjellegzetesebb képviselője, akinek legismertebb műve a szabadkai Raichle-palota. Az apatini városházát is az ő tervei alapján építették fel a tehetős polgári réteg kérésének eleget téve. A település történelme során ez már a harmadik városháza, ami épült, ugyanis az elsőt még a 18. század során történt újratelepítést követően emelték fel 1748-ban. Az első városháza az 1795-ben történt szörnyű károkat okozó árvíz során pusztult el, amikor is a Duna kilépett a medréből és elárasztotta a régi Apatin központját a templommal és a városházával együtt. A várost ezt követően helyezték át a jelenlegi helyére. A 19. század folyamán épült fel a második városháza, ami nagyjából 50 méter távolságra helyezkedett el a mostani városházától. Az épületet sajnos nagyjából húsz évvel ezelőtt lebontották – mesélte Boris Mašić.

A napjainkban is álló városháza építésének történetével kapcsolatosan csak kevés adat maradt fenn a korabeli kútfőkben. A múlt század elejére a város fejlődése olyan szintet ért el, hogy a közvilágítás bevezetésére kiírt pályázatot követően nem sokkal, már 1906 szeptemberében az új városháza építésére is meghirdették a pályázatot. A község elöljárói emeletes épületet képzeltek el, amelynek építési költségeire 134.838 korona 99 fillérben irányoztak elő, az ajánlatok beadási határideje pedig október 31-én járt le. Az apatini községi képviselő-testület 1906 novemberében 152 ezer koronát szavazott meg az új városháza építési költségeinek fedezésére, majd a tervezéssel a következő év áprilisában, mint ahogy azt már említettük, az ekkoriban már Szabadkán élő Raichle J. Ferencet bízták meg, aki az építkezést 151.850 koronás költséggel vállalta el „avval a kötelezettséggel, hogy az épületet 1908. augusztus elsején rendeltetésének átadja” (Zombor és vidéke, 1907. április 28.). A jelek szerint ennek a vállalt kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, ugyanis majdnem egyéves késést követően, csak 1909 júniusában sikerült teljesen befejezni az építkezéseket és átadni az épületet a rendeltetésének. Apatin új, büszke városházájának ünnepélyes beszentelésére 1909. június 15-én került sor, amely eseményről a Zombor és vidéke 1909. június 20-ai számában a következőket olvashatjuk: „Az apatini uj községházát, melyben 26 hivatalos helyiség van, s melynek eddigi költségei 180 ezer koronára rugnak, f. hó 15-én szentelte be P. Rechner Konrád plébános az egész elöljáróság, képviselőtestület és nagyszámu közönség jelenlétében. Az egyházi szertartás végeztével P. Rechner Konrád a pazar fénnyel berendezett hatalmas tanácsteremben egybegyült közönséghez megható beszédet intézett előbb magyar, azután német nyelven, melyben az épület rendeltetéséről szólt, hogy legyen az a gyengék, elhagyatottak és segélyre szorulók menedékhelye, a jog és igazságosság hajléka, a haladás és művelődés melegágya, s hazafias érzelmek istápolója, melynek a község anyagi jólétének és boldogságának irányító sugarai áradjanak ki, s hassák át annak minden tagját”. 

Az eklektikus stílusban épült és a magyar szecesszió stílusjegyeit magán viselő épület valóban impozáns látványt nyújt, a főajtón belépve az előcsarnokba jutunk, amelynek tartóoszlopai valósággal lenyűgözik a betérőket. A földszintről szép kialakítású lépcsősor vezet fel az emeletre, ahol azonnal a díszterem ajtajával találjuk magunkat szembe. Az ajtón belépve hirtelen a magyar szecesszió világába csöppenünk bele, ugyanis a díszterem szebbnél szebb kialakítású szecessziós elemekkel van díszítve. Különösen megkapó a mennyezet díszes faborítása. A teremben szétnézve azonnal megragadja a tekintetünket a bal oldali falon látható falfestmény, ami Boris Mašić szavai szerint a második világháborút követően alkotott meg Udvari Rudolf helybéli és neves egyházi festő. A korszak követelményeinek megfelelően a festmény a szociálrealizmus stílusjegyeit viseli magán. A festményen a mezőgazdasági életből láthatunk jeleneteket, valamint az ország iparosodását bemutató mozzanatokat is.

– Az épületben néhány értékes művészi festmény is található, amiket az irodákban őriznek. Az egyik ilyen festmény Murillo spanyol festő egyik alkotásának másolata, ami a polgármester irodájának falán függ. A festménnyel idáig még egyetlen művészettörténész sem foglalkozott – mondta Boris Mašić.
Az apatini városháza történetéhez még szorosan kapcsolódik egy sajnálatos esemény, ugyanis 2001. október 30-án hajnalban hatalmas tűz ütött ki az épületben, amiben a tetőszerkezet teljesen leégett, így pedig a tetőt ékesítő szecessziós stílusú díszítőelemek is megsemmisültek. Lapunk korabeli tudósítása szerint az anyagi kár meghaladta a 200 ezer márkát, „Az értékesebb technikai felszerelést, a dokumentációt és a műalkotásokat sikerült kimenekíteni a községházáról. (…)” (Magyar Szó, 2001. november 2.). Boris Mašić szerint az épület a tervezői leleményességnek köszönheti, hogy nem vált teljesen a tűz martalékává.

A szecesszió stílusjegyeiben tündöklő díszterem (Fotó: Ótos András)

A szecesszió stílusjegyeiben tündöklő díszterem (Fotó: Ótos András)

– A dísztermet nem érintette a tűzvész, kizárólag csak a tetőszerkezetet. Jómagam is az épületben tartózkodtam, amikor a tűzeset történt. Az ajtóban álltam és csak figyelmet, hogy össze fog-e omlani az épület, azonban a tervezés során épp az ilyen esetekre is gondoltak, ugyanis az épületszerkezetben egy nagyobb homokréteget alakítottak ki, ez pedig gyakorlatilag megmentette az épületet az összeomlástól – magyarázta Boris Mašić.

A tűzesetet követően a tetőszerkezetet restaurálták, viszont a díszítőelemeket már nem állították helyre. Mindezek ellenére a városháza napjainkban is Apatin város gazdag múltjának és kulturális örökségének egyik felbecsülhetetlen értékű őrzője.

Forrásjegyzék: Zombor és vidéke, 1906. szeptember 30.
                         Zombor és vidéke, 1906. november 15.
                         Zombor és vidéke, 1907. április 28.
                         Zombor és vidéke, 1909. június 20.
                         Magyar Szó, 2001. november 2.
                         https://www.radiodunav.com/apatinski-slikar-rudolf-udvari/
                         Pogány Margit, Ami az életrajzokból kimaradt, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2013.
 

Nyitókép: A városháza Apatin egyik legjellegzetesebb épülete (Fotó: Ótos András)