Tünderles
.
A magyarkanizsai városháza nagytermében volt 2012. január 17-én a nyilvános bemutatója azoknak a tanulmányoknak, melyek a város idegenforgalmi stratégiájának szerves részét képezik. Ezek témája a Főtér-Főutca, a Halásztér, valamint a Tisza–Nagy Strand rendezésének koncepciója.
Árnyekoló
A tanulmányok egy-egy mozzanatával már találkozhattak az olvasók az újság hasábjain (Szökőkutas zöld arculat, Magyar Szó, január 18. és a Még várják a javaslatokat, Magyar Szó, január 26). Az említett tervezőcsapaton belül Szabó Ágnes Kerekliget Műhely Szabadkáról származó tájépítészével és Pesti Attila palicsi építésszel beszélgettem, akik a Nagy Strand ötlettervét dolgozták ki.
A tervező, amikor a megrendelőjével megbeszéli a munkát, közvetlenül érzékeli, hogy milyen erővonalak mentén kell haladnia. Meg kell ismerkednie, olykor meg is kell küzdenie a leendő tulajdonos ízlésével, szempontjaival, elvárásaival, anyagi lehetőségeivel... De mi a helyzet akkor, ha a megbízó nem egy személy, hanem egy közösség? Hogyan tapintható ki a „széles néptömeg” igénye?
Szabó Ágnes: A közízlés és a „széles néptömeg” állapota a környezetéről leolvasható. Úgy tapasztalom, a táj egyfajta lenyomata közösségi lélekállapotunknak. Nem egyszerű feladat elválasztani a valós igényt a trendek által diktált „közízléstől”. A valós igény sugallatát követve harmonikus, hosszútávon működő, „szép” helyek alakulnak, hiszen tudatlanul is szem előtt tartjuk a környezet óhaját. Tervezői felelősségünk, hogy a közösséggel együttműködve, de a megbízói igényeknek is eleget téve megtaláljuk az optimális a tervezési irányt. Munkánk eredménye akkor tud életképes és fenntartható maradni, ha azt a Kanizsaiak is vizualizáni tudják és éltetik. Az önkormányzat a terveket külön honlapon hozzáérhetővé tette. Örülnénk, ha ezt a kanizsaiak is örömmel nézegetnék. A megrendelő részéről ebben a tervben is voltak elhagyhatatlan elemek, melyek nem maradhattak ki a tervből. Ilyen volt a kemping és az új medence.
Pesti Attila: Tapasztalataink szerint a világban a turisták is ott érzik magukat jól, ahol a helyiek is szeretnek élni. Nem akarjuk tehát a lakosok érdekeit a vendéglátóipar érdekei mögé helyezni. Másképp fogalmazva: ennek a strandnak nincs kiemelt célközönsége, hanem általa minden arra vetődőt szeretnénk életörömmel megtölteni. Ezért a helyiekkel együtt elemeztük, hogy a strand fejlesztéséhez milyen lépésekre miért van szükség, és azokból mi következik. Sokat beszélgettünk a kanizsaiakkal, a strand gondnokától kezdve a városi tanácsnokokig. Ugyanakkor mi, tervezők arra is törekedtünk, hogy a tervvel ne csak kövessük az igényeket, szokásokat, hanem felelősen irányítsuk is azokat.
Például?
Pesti Attila.: Ilyen pl. a strand területének gépjárműmentesítése. Csak a kiszolgáló járművekkel lehet majd behajtani a strand területére.
A koncepció kialakításakor mivel tettétek vonzová, egyedivé a Strandot?
SZ. Á.: Az ötletterv 30-40 éves távlatot mutat be. Karakteres strandbejáratot álmodtunk meg, ahol a gyalogosok kerülnek előtérbe. Arra törekedtünk, hogy a strand több arcát is megmutassuk a megjelenő funkciók szétcsoportosításával és bővítésével. A terven szereplő új elemek (pl: a parton végighúzódó sétaút, árnyékoló, találkozóhelyek) általunk elképzelt karaktere a strand családias, nyugodt hangulatát erősíti, a töltés sétányáról a part mellé csalogatja a látogatókat, és várhatóan minden évszakban használható lesz. Több egyedi elemet is javasoltunk a parton, melyek önmagukban is unikálissá és vonzóvá teszik a standot. Ilyen elemek a csónakpihenő, dereglyeétterem stb.
Az épületek tervezésénél mi volt az elsődleges szempont?
P. A.: Építészetileg arra törekedtünk, hogy ez a folyószakasz ne legyen túlépített, de legyen eléggé ellátott épületekkel az igényes strandolás kiszolgálásához. Valamennyi parti építmény könnyed kialakítású, anyaghasználatában is olyan, hogy ne feszélyezze a kikapcsolódni vágyókat. Egységes kinézetet a rozsdamentes acélhúrokra felfűzött lécpalást ad, ami elképzeléseink szerint bontott/ újrahasznosított épületanyagból lesz kialakítva – szépen csiszolva és kezelve.
Divat most bontott anyagot használni...
P. A.: Az ünnepelt Pablo Nerudának van egy tengerparti házacskája, amit a városi legenda szerint abból épített és rendezett be, amit a tenger kivetett. Érdekes gondolat, mégha a történet nem is igaz. Kis csúsztatással mi meg majd elmondhatjuk, hogy a tengerfenékről*¹ szedegettük fel az összetevőket... nagyon szép tud lenni az ilyen újrahasznosított fa, mert minden darabnak saját története van, titok lakik benne.
Mire szolgálnak a pavilonok?
P. A.: A pavilonok tulajdonképpen kisebb-nagyobb fedett „eseményterek”. Neveik Ágnes nyelvi leleményességét dicsérik.*² A kihasználásuk pedig a polgárok leleményességére van bízva. Például a Gólyavár elég nagy ahhoz, hogy helyet adjon alkalmi rendezvényeknek, ideiglenes standokat lehet itt állítani, ahol a helyi művészek, zenészek, élelmiszer-kereskedők és éttermek mutatkozhatnak be. A szinteltolásnak köszönhetően családi, baráti, vállalati rendezvénytérként is szolgálhat ugyanis az emeleti részen zártkörűen is lehet ünnepelni...
Ágnes, 8 éve vagy a szakmában, több országban, több vezető tervező mellett dolgoztál. Miben volt más Magyarkanizsára tervezni, milyen volt ismeretlen ismerősökkel egy csapatot alkotni? Létezik-e egyetemes tervezési módszer, amellyel egy folyóparttervnek nekilát a tervező, vannak-e követendő sémák, amit itt is alkalmazni lehet?
Sz. Á.: Igen, létezik. Meg kell ismerni és át kell élni a helyet. Találkozni kell a használókkal. Fürödni a medencében, kenuzni a házak között, mikor kiönt a Tisza, halászlevet enni a Békavárban, és amikor felérsz a töltésre, ki kell rázni az összes homokot a cipődből. Nehezen ismerjük el, de a tervezőszakma meglehetősen szubjektív (nagyban függ a tervező személyiségétől). A helyek mindenkit máshogyan szólítanak meg. Szerencsés, hogy ez a terv csapatmunka eredménye lett. Remélem, ebben az aspektusában nem marad elszigetelt példa Szerbiában. Minden csapatmunkánál fontosnak tartom, hogy a tervezőtársak konstruktív kritikával segítsék a tervezés folyamatát. Úgy éreztem, itt még van mit tanulnunk. A tervezői ego sokszor azt is nehezen fogadja el, hogy a végeredmény nem az ő ötlete, hanem a közös munka eredménye.
Milyen tanulságokkal szolgál egy építész számára olyan projekten dolgozni, amelyben nem maga az építészet van előtérben, hanem inkább közvetlen módszerekkel kell olyan kedvező folyamatokat elindítania, amelyekkel a meglévő adottságok hozhatók előtérbe?
