Zenta nem csak mostanság a délvidéki magyarság egyik kulturális központja. Már a 19. század elején is kiemelkedett a Bács-Bodrog vármegyei városok közül azzal, hogy a megyében Baja után (1827) másodikként itt alakult meg – 180 évvel ezelőtt – 1832-ben a nemzeti olvasótársaság (ismertebb nevén a Kaszinó), megelőzve ebben Szabadka, Zombor és Újvidék városait. Az országos rendszerű kultúrintézményt a társaskörökkel együtt gróf Széchenyi István honosította meg az akkori Magyarországon.
A zentai olvasókaszinót, vagy ahogy nevezték, a nemzeti olvasótársaságot Sinkay János, a város akkori jegyzője és Zagoricza Mózes (Mojsije Zagorica) segédjegyző kezdeményezték azzal, és az alapítók között volt még Rigyicsky István (Stevan Riđički) ügyvéd, Gombos Pál városi főbíró (polgármester) és Benedek Elek r. katolikus segédlelkész.
Dudás Gyula (1861–1911), a város néhai neves történésze A zentai első kaszinó című újságcikkében írja, hogy az olvasókaszinót oly célból alapították, hogy az a helybeli intelligencia, illetve a városba jövő distriktusi és megyei urak gyülekezőhelye legyen, ahol könyvtár létesítése, valamint hírlapok járatása s azok olvasása útján a „nemzeti nyelv gyarapítását és az elmebeli művelődést” mozdítsa elő.
Az alapítók az 1830-ban épült (régi) városháza földszintjén béreltek szobát 1832. november 1-től, évi 60 pengő forintért, s az olvasótársaság tagjai a bérelt szobát bebútorozták, hírlapokat rendeltek, könyveket szereztek be, de tartottak itt bálokat s egyéb művelődési rendezvényeket is. A kaszinót néhány hónap működés után a királyi kincstárigazgató bezáratta mint veszélyes politikai egyesületet, de az alapítók fellebbezésének és kilincselésének köszönhetően a vármegyei hatóság – közel egy év szünet után – engedélyezte újbóli megnyitását.
Ezután az olvasókaszinó lett a „városi intelligencia” kedvelt találkozóhelye, mely kultúrterem sok kezdeményezésnek, ötletnek volt házigazdája, s kisebb-nagyobb megszakításokkal az első világháború végéig működött a művelődés tengelyeként.
A kaszinó pozitív hatása és a művelődési életet serkentő tevékenysége is szerepet játszott abban, hogy e termékeny közegben, Zentán formálódtak ki a szerb irodalom és színházi élet nagyjai közül többen is, akik e Tisza-parti városban születtek.
Az olvasókaszinó mellett városunk kulturális felemelkedésének másik fontos tényezője volt a 19. század második felében alakult civil egyesületeknek a könyvtárai, kiemelvén ezek közül is a tanítók és a tanulóifjúság egyesületének a könyvtárát, nem beszélve az 1876-ban alapított, nagy hírű zentai gimnázium tanári könyvtáráról, amely több tízezer kötetre rúgott ritka, igen értékes könyvekkel.
Egy évre a kaszinó megnyitása után – 1833 decemberében – tartották meg Zentán az első színielőadást, s azóta pezseg itt a színházi élet, a város 1903-ban külön reprezentatív színházat építtetett – melynek közel 110 éves patinás termében hírességek tucatjai fordultak meg.
Visszatérve a régmúlt jeles művelődési eseményeire, bizonyára csak kevesen tudják, hogy a mai színházunk elődeként funkcionáló Eugén Szálló dísztermében Zenta város képviselő-testülete 1893 szeptemberében Jókai Mórt irodalmi munkássága 50 éves jubileuma alkalmából díszpolgárává választotta meg, s ugyanakkor egy utcát is nevezett el a még élő írónagyságról. (Ebben a kivételes megtiszteltetésben csak Kossuth Lajos részesült korábban.)
Jókai Mór 1894 elején a polgármesterhez írt levelében köszönte meg a város közönségének a megtisztelő kitüntetést.
A 20. század első felében, pontosabban a két világháború között, kissé megtörik a város kulturális teljesítménye, de hála a számos művelődési egyesület és kör lelkes tagságának, sikerül azt kellő szinten tartani.
A második világháború után s főleg az ötvenes években kezdett igazán újra talpra állni az intézményesített művelődési-oktatási élet. Ekkor alakul meg a városi könyvtár (1947–48), a városi múzeum (1949), a történelmi levéltár (zentai Városi Állami Levéltár, 1952), a művésztelep (elsőként az országban, 1952), a városi bábszínház (1952). A fejlődés később tovább folytatódott az első városi képtár (galéria, 1962), a múzeum állandó néprajzi kiállítása (1974), a Bolyai tehetséggondozó gimnázium (2003), a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (2005), a zentai kamaraszínház (2009) létrehozásával – hogy csak a legfontosabbakat említsük –, melyek tevékenysége nem kis mértékben járult és járul hozzá a városunk művelődési életéhez.
2012-ben méltán emlékezhetünk a néhai zentai nemzeti olvasótársaságra, az olvasókaszinóra, mely városunk kulturális felemelkedésének bölcsője volt, de egyben az első olyan közhasznú intézménye, mely könyvtárként is működött. Létrehozásában oroszlánrésze volt a város akkori önkormányzatának, mivel elöljárói nemcsak alapítói-támogatói voltak, de helyet is adtak a városházán Zenta első kultúrintézményének.
A zentai olvasókaszinó 180 évvel ezelőtti megalapítása, mely egyben a város művelődési életének a kezdetét is jelenti, illetve a történelmi levéltár, a művésztelep és a városi bábszínház 60 évvel ezelőtti megalakulása (1952) talán ihletet és elmozdulást kezdeményezhetne afelé, hogy legyen 2012 Zenta kulturális éve, melynek nyitánya lehetne a nemrég zárult irodalmi fotódokumentum-kiállítás.
JÓKAI MÓR LEVELE
„Nagyságos Boromisza János polgármester úrnak
Zenta.
Hódolatteljes örömmel fogadtam ezen hazafiúi kitüntetést, melyben engemet Zenta város mélyen tisztelt közönsége részesített.
Irodalmi munkásságom legszebb jutalmát találom e megtiszteltetésben s életemnek hátralévő napjait arra szentelem, hogy ezt megérdemeljem. Kérem Nagyságod kegyeskedjék hálám kifejezését a város tisztelt közönségével tudatni s hazafiúi jóindulatában engemet továbbra is megtartani. Legmélyebb tisztelettel maradok.
Budapesten 1894. évi január hó 20-án.
Híven tisztelő honfitársa Jókai Mór s.k.”
