Tegnap ünnepeltük a magyar tudomány napját. Ennek kapcsán beszélgettünk dr. Pintér Krekić Valériával, az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának dékánjával. Az interjú során egyebek mellett a tudomány szerepéről, a kutatás és az oktatás kapcsolatáról, valamint a fiatalok tudományos pályára való motiválásáról kérdeztük az intézményvezetőt.
Hogyan kapcsolódik a tudomány az egyetemi kar mindennapi munkájához?
– A tudományos tevékenység szervesen áthatja Karunk mindennapjait. Oktatóink nem csupán ismeretátadók, hanem aktív kutatók is, akik legfrissebb eredményeiket beépítik az oktatásba. A tanítás és a kutatás egymást erősíti: a tudományos kérdésfelvetések inspirálják az órákat, a hallgatói tapasztalatok pedig új kutatási irányokat jelölnek ki. Tehát, a tudományos tevékenység nem különálló ágként jelenik meg a Kar mindennapi munkájában, hanem az alaptevékenység szerves részeként: az oktatás részeként, a tananyag frissítésében, a hallgatók bevonásában, tágabban értelmezve az intézményi stratégiában és a társadalmi felelősségvállalásban is. A Karunkon végzett kutatómunka kiterjed oktatási, oktatásmódszertani témákra, felölel néprajzi kutatásokat, oktatásinformatikai és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokat, továbbá pszichológiai, egészségnevelési kutatásokat is.
Vannak-e olyan kutatási eredmények vagy projektek, amelyekre különösen büszke?
– Egyik ilyen kiemelt projektünk a jelenleg futó IPA-projekt, amelynek címe: A határ, ami nem választ el. A bajai Türr István Múzeum és Bácskai Művelődési Központtal és a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel közösen valósul meg ez a projekt, amelynek tevékenységei a kapcsolódás jegyében alakultak ki. Történelmi és kortárs jó gyakorlatokon keresztül igyekeznek bemutatni a tér és az identitás kapcsolatát, népszerűsíteni, bemutatni és beépíteni az oktatásba a problémamegoldás évszázados gyakorlatának stratégiáját. A régió etnikai, vallási és nyelvi arculata különösen sokszínű és egyedi. Olyan ez, mint egy mikro-Európa. Ezt a lenyűgöző, egymás mellett élő sokszínűséget különösen gazdag közös kulturális, turisztikai és tudományos programokon keresztül mutatjuk be, az élményszerző gyermekfoglalkozásoktól a kutatói tudásmegosztó konferenciákig. Számunkra kiemelten fontos a közös jövő, ezért a sok szórakoztató és ,,nevelő” kulturális program mellett azt is szeretnénk elérni, hogy a jövő nemzedékét nevelő tanárok is az egyre befogadóbb, megértő Bácskáért és közös Európáért dolgozzanak. Ezért a projekttevékenységek eredményeit beépítjük az informális múzeumi oktatásba és a pedagógusképzés tantervébe. Jelenleg két másik európai uniós projektunk fut, amelyek az Erasmus+ program részeként valósulnak meg. Az egyik projekt (OkTav) célja létrehozni egy rugalmasan alkalmazható kurzust a tanító- és tanárképzésben, amely felkészíti a tanárjelölteket arra, hogy már pályakezdő pedagógusként élni tudjanak a köznevelés és szakképzés nemzetköziesítési lehetőségeivel, megismerjék a stratégiaépítés lépéseit, a rendelkezésre álló programokat, pályázati és forrásszerzési lehetőségeket, a sikeres projektmegvalósítás és disszemináció eszközeit, bővítsék a kapcsolódó (pedagógia, pszichológia) módszertani eszköztárukat. Míg a másik projekt (VETAssIst) célja, hogy számba vegye és értékelje a tanárok számára az interneten szabadon elérhető, mesterséges intelligencia-alapú eszközöket és platformokat a szakoktatók számára nyújtott pedagógiai értékük szempontjából, és azonosítani a lehetséges hiányosságokat.
Hogyan támogatja az egyetem a fiatal kutatók, hallgatók tudományos munkáját?
