Ősállatok nyomában

Bizonyára sokunk kedvenc animációs filmje a 2000-es évek elején bemutatott Ice Age, azaz Jégkorszak, amely azóta több folytatást is megélt, de az első részben megismert szereplők olyan ikonikussá váltak, hogy kicsik és nagyok megjegyezték a nevüket és a fizimiskájukat. Így mindazok, akik napjainkban elsétálnak a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtt, akaratlanul is felidézhetik magukban Manfrédot, a filmbéli gyapjas mamutot, akinek valósághű mása pillanatnyilag a szegedi múzeum bejárata felett trónol egy sziklán, a fejét csóválja, és bánatosan tülköl közben. Mintha egy letűnt korszakot siratna, amelyben prehisztorikus ősállatok uralták a földet, és az olyan testes teremtményeknek is jutott élettér és elegendő élelem, mint a mamutoknak, a barlangi medvéknek vagy a kardfogú tigriseknek, amely fajok idővel sajnos kihaltak az időjárás viszontagságai közepette. A hangos tülkölés ugyanakkor figyelemfelkeltő lehet, arra csábítva a járókelőt, hogy lépjen be a múzeum kapuján, és tegyen körsétát azon a kijelölt útvonalon, amely visszavezet a múltba: a titokzatos jégkorszakba és a jégkori ember idejébe.

Így tettem jómagam is, s miközben megváltottam belépőjegyemet a pénztárnál, izgatott kíváncsiság fogott el, hogy „Mani” mamut mellett vajon találkozhatok-e a többi filmbéli szereplővel: Siddel, a nagyszájú, de ügyefogyott lajhárral, Diegóval, a félelmetes kardfogú tigrissel, és persze Motkánnyal, a kardfogú mókussal, akiről tudom ugyan, hogy fiktív ősállat, mégis elképzelhetetlen az adott korszak nélküle, a makkgyűjtő ügyetlenkedése nélkül, amellyel adott esetben nagy befolyással bírt az események alakulására. Várakozásom nem volt alaptalan, hiszen a kiállítási termekben sétálva nemcsak ezen megrajzolt hősök eredetijét, hanem kiállított maradványaikat is szemügyre veheti a látogató. Eredeti csontvázak és koponyák mesélnek egy letűnt kor óriásairól. Itt áll az óriásszarvas hatalmas agancsaival, mellette az óriás övesállat páncélos teste, a farkas és a barlangi medve csontváza, valamint a kardfogú tigris és az őstulok koponyája. A pannók, információs táblák és kivetítők rengeteg hasznos tudnivalót tartalmaznak, egyszersmind valósághű hátteret biztosítanak a csontváz-rekonstrukcióknak és preparátumoknak, ezáltal a jégkorszak világa szinte megelevenedik ebben a látványos kiállításban, amely nemcsak bemutatja egy hajdani kor élőlényeit, hanem gondolkodásra késztet a jelenünkkel kapcsolatban.

A kiállítótér része ugyanis egy olyan terem, amelyben rendkívüli hideg uralkodik, így az oda belépők megtapasztalhatják, milyen lehetett a jégkorszak éghajlata. Mindeközben kivetítőn valós felvételek láthatók az olvadó gleccserekről, amelyek szintén a klímaváltozás elszenvedői, a növény- és állatvilág mellett. Nem csupán a természeti környezetünkben mennek végbe változások az időjárási körülmények folytán, hanem az ember is megérzi a klímaváltozás hatásait, így érdemes elgondolkodnunk rajta, hogy milyen törékeny az a természeti egyensúly, amely egykor egy egész korszakot határozott meg, és ma újra veszélyben van.

A titokzatos jégkorszak tárlathoz kapcsolódik témájában egy másik, a múzeum emeleti részén helyet kapott kiállítás, amely A jégkori ember címet kapta. Itt a látogatók megismerhetik a jégkorban élő emberek hétköznapjait, szokásait, használati tárgyait és művészetét. Egy sátor-rekonstrukció segítségével azt is bemutatják a kiállítók, hogy milyen körülmények között laktak a Neander-völgyi emberek sok tízezer évvel ezelőtt. Képet kapunk a temetkezési szokásaikról, valamint szemügyre vehetjük a pattintott kőeszközeiket, rénszarvas- és jávorszarvascsontból készült tárgyaikat is. A tárlat legérdekesebb részeként ízelítőt kaphatunk e letűnt kor emberének művészetéből, hiszen az ásatásokon lelt Vénusz- és állatszobrok mellett az Altamira-barlang rajzai is megtekinthetők. Kiderülnek a barlang felfedezésének körülményei, megismerhetjük a falakon megtalált festmények értelmezését, sőt megjelenik a maga teljes valójában a barlangrajzok hajdani „mestere” is, aki festett bölényeivel különleges művészeti értéket hagyott az utókor számára.

Szépen kiegészítik tehát egymást a tárlatok, amelyek túlmutatnak a hagyományos szemlélődésen, hiszen foglalkoztató terek segítik a látogatókat abban, hogy a jégkorszakot ne csak megértsék, hanem át is éljék. Gyerekek és felnőttek egyaránt találhatnak rengeteg felfedeznivalót teremről teremre haladva, s a múlt eseményeiből párhuzamot vonhatnak a jelen történéseivel. Akik esetleg kedvet kaptak egy jégkorszaki körsétára, azok január 10-éig megtehetik a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, és ki tudja, barangolás közben talán sikerül a legendás kardfogú mókus nyomára akadniuk.