P. A.: Külömbözött egy átlagos építészeti feladattól, amikoris a gondolatokat kizárólag épületbe kell gyúrni. Itt Szabó Ágnesre hárult a feladat, hogy tájba álmodja az igényeket, amit nagy érzékenységgel, kreatívan véghez is vitt, az én szándékom pedig az volt, hogy a tervezett épületek a tájnak a folytatásai legyenek, ne akarjanak azzal versenyezni, ne akarják felülmúlni azt. Nem vagyok csapatjátékos, de szerencsére Ágnessel és a tervezőcsapat többi tagjával való együttgondolkodásunknak megvolt a hőfoka ahhoz, hogy összeolvadjanak az eszmei alkotóelemek, és egy egységes kép álljon össze.
A városrendezés külön szakterület. Az, hogy hogyan befolyásoljuk egy városmag (ki)alakulását vagy újraélesztését, rendkívül összetett feladat, ahol számtalan tényezőt kell szem előtt tartani: pl. a kor emberi igényeinek, kulturális, örökségvédelmi, szociológiai stb. kérdését. Addig a Nagy Strand területe egy jól körülhatárolható szabad térrendszer, melynek megoldása sokkal egyszerűbbnek tűnik. Milyen kihívások voltak ebben a tervezési folyamatban?
SZ. Á.: Meglátásom szerint a magyarkanizsai Tisza-part a város egyik legfontosabb része. A tervhez kapcsolódó műszaki leírás vizsgálja a strand környzetével való kapcsolatrendszerét is. Ebbe beleértendők a területhez kapcsolódó jelenlegi és elképzelhető (tervezett) funkciók is. A mostani tervezés keretén belül az ármentesített területrész nem került terítékre, pedig ez egyik kulcspontja a Strand jövőjének is. A városnak hosszú távon nagy előnyt jelentene, ha egybefüggő rekreációs zöldfelületként megőrizné ezt a nagy tájpotenciállal rendelkező területet. A helyzetet nehezíti, hogy a terület az erdőgazdaság kezelésében van, de velük együttműködve természetközeli erdőgazdálkodású területekké alakítaná a nyárfaültetvényeket, s ez a kezdeményezés egyedülálló lehetne Szerbiában. A kanizsaiak örökül kaptak egy zöldülő, virágzó Tisza-partot, amelynek nagy előnye, hogy közel van a városközponthoz, és képes utat biztosítani az áradásokkor kiöntő Tiszához. Az ebben rejlő értékek felismerése és tudatosítása segít legtöbbet a területnek.
P. A.: Építészetileg a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ártérben kell építkezni. A tervezett, új építésű műtárgyak háromféleképpen felelnek erre a döntő kihívásra: lesznek cölöpökön álló, szétszerelhető és úszó épületek, építmények.
Milyenek lesznek a szétszerelhető építmények?
P. A.: Ezek légies, kecses szerkezetek, mint pl. a medencéket szegélyező árnyékolók, amelyeket a fürdőidényen kívüli időszakban egy telephelyen fogják majd tárolni, hogy ne tudja őket rombolni az áradás.
A vízparti projektekre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek szerte a világon (promenádok, waterfront project, riverside project ). Sok város központi-urbanisztikai kérdésévé vált, hogyan kössék szervesen össze a városmagot a vízzel. Ezek a megvalósuló tervek (papírra rajzolt jövőképek) alkalmat adnak arra is, hogy egyéni, emblematikus arculatot adjanak a vízpartnak és ezzel együtt a városnak is. Míg a magyarkanizsai Nagy Strand tervében a várossal való kapcsolat kialakítása itt maradéktalanul teljesülni látszik, addig arculati kérdésben a kifinomult visszafogottság érzékelhető. Nem volna szerencsésebb a mai trendeket követve emblematikus objektumokkal, meghökkentő ötletekkel idevonzani a turistákat? Vajon a harsány aquaparkos környezethez szokott polgároknak nem fog majd ez a strand ingerszegénynek, unalmasnak tűnni?