– A Kar számára kiemelt fontosságú az utánpótlás-nevelés. A hallgatókat már alapszinten bevonjuk a kutatásokba, ösztönözzük őket TDK-munkák készítésére és konferenciaszereplésre. Törekszünk arra, hogy minden tehetséges hallgató megtapasztalja: a tudományos munka nem elvont, hanem élvezetes, közösségi folyamat. A hallgatóink a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium programjában is részt vesznek,
Évente harminc kollégistát vezetnek egyetemi tanárok a VMFK-ba. Minden évben 10 újat vesznek fel. Ők három évig a kollégium által kinevezett tutor segítségével bekapcsolódnak a tudományos/művészeti kutatómunkába, a diákköri tevékenységbe. A feladatuk, hogy felkészüljenek a VMTDK-ra, a tutorral munkatervet, rezümét, dolgozatot adjanak le, fellépjenek prezentációval három éven át a konferencián. Emellett közösségi programok, képzések is szoktak lenni, amelyekre el kell jönniük. A Márton Áron Szakkollégium programban jelenleg 5 hallgatónk ösztöndíjas. A hallgatók feladata kutatómunka végzése témavezető irányításával. A kutatás bemutatása évi két alkalommal Budapesten, és emellett további bemutatása a kutatásuknak konferenciák, publikációk, előadások formájában. Minden évben újra kell pályázni vagy kérvényezni a folytatást. A Külgazdasági és Külügyminisztérium Márton Áron tehetséggondozó programjában 2 hallgatónk volt benne a múlt tanévben az Al-Duna műhely keretében 2 oktatónk témavezetésével. Itt nem volt feltétel a TDK, kutatni kellett, rendszeresen egyeztetni a témavezetőkkel és egy, a támogató részéről meghatározott témavezetővel, majd bemutatni a kutatást a tanév végén egy konferencián. Ez Egerben volt. Ez nagyjából féléves program. Külön öröm, hogy sok hallgatónk ezekből a tapasztalatokból kiindulva választja később a tudományos pályát vagy a doktori képzést.
Pintér Krekić Valéria/Fotó: Molnár Edvárd
Mennyire sikerül a tudományos eredményeket a gyakorlatban is hasznosítani?
– A tanítóképzésben különösen fontos, hogy a kutatási eredmények ne csak elméletben, hanem a mindennapi pedagógiai gyakorlatban is megjelenjenek. Karunk aktív kapcsolatot tart fenn iskolákkal és óvodákkal, ahol a kutatási tapasztalatok nagy eséllyel visszacsatolódnak a gyakorlatba. Továbbá Karunk oktatói rendszeresen publikálják eredményeiket különböző folyóiratokban, emellett egyéb formában is közlik kutatási eredményeiket a szélesebb közönség számára különböző előadások, konferenciák és tanári továbbképzések formájában.
Hogyan jelenik meg a tudományos szemlélet az oktatásban, a hallgatók képzésében?
– A tudományos szemlélet az önálló gondolkodás, a kritikus elemzés és a kérdezés képességét jelenti. Hallgatóinkat arra neveljük, hogy ne csupán elfogadják a tanultakat, hanem meg is kérdőjelezzék, reflektáljanak rá. Ez az attitűd segíti őket abban, hogy a jövő pedagógusaiként rugalmasan, kreatívan reagáljanak a változó oktatási környezetre. A tudományos kíváncsiság a jó pedagógus egyik alapvonása. Ha a hallgatóban megmarad a „miért?” kérdés, akkor egész pályáján képes lesz fejlődni és megújulni. A kutatás nemcsak adatgyűjtés, hanem önreflexió és szakmai növekedés is. Ezt a szemléletet szeretnénk átadni minden hallgatónknak.
Milyen irányban szeretné fejleszteni az egyetem tudományos tevékenységét a következő években?
– Célunk, hogy tovább erősítsük a nemzetközi kutatási együttműködéseket, valamint hogy a tudományos eredményeket még inkább digitálisan hozzáférhetővé tegyük, tudományos folyóiratunkat, kiadványunkat, az Évkönyvet és a Módszertani Közlönyt magasabb szintre emeljük. Emellett szeretnénk fejleszteni a kutatásalapú oktatást, ahol a hallgatók tanulmányaik során még aktívabb résztvevői lehetnének a tudományos folyamatoknak, illetve beindítani a doktori képzést. A 38. OTDK Nevelés és Tanulásmódszertani Szekciójának megszervezése 2027-ben Karunkra vár. Igyekszünk ebben a kihívásban méltóan, színvonalasan teljesíteni.
Az ön számára mi volt az a pillanat vagy élmény, ami megerősítette abban, hogy a tudományos pályát választja?
– Számomra egy kutatói beszélgetés volt meghatározó, amikor rájöttem: a tudomány nem feltétlenül a „nagy válaszokról”, hanem a jó kérdések feltevéséről szól. Ez a felismerés azóta is vezérel: minden új generációval, minden hallgatói kérdéssel új perspektívát kapok a saját munkámhoz is.
Mit üzenne a fiataloknak, akik most kezdenek érdeklődni a tudomány iránt?
– Azt üzenem: merjenek kíváncsiak lenni. A tudomány nem távoli, hanem élő, emberi tevékenység, amelyhez elsősorban kitartás és lelkesedés kell. Nem baj, ha valaki nem tudja azonnal, merre tart, a lényeg, hogy úton legyen, kérdezzen és élvezze a felfedezést. A tudomány valójában a világ és önmagunk jobb megértésének útja.
