éjjel ha fölnézek
az égre nem látok
mást csak csillagok
hűlt helyét
paravánt a szem előtt
pedig
a fényes kis amőbákkal
égi baktériumokkal
egy vagyok (én is)
idelenn
a porlabda-bolygón
egy újabb épülő
önkényuralom-utópia
kellős közepén
imádkozom a csillagokért
adják vissza fényüket
megcsonkítottan
ők odafenn velem
veled együtt
sötétnek ítélik meg a jövőt
(mi értelme hát a versnek)
soraim hűlt helyén
marad-e hit
a sérelmektől
csontvelőtől is mélyebben
