Tetememmel menteném
Egyetlen szabadságom,
Fitymálva menedékem,
De félek, az maga az álom.
Bábel, te kétség-tartomány,
Szóbeli koholmány
Papokkal – várományosa,
Romlásnak városa.
Ma megnőtt a
pannon éjszaka,
S csak az éj szaga
Kísér, nagy Anya.
Nyugtalan, kacér-hallgatag.
Formátlanul lagymatag.
Feltekintek, mégis,
De üres az ég is.
Ballagva balgatag
Szótlanul bámulom
Duzzadt
Bambusz-ajkadat.
Rebbenő és számtalan
Húzzad
Emléked szótáramból,
Ki életén tanul
Hontalan.
S perverz pókuszok,
Álomtalan lótuszok.
