Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Dugovics Titusz utca a Vasutas-település helyi közösségben található, és az 1456-os nándorfehérvári ostrom legendás magyar hősének nevét viseli.
Dugovics Titusz a magyar történelemben a hősi önfeláldozás és a hazaszeretet szimbóluma. A legenda szerint a magyar vitéz az 1456-os nándorfehérvári ostrom során feláldozta magát és a mélybe rántott egy, a várra lófarkas-félholdas zászlót kitűzni készülő török katonát. Ezzel megakadályozta, hogy az ellenség bevegye a várat. Az eset írott formában először Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történésznek 1492 körül keletkezett munkájában fordul elő. Igaz, a leírásban az önfeláldozó magyar vitéz nevét nem említi. Bonfini már a nándorfehérvári csata idején is élt, így lehetséges, hogy egy szájhagyomány útján terjedő valós esetet örökített meg. Azonban az is igaz, hogy az itáliai származású történész Jajca 1464-es ostrománál is hasonló hőstettről számol be, így az is lehetséges, hogy a középkorban népszerű vándormotívumot foglalt bele munkájába.
Ezt követően a legendás esetet a magyar krónikák évszázadokon át nem említették. A történet aztán a XIX. század elején ismeretterjesztő történelmi írások hatására terjedt el széles körben. 1824-ben Döbrentei Gábor a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban megjelent tanulmányában korabeli nemesi oklevelekre hivatkozva bizonygatta, hogy Bonfíni névtelen nándorfehérvári hőse egy Dugovics Titusz nevű valós személy. Döbrentei tanulmánya hamar széles körben ismertté vált és tényként rögzült a köztudatban Dugovics Titusz neve és hőstette. Sőt a Vas vármegyei Nagysimony községben úgy tisztelték a legendás magyar vitézt mint falujuk szülöttét. A XIX. század folyamán aztán az irodalom és a képzőművészet is igyekezett méltó emléket állítani Dugovics Titusznak. Ennek legismertebb alkotása Wagner Sándor 1853-ban készült festménye. A Döbrentei által hivatkozott oklevelek hitelességét először Porkoláb István vasi helytörténész kérdőjelezte meg a századfordulón, de felvetése gyorsan feledésbe merült. Az ezt követő évtizedekben a történészi körökben folytak viták Dugovics Titusz személye körül, de érdemi nyilvános vitára csak a rendszerváltás után kerülhetett sor. Szőcs Tibor 2009-es átfogó tanulmányában nem kevesebbet állított, mint hogy a Döbrentei Gábor által idézett okiratok hamisak. E szerint azokat Dugovics Imre Vas vármegyei szolgabíró készítette az 1820-as évek elején azért, hogy nemesi származását bizonyítsa, valamint hogy családfáját patinásabbá tegye. Szőcs azt is hozzátette, hogy az ostromlóval a mélybe ugró várvédő alakja számtalan középkori várostrom krónikájában megtalálható, így az egy elterjedt vándormotívum.
A Dugovics Titusz utca és környéke a századfordulón kezdett kiépülni, nevet az I. világháború végét követő impériumváltás után kapott. Ekkor az Erdész (Šumska) utca nevet viselte. A mai elnevezését a II. világháború után kapta, és azóta őrzi Szabadkán a legendás nándorfehérvári hős emlékét.
Nyitókép: Az utca a Vasutas-település helyi közösségben található / Fotó:Patyi Szilárd