SZ. Á.: A kanizsai Nagy Strandnak a nyugodt hangulata, családbarát légköre az érték. Tervünkben erre alapoztunk. Ezt a miliőt próbáltuk több látogatói generációnak is vonzóvá tenni.
Magyarországon is sorra nyílnak az ökoparkok. Divatosak az interaktív tanösvények, külön hálózata létezik az európai mezítlábas ösvényeknek. Az ilyen helyeken szerzett élményeket nehéz látványosan lefényképezni és címoldalra tenni, de a mai városi forgatagból kiszabadulni vágyó polgár minőségi, csendes környezetről álmodik, közel a városhoz és ez pont Kanizsa sajátja. Ügyes piárral és szervezéssel ez is forgalmat és látogatókat generál. Olyan látogatókat, akik értékelik ezt az értékes környezetet és jelenlétükkel a kanizsai környezetet is emelni tudják.
P. A.: Annak, hogy mi itt nem "álmodtunk nagyot”, több oka van. Először is: az anyagi források szűkössége miatt. Egy ikon épületnek, amely „messzire látszódik” – azaz legalább a régióban képes hírnevet parancsolni magának – a funkcionalitáson felül jelentős esztétikai ráadásokat kell hordoznia. Ezek a ráadások nagyon sokba kerülnek. Ha ilyet terveznénk (mert éppenséggel tudnánk), akkor azt kockáztatnánk, hogy meg se tud valósulni, mert nem lehet rá elég pénzt szerezni. Aztán: a világban nem ritkán azért épülnek az extravagáns épületek, hogy identitást adjanak egy jellegtelen helynek. Pl. a bilbaoi múzeum egycsapásra a város jelképévé vált. A kanizsai Tisza-partnak nincs szüksége új identitásra, inkább a meglevőt kell felerősíteni. Tudatosítani kell a kanizsaiakban meg az arra járókban, hogy milyen szép a folyópart, a táj. Erre kell irányítani a figyelmet, nem pedig valami épített trüvájra... Végül pedig: nem elhanyagolható szempont a fenntarthatóság és az üzemeltethetőség. Olyant kell építeni, amit a közösség elbír. Jellegzetesen balkáni tünet, hogy ha épül is valamilyen középület, akkor az az átadástól kezdve magára van hagyva. Mert ez nem is csak pénz kérdése, hanem a város mentális infrastruktúrájának függvénye is. A jó építmények nemcsak szolgálnak, hanem köteleznek is. Reméljük, hogy ez a strand szerethető lesz, és így elkötelezi majd használaóit a kulturált viselkedés mellett. A civilizált embernek van wc-papírja, papírzsebkendője, fogkeféje, autója, strandja. A kultúrált ember tudja is őket használni...
Említettük, hogy ártérbe kell építkezni. A vízszintingadozás komoly problémát jelenthetett a tervezésnél is. Hogy az elképzelésetek ne csak esztétikus, hanem tartós is legyen, nagymértékben függ az anyag- és formaválasztástól. Honnan vettétek az ötletet ennek a problémának a kiküszöbölésére? Gondolok itt a mobilstrand építményekre vagy a lábakon álló épületekre. Valamint, ami mindenkinek nagy meglepetést okozott a bemutatón, az az uszálystrand. A világ nagyvárosaiban már sikeresen bevált megoldásról, elképzelésről van szó. Ebbe a környezetbe hogyan illesztenétek bele?
SZ. Á.: Meglátásom szerint az uszálystrand kialakítása szinte önmagába is elindítaná a Strand és a környék átalakulást. Amikor a tervezőcsapat tagjává váltam, az uszálystrand gondolata Pesti Attila lévén már ott lebegett a megrajzolandó jövőkép elemeként.
