A zentai Free3 Művészetek Egyesülete tavaly ilyenkor nyitotta meg a városháza kupolája alatt a Városi Kisgalériát, amely gyorsan a kortárs művészeteket kedvelők oázisává vált. A képtár a múzeumok éjszakájának előestéjén Goran Despotovski, újvidéki képzőművész kiállításának a megnyitójával ünnepelte meg fennállásuk évfordulóját.
A kiállítást ezúttal is Kókai Eléna és Gubik Korina, a képtár vezetői nyitották meg.
Korina az egyesületük és a képtár egyéves fennállásáról szót ejtve, tréfálkozva elmondta, hogy folyószámlájuk a 0-án áll, ami már egyfajta pozitív eredményként könyvelhető el, majd pedig komolyra fordítva a beszámolóját, kiemelte, hogy a képtáruk híre az ez idáig kiállító művészeknek köszönhetően azon körökbe is eljutott, amelyeket ők fontosnak tartanak, és e körök érdeklődést is mutatnak a tevékenységük iránt, amire nagyon büszkék. A kiállításmegnyitók állandó résztvevőinek köszönhetően pedig a képtár megnyitásával kapcsolatos elképzeléseik is gyümölcsözőek kezdenek lenni, lassan pedig sikerül elérniük azt is, hogy Zentán aktív művelődési élet pezsegjen, és így ez a környezet felismerhető és elismert legyen. Az első esztendőt követően azt tapasztalták, hogy legkönnyebb volt a képtárat megnyitni, az ezt követő dolgokhoz viszont tényleg „tökösnek” kellett lenni.
Korina kiemelte, hogy kompromisszumok nélkül elkötelezték magukat a kortárs képzőművészet bemutatása érdekében, és volt, ami nem tetszett a látogatóknak, de a bemutatott alkotásokkal mindig kiváltottak valamilyen reakciót.
–Véleményem szerint megmozdítani valamit az emberekben a legértékesebb, és ígérem, hogy e téren nem fog változni semmi, és az elkövetkezőkben sem fog sok minden tetszeni nektek! – jegyezte meg a zentai festőművész, aki beszéde végén a zentai önkormányzatnak és a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központnak is köszönetet mondott az általuk nyújtott támogatásért, illetve azért, hogy teljes mértékben szabad kezet adtak számukra.
Goran Despotovski pályafutását és alkotásait Kókai Eléna méltatta.
Despotovski (1972.) a belgrádi Képző- és Iparművészeti Főiskolán végzett 1995-ben, majd pedig az újvidéki Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait, festészet szakon, ahol 2003-ban a magiszteri címet is megszerezte, 2018-ban pedig a művészet – képzőművészet doktora címet is. 2004 óta az Akadémia munkatársa, 2017 óta a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének elnöke, két évvel később pedig a festészeti tanszék professzoraként végzi a munkáját. Hatvanhét önálló és számos csoportos tárlat van mögötte, és többször is díjazták a képzőművészet terén. Az Újvidéki Művészeti Akadémia és a Vajdasági Képzőművészek Egyesülete több projektjének a koordinátora.
– Megalkuvás nélkül nagyon nehéz és mély szférákat boncolgat, folyamatosan az örökös filozófiai, egzisztenciális témákkal küzd. Teátrális térinstallációiban gyakran tolmácsolja az olyan érzéseket, állapotokat, mint a félelem, a szorongás, az elidegenedés, a manipuláció, a hatalmi harc, a létezés és a nem lét közötti állapot, a fájdalom és a személytelenség. Rendszeresen vet fel örökös kérdéseket, mint hogy kik vagyunk és hova tartunk. A munkásságával egyértelműen kifejti az álláspontját, bizonyos módon szembeszáll, bírálja a szisztémát, függetlenül attól, hogy tudatában van, a tényeket nem tudja megváltoztatni – fejtette ki a zentai képzőművész.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
