„Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?”
Ezt a kérdést teszi fel Zelk Zoltán versében, és hasonlóan dilemmáznak a gyerekek és felnőttek, ha végre itt az iskolaév vége. Együtt örülnek, várták már a vakációt. Tele tervekkel eljött ez a nyár is. Azonban a nagy örömben a gyerekek és a felnőttek is el szokták felejteni, mi a célja a vakációnak.
Minden gyerek, akit megkérdeztem, boldog, amikor vége az iskolának, mert nyáron azt csinál, amit akar. A szülők, akiket megkérdeztem, boldogok, mert nem kell kötelességszerűen noszogatni a gyereket a tanulásra, reggel keltegetni, pontos időre ebédet főzni. Nyáron lazább az élet.
Azaz lazább lenne, ha nem kacsintana be egy-két hét elteltével a nyári gyakorlás, felkészítés, programszervezés. Ez komoly gondot okoz a szülőknek. Lehetőségek híján sok pénzbe kerül a hasznos szabadidő-eltöltés, de ha adottak a lehetőségek, akkor is komoly szervezőmunkát igényelhet, hogy a gyerek „jó kezekbe” kerüljön. Egy amerikai kutatás szerint nem szabad félvállról venni a gyerek nyári programját. A szakemberek azt állapították meg, hogy minél hosszabb a nyári szünidő, annál nagyobb a különbség a csellengő és az értelmes programmal rendelkező gyerekek későbbi tanulási teljesítménye között. Vegyük figyelembe, hogy különösen a kisebb gyerekek számára fontos a szervezett és tartalmas időeltöltés. Ez azért van így, mert kisebb korban a gyerekek nagyobb tempóban fejlődnek, mint később. Nagyjából megfigyelhető ez a természetes igény a gyerekeknél: a tini már szívesen lóg a barátaival, ellenben a kisiskolás még eléggé ragaszkodik a szülőhöz és a szerető családi környezethez. Talán ezért van az, hogy a szülő bevonása, bevonódása a gyerek nyári programjába általában a teljesítmény későbbi növekedését váltja ki. Bár a kutatás nem szól erről, én azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy az érzelmi biztonság megteremtése a leginspirálóbb a fejlődés és a teljesítmény növekedése szempontjából.
Úgy gondolom, fontos különbséget tenni a különböző nyári tevékenységek között.
A sok kötelező házi olvasmány, házi feladat, írásgyakorlás nem fejleszti a gyerekeket, hanem épp ellenkező hatást érhet el. A gyerekek maguktól is érnek, a bő két hónapos szünet alatt hihetetlen változások zajlanak le bennük a normális fejlődés következtében, amit az erőszakos gyakorlás visszafoghat. Könyv és füzet fölött görbülős feladatok helyett tevékenységen és érdeklődésen alapuló feladatokat szervezzünk a gyerekeknek.
Sok szülő ámulattal hallgatja, hogy az otthon unatkozó és lusta csemetéje a falusi nagynéninek szívesen segít a kertben, a befőzésben. Ha gondolkodunk egy keveset, igazi nagynéni híján hátha találunk pótnagynénit vagy pótnagybácsit, aki barátsággal és őszinte érdeklődéssel várná gyerekünket a nyáron!
A nyári táborok is hasonló elven működnek, csak a táborszervezőknek könnyebb dolguk van. Mennyivel egyszerűbb a foci iránt érdeklődő srácokkal vidám meccseket bonyolítani, mint az unatkozó nagyvárosi kölykökkel megszerettetni a cseresznyeszedést és a pálinkafőzést. De nem lehetetlen ám!
Nem az a lényeg, hogy megtanítsuk a gyereket erre vagy arra, hanem, hogy jól érezze magát a tevékenység végzése közben. Így indirekt módon jut a tudás a birtokába, és az érzelmi kiteljesülés a várt fejlődést is maga után vonja. Ne várjuk, hogy az előző évi matekfeladatokat szeptember elsején pikk-pakk megoldja. Viszont számíthatunk rá, hogy a szeptember eleji átismétlés során az új anyaggal könnyebben birkózik meg.
Ezért olyan személyekkel és programokkal vegyük őt körül, akik és amelyek megteremtik a kiegyensúlyozott érzelmi hátteret, és kielégítik a gyerek tevékenység iránti belső vágyát.
Mivel:
„Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!”
Így legyen!