Az, hogy árterületre tervezünk, adottság volt. Az ötletterv tervezési folyamatába beletartozik, hogy végignézzük a világban hasonló területekre készült ötleteket, tanulunk a tapasztalatokból, és megvizsáljuk, mennyire van ennek létjogosultsága Magyarkanizsán. Legtöbbet a Tisza-parton álló épületek történetéből tanultunk. Fontos elmondani, hogy az engedélyezési és kiviteli terv kidolgozásához számos társszakma tudására és időre lesz még szükség.
A bemutatón elhangzott, hogy az előzetes becslések szerint ennek a tervnek a megvalósulása megközelítőleg 2 millió euróba kerül, valamint hogy a kivitelezés megkönnyítése céljából ütemekre osztottátok a munkálatokat. Milyen terv szerint haladnátok a megvalósítással, mely elképzeléseknek van a legnagyobb prioritása? Mikorra lenne ez a terv (ha csak részleteiben is) érzékelhető, megfogható valóság a lakosság számára?
Sz. Á.: Számomra a strandra való megérkezés pillanata és helyszíne egy fontos pont. A strandlejárat átalakítása, ami most a kocsikat szolgálja ki elsősorban, azonnal nagy változást jelentene. Most, mikor a töltés tetején éppen meglátnánk a Tiszát, egy tábla áll utunkba (kétségkívül a legészrevehetőbb pontra tették). Az általunk kialakított ütemezés lényege a terv egységekre való bontása volt. Mondok egy példát: a dereglyeétterem üzemeltetése önmagában biztosan nem vonz annyi embert majd, mintha a hozzá vezető sétaút és annak környezete rendezve volna. Az egyes funkciók és az azokat kiszolgáló térelemek egységes kivitelezése a cél. Személy szerint nemcsak a Strandon belüli ütemezést, de az elkészülő 3 terv időbeli összehangolását is fontosnak tartom.
Szakmai meglátásom, hogy a strand minőségi fejlesztése automatikusan magával vonzaná a Halász tér és a sétálóutca rendezését. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amennyiben hangsúlyos térszervező elemek, mint pl. lejárat, medence elhelyezése, kemping stb. más módon valósul meg, mint a terven, az egész tervet kell újragondolni. A terv egy egység, melyben az elemek egymáshoz való viszonyát is figyelembe kell venni.
P. A.: Egyesek megkérdőjelezik a beruházás szükségességét, mondván, hogy előbbrevaló dolgokra kellene költeni a pénzt. Ez a becsült költség nem túlzott és a megvalósulás pályázati pénzekre támaszkodik. Célzott támogatásokra, amelyek másra nem fordíthatók. Esetleg magántőkére, például az uszálystrand esetében. Értelmetlenség tehát azt firtatni, hogy ebből a pénzből hány munkahelyet lehetne teremteni, hány utcát leaszfaltozni vagy egyéb „hasznos dologra” költeni. Indokoltságát az is adja, hogy nemcsak bevételi forrást, de jelentős örömforrást is jelent majd a közösség számára. Az életminőségnek sok összetevője van, melyek közé tartozik a minőséges kikapcsolódás igénye is. Szociológiailag kimutatható, hogy a város megtartó erejére döntően hat ennek az igénynek a kezelése.
Újításra, megújulásra mindig szükség volt és lesz is. Főleg, ha a hely szellemét nem megváltoztatni csak megerősíteni szeretnénk. Véleményem szerint ezt sikerült elérni a tervezőknek. Kiemelték a hely adottságait, lehetőségeit. A bemutatón való részvétel és ez a beszélgetés után, mint leendő várostervező fel kell tegyek még egy kérdést: vajon ez a mostani korszellemre nem jellemző megközelítés kivitelezhető lesz-e, meg tudjuk-e építeni, fenntartani és mindenekelőtt értékelni? Vagy csak egy érdekes terv marad, ami eltűnik a fiók mélyén?
___________
*¹ utalás arra, hogy ezt a tájat valaha a Pannon-tenger borította
*² Kilátó, Tündérles, Gólyavár
A cikk szerzője az Újvidéki Egyetem Szabadkai Építőmérnöki Karának végzős hallgatója, várostervezői szakon.
