Lezártuk a jegyeket, becsuktuk a naplót, hamarosan kiosztjuk a bizonyítványokat. A táblák, ablakok, tantermek árván hirdetik, hogy a diákoknak már elkezdődött a vakáció, a nyolcadikosok is megírták az érettségit. Mi, tanárok az utolsó simításokat végezzük a naplón, bizonyítványokon, aztán végleg elkezdődik a jól megérdemelt nyári szünidő. Míg az iskolai szekrényemben matatok, egy füzet akad a kezembe, s elnevetem magam. Sok-sok vidám óra jut róla eszembe, amikor feljegyeztem azokat az aranyköpéseket, vicces mondásokat, melyeket a felelés, a dolgozatírás kiváltotta izgalmukban kínjukban mondtak.
A nyolcadikosokkal minden év végére összeszedjük azokat az anekdotákat, beköpéseket, vidám gondolatokat, melyek a négy év során hangzottak el az órákon, és amelyeket a ballagási műsorban bemutatnak. Hiszen a nyolc év elmúltával nemcsak szomorkodni kell az elválás miatt, hanem nevetni is a bakikon. Hogy társaik és tanáraik is mosolyogva emlékezzenek rájuk. Most, még év végi hangulatban, érdemes feleleveníteni a sokévi gyűjteményből néhányat.
***
Kémiaóra. A tanárnő megkérdezi a felelőt, hogyan érzékeli a 100 fokos vizet s az anyag keménységét. A nebuló nagy izgalmában kicsit megkeverte a dolgokat:
– A 100 fokos vízbe belemártom az ujjamat, a keménységet pedig hőmérővel mérem meg.
***
Biológiaórán felelés van. A tanár kérdése így hangzik:
– El tudnád mesélni, hogy a víz hőmérséklete hogyan egyenlítődik ki ősszel és tavasszal?
– Nem, de a könyvben benne van.
***
Magyarórán hangtant tanulnak a nyolcadikosok. Arra a kérdésre, hogy mibe ütközhet a levegő hangképzéskor, a következő megállapítás érkezett:
– A fogszabályzóba.
***
Magyarórán mondatokat elemeznek a diákok. Az egyik mondat tartalma az, hogy valakit megvertek. Kezdik a fő mondatrészekkel:
– Ki az alany ebben a mondatban?
A megkérdezett diák megvakarta a kobakját, de aztán csak rávágta:
– Hát, akit megvertek.
***
Történelemórán erre a kérdésre várt választ a tanárnő:
– Miért volt VIII. Henriknek hat felesége?
– Mert muzulmán volt – mondta a diák.
***
Felelés az egyik hetedik osztályban. Minél több kérdés, annál hosszabb hallgatás. Nem megy. Végül a tanárnő megkérdezi a tanulót:
– Ugye, te nem akarsz nyolcadikos lenni?
– Most nem! – szól a határozott válasz.
***
A magyar szabadságharc irodalmáról beszélgettünk a nyolcadikosokkal.
– Miért is tették le a magyarok Világosnál a fegyvert? – szól a kérdés.
– Mert sötétben nem láttak – hangzik az „okos” felelet.
***
Juhász Gyula költészete a téma. A tanárnő felteszi a kérdést, hogy mi jut eszükbe a Milyen volt? című versről. Ránéz az egyik fiúra. Az gondolkodik, gondolkodik, majd kivágja:
– Nem tudom már…
***
Egyik órán kedvtelésből eljátszottak a házi olvasmányok címeivel. Egész jó lett, íme:
Mondjátok meg Zsófikának, hogy legyen jó mindhalálig, mert a kárókatonák még nem jöttek vissza. Niki haragban van a világgal, mert a Pál utcai fiúk mondták neki, hogy az öreg halász eltévedt a Tüskevárban, és Ábel a rengetegen át ment megkeresni.
***
A tanár is ember, ő is tévedhet. Íme néhány a sok közül:
– Rajzoljunk egy karika kört!
– Na, gyerekek, ma beszélünk a sixtusi káposztáról (kápolnáról).
– Jövő órán írunk egy be nem jelentett ellenőrző dolgozatot!
– Ne halljak egy mosolyt sem!
– Aki hiányzik, az tegye fel a kezét!
Hmm… Néhány mondás ma már nyugdíjban levő pedagógusoktól származik, annak idején jót nevettünk ezeken a bakikon. Egy kis fénysugár volt ez a pedagógia rögös útjain. Vagy ahogy Tőke István, a Dózsa György iskola egykori magyartanára mondaná, ez a tanítás napos oldala.
