Óvodába, iskolába készülődnek a gyerekeink, és ha a tevékenységükre összpontosítjuk figyelmünket, igen gyakran azt vesszük észre egyeseknél – de nemcsak kisgyermekkorban, hanem az idősebbeknél is –, hogy nem tudnak néhány percnél hosszabb időt ugyanazzal a dologgal eltölteni. Ez van a rajzolással, a gyurmázással, a képeskönyv-nézegetéssel is.
Vannak szülők, akiket ez a jelenség aggodalommal tölt el, de vannak, akik észre sem veszik ezt a gyermeküknél, és vannak, akik nem szentelnek nagy figyelmet ennek, de azért titkon megállapítják, hogy „Bezzeg ez a gyerek nem olyan, mint én voltam! Én órákig el tudtam piszmogni a kisautómmal, légózással.” Vannak gyerekek, akik elkezdenek festeni, de néhány ceruza- vagy ecsetvonás után otthagyják, babázni kezdenek, pár perc múlva már az összerakós játékot szedik elő és szórják a padlóra… Semmi sem tudja kicsit hosszabb ideig lekötni a figyelmüket, nem tudnak összpontosítani. Az ilyen viselkedés okai után kutatva megállapították, hogy a városi, rossz levegőjű környezetben élő gyerekek vérének ólomtartalma túlságosan magas, ami hatással van az idegrendszer és az agy működésére, és csökken a koncentráció képessége. A csökkent koncentrációs képesség azoknál jelentkezik általában, akik keveset vannak kinn a friss levegőn, a parkban, ligetben, életmódjuk mozgásszegény, sok időt töltenek a tévé képernyője előtt. A felgyülemlett mozgásigény a nyugtalanságban, kapkodásban csapódik le. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy ezek a gyerekek el vannak halmozva játékokkal, és egyiknél sem tudnak leragadni, egyikhez sem kötődnek igazán. Annak a szülőnek, aki azt szeretné, hogy gyermekének ne legyenek ilyen gondjai, mert az iskolába kerüléskor az összpontosítási készség hiánya gondot fog okozni, igencsak tudatosan kell foglalatoskodnia a jelenség megelőzésével. Ha viszont már megtapasztalta gyermeke szétszórtságát, akkor meg kell keresni a kiváltó okokat, legtöbbször szakemberek – gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, óvoda- és iskolapszichológus – segítségével.
A megelőzés és mondjuk úgy a gyógyítás is, gyerekekről lévén szó, játékos úton történik. A megfigyelőkészséget, a türelmet, a koncentrációkészséget is fejleszteni lehet, és már egészen kisgyerekkorban el lehet kezdeni, és fokozatosan kell emelni a követelményeket. Mindehhez a szülőnek nem sok kell, főleg játékos kedvre és türelemre van szüksége, arra, hogy leüljön a gyerekével játszani. A fejlesztő játékok lényege, hogy az adott cselekvéssort végig kell vinni ahhoz, hogy a végén az eredmény gyönyörködtesse, szórakoztassa a gyereket.
Például kétéves kortól jó játék az ún. napocskarajzolás, ami abból áll, hogy egy rajzlapra, minél nagyobbra, ragasztunk egy sárga napkorongot, majd a gyerekkel felváltva sugarakat rajzolunk köréje, lehetőleg minél többet. Ha falra erősítjük, díszíti a szobát, szép emlék is, és a gyerek önbizalmát is növeljük, hisz fontosnak tartjuk produktumát, közben sok más készséget is fejlesztettünk nála.
Háromévesekkel kígyót lehet készíteni, amelynek alapanyaga csomagolópapír, amelyből 1 méter hosszú, 10cm széles csíkot vágunk, a kígyó fejét lekerekítjük. Szájat vágunk ki, és már kezdődhet is a közös kígyóbőrrajzolás: változatos mintákkal, színes csillagokkal, vonalakkal, pontokkal stb. díszíthetjük a kígyót. Négyévesekkel játszhatunk virágos mezőt vagy falevélkészítést. A virágos mezőhöz egy 5-ös rajzlap vagy csomagolópapír kell, festék, és ami mindig nálunk van, az ujjaink. Az ujjfestékkel sok színes lenyomatot készítünk, majd filctollal, zsírkrétával, fafestékkel (miután a festék megszáradt!) színes virágokká, fűvé egészítjük ki őket. A falevelezés abból áll, hogy az előre megrajzolt, megfestett kopasz fára különböző színárnyalatú faleveleket ragasztunk a gyerekkel együtt. A falevelezést évszaknak megfelelően megismételhetjük.
Ötévesen a vonatos is jó játék, amikor a hosszában félbehajtott csomagolópapírra vastag filctollal vonatot rajzolunk, sok-sok ablakkal. A gyerekkel pedig benépesítjük a szerelvényt. Minden kocsiba más-más állatot rajzolunk felváltva a gyerekekkel. Ebben az életkorban játszható a mesekitaláló is, amihez színes sok képpel illusztrált mesekönyv kell. A mesekönyv történetét jól kell ismernie a gyereknek, ami azt jelenti, hogy előtte mesélni kell belőle. A feladat az, hogy a mesekönyv képeihez teljesen új történetet kell kitalálnia. