A nyolcadikosok már a hónap elején elballagtak, a többi általános iskolás is lezárta az iskolaévet. Már csak a bizonyítványosztás következik, és elkezdődhet a diák és a tanár számára is jól megérdemelt nyári szünidő.
A nyolcadikosokra vár még egy megmérettetés, a kisérettségi. Kíváncsian várom, hogy tanítványaim milyen eredményt érnek el, mert úgy láttam, hogy nem igazán érdekli őket. Még a jó tanulók se hajtanak. (Tisztelet a kivételnek.) Ezt a kolléganők is megerősítették a minap szakaktíván, vagyis általános az érdektelenség. Sajnos ez így megy évek óta. Akik valamilyen művészeti, nyelvi vagy matematikai gimnáziumba jelentkeztek, s felvételt nyertek, azok nem fognak tovább törekedni. Minek is, amikor nulla pontszámmal is le lehet érettségizni. Hol van itt a tét? A gimnáziumba már évek óta a jó átlagú gyerekek is beiratkozhatnak, pedig egykor csak a legjobb tanulók juthattak be. Ezt a szerepet mára a kereskedelmi és az egészségügyi középiskola vette át, oda esélyük sincs bejutni még a jeles tanulóknak sem.
Feladatgyűjtemény segíti a diákokat a felkészülésre, alap-, közép- és haladó szinten. Ebben az évben a tesztben már 50 százalék lesz az ismeretlen feladat, 25 hasonló a gyűjteményben levőkhöz, 25 százalék pedig megtalálható a felkészítő füzetben. Tehát mindenképpen a tudásukra lesz szükség ahhoz, hogy jó eredményt érjenek el.
Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy minek is a kisérettségi. Elsősorban stressz a gyerekeknek, hiszen a legtöbbjük még nem tudja eldönteni, hogy merre is induljon az általános iskola után. Másrészt a minisztérium nem bízik meg a tanárok ítélőképességében, vagyis az év végi osztályzatok hitelességében, ha még egy ellenőrző falat állít a nyolcadik után. (A középiskolában lehet, hogy már mérhető a tanulók érettsége, az általános iskola után azonban aligha.) S milyen érettségi az, ha megveregetik a gyerek vállát akkor is, ha nulla pontot ér el, meg akkor is, ha a maximumot? Ugyanúgy bejuthat például mindkettő a gimnáziumba, ha megfelel az átlageredménye.
Sokszor beszélgettünk már szakaktíván, tanácsüléseken is arról, hogy mitévők legyünk: a gyengébbeket próbáljuk meg felzárkóztatni, vagy a jó tanulókkal foglalkozzunk többet. Mindkettőnek működnie kellene, de manapság a tanárra akkora teher nehezedik (főleg, ha még osztályfőnök is), hogy nagyon nehéz teljes mértékben megfelelni mindkettőnek, sőt megkockáztatom: lehetetlen. Az utóbbi években azonban valahogy úgy alakult, hogy a gyengébbeket húzzuk magunkkal, s a velük való munka mellett kevesebb idő jut a tehetségesebb diákokra. Pedig talán ők, a szorgalmuk, a törekvésük megérdemelné, hogy felkaroljuk, hogy olyan magasságokba emeljük őket, ahová képesek eljutni. A gyenge tanulók esetében azt kell mondanom, hogy a legtöbb esetben a szülői háttér hiányzik, a diáknak nem nyújtanak segítséget, miközben az lemarad, s lehet, hogy soha nem bírja utolérni magát. A tanár ezt a hátteret nem tudja egymaga pótolni. A szülő meg azt képzeli, hogy majd az iskola törődik a gyerekével, közben pedig nem gondol arra, hogy az osztályban van még vagy 20-25 gyerek, meg EGY tanár…
De térjünk vissza ahhoz a kellemes tényhez, hogy a tanárnak is megkezdődik a nyári szünet, amint kiírta, kiosztotta a bizonyítványokat, kitöltötte a naplót meg az anyakönyvet, s befejeződtek az év végi ülések. Mielőtt azonban szétszélednének, az 5. és 6. osztályosoknak szoktam adni egy könyvlistát. Olyan olvasnivalót válogattam, amely irodalmilag megfelelő, és jó szórakozást is nyújt. Szeretném, ha felfedeznék az olvasás gyönyörűségét, ha értékelnék az effajta szórakozást, ha a szülők is csatlakoznának hozzám, és segítenének nekik választani.
Az ötödik és hatodik osztályban ajánlom például Mátyás király tréfáit, FeketeIstván Bogáncs, Hu, Kele, Lutracímű regényeit, GionNándor Postarablók, GárdonyiGéza Szüleim gyémántja, NémethIstván Vadalma című könyveit, valamint G.SzabóJudit,NagyKatalin,VargaKatalin ifjúsági regényeit, de szeretném, ha kezükbe vennék például SütőAndrás Gyermekkorom tükörcserepei cíművagy SzalayLenke Mogyoróról szóló könyvét. Érdekes ErichKastner AkétLottija, MarkTwain Kolduséskirályfija, Kipling Adzsungel könyve c. műve, s KarlMay kötetei.
Olvassanak, mert olvasni jó. Kint az árnyas fák alatt, napozás közben, a csónakban ringatózva, a hűvös szobában az ágyon hasalva, a fotelba süppedve, vagy bárhol, ahol az kellemes élményt nyújt. Ennyi jó helyen se komputerezni nem lehet, se tévét nézni. S ha engem kérdeznének, azt mondanám, hogy a nyáron mindkettőt hanyagolják. Ha nem olvasnak, akkor ússzanak, játsszanak, legyenek a levegőn minél többet.
Kellemes nyári szünidőt kívánok mindenkinek!!
