Az idei könyvhétre a Tinta Könyvkiadónál Bódi Zoltán által írt Infoszótár több éves kutatómunka eredménye. A könyv előszava szerint a fogalmak tisztázása már 1998-ban kezdődött a Magyar Rádió MODEM IDŐK, később Netidők című műsorában. A mű egyedülálló jelentőségét szignifikánsan jelzi, hogy az infokommunikációs kor kezdete óta folyt a gyűjtés, a fogalmak megvitatása és tisztázása, és az is fontos szempont, hogy a szerző nyomon követhette kifejezések felbukkanását, jelentésváltozását. Egy rendkívül kreatív folyamatot figyelhetett meg, mely során létrejött kifejezések poétikai jelentőséggel is bírnak, hiszen az új jelenségek leírása képzelőerőt és metaforikus beszédet is igényel.
Amikor 2000-ben az internetes kommunikáció és online szöveg, valamint média témájával kezdtem el foglalkozni, folyamatosan szembesültem, hogy a mindennapi beszéd és írásmód, mely a problémakört jellemzi, igyekszik a kifejezéseket a természettudományok eszköztárába száműzni, és megszakítani a kapcsolatukat a bölcsészettudományokkal. A számítástechnika, informatika, számítógépes irodalom, vagy a modem szavak az olvasókban egy elszigetelt, líraiatlan, durva megfogalmazásban száraz diszciplína benyomását keltik, a jelentéskör interdiszciplináris jellege háttérbe szorul. Ebből a körből igyekszik kitörni kutatásaival Nyíri Kristóf, Nyírő András, vagy éppen Horváth Iván. Magam ezt a paradox és méltatlan helyzetet a frazeológia szándékos megválasztásával igyekszem feloldani, internetes irodalom helyett például a hipertext, információ helyett tudás, a számítógép helyett pedig eszköz kifejezéseket használom. Az Infoszótár abban segít, hogy rámutat, kivételes találékonyság tanúi lehetünk.
Bódi Zoltán szótára olyan területet kíván feltérképezni, melynek kifejezéskészlete folyamatosan fejlődik és változik, ezért is fontos az olvasóknak, felhasználóknak egy olyan kalauzt adni a kezébe, mely lehetőséget biztosít, hogy az internethasználat és információtechnológia fogalmait könnyebben megértsék, és lehetőség szerint biztosan is használják. Ehhez a feladathoz a szerző minden esetben tisztázza a fogalmak eredetét, és magyarázatokkal látja el őket, helyesírási tanácsokat ad.
Többfrontos küzdelmet vív, aki ma infotechnológiai szótárt szerkeszt. Figyelembe kell vennie a kifejezések újszerűségét, és rá kell éreznie, melyek azok a fogalmak, melyek már eltűnőben vannak, és valószínüleg kikopnak a használatból (ilyenek voltak a 90-es években a docuverse, gopher, hipermédia, Xanadu, stb.), és ki kell hagynia őket.
De az ilyen jellegű terminus technikusok használóinak is meg kell vívniuk a maguk küzdelmét azokkal, akik úgy vélik, idegenségükkel veszélyt jelentenek a nyelvre, és romlását okozzák. Nem vitatom, hogy a malware, EULA, podcasting, vagy a szlengben elterjedt rulez és like beépülése a magyar nyelvbe nehéz és ellenállást kiváltó folyamat lesz. Nemrég nagy felháborodást keltett a francia kultuszminiszter kijelentése, miszerint az angol nyelv hódítása jelenti a legnagyobb veszélyt a francia kultúrára. Természetesen a szakkifejezések csupán öncélú használata nem kívánatos jelenség, ismeretük azonban ma már elengedhetetlen ahhoz, hogy a mindennapi, kommunikációról és médiáról szóló diskurzusban kifejthessük véleményünket, és esetleg meggátoljon minket abban, hogy tévesen használjuk a gyakran hallott szakszavakat vagy csupán végrehajtsunk egy műveletsort, melyet a használati utasítás, vagy valamelyik alkalmazás ír elő.
Ami pedig a veszélyt illeti, bízzuk a döntést a nyelv használóira, hiszen rengeteg angol nyelvű kifejezés kapott magyar nyelvű megfelelőt, mely élénken beépül szókincsünkbe. Legékesebb példa erre a felhő, melyet Bódi Zoltán a cloud computing címszó alatt magyaráz meg. Maga a kifejezés egyben metaforikus is, hiszen a felhő az internetet jelöli a mindennapi beszédben. A felhő azonban egy paradigmaváltásra is utal, ahogy a social media legfőbb jellemzője a közösségi tartalomlétrehozás, így a cloud computing egy újfajta szemléletet tükröz, az alkalmazásokat már nem a saját gépünkről futtatjuk, hanem böngészőn keresztül érjük el őket, adataink pedig a felhőbe költöznek, és a médiakonvergenciának köszönve bármilyen eszközről képesek vagyunk elérni vagy megosztani őket.
A szerző állást foglal, mellyel én is egyetértek, miszerint az idegen eredetű kifejezéseket nem elszigetelni, hanem beilleszteni kell nyelvünkbe. Ez természetesen szabványosítást, következetességet igényel, amire az Infoszótár esetében Bódi Zoltán alapossága a garancia.
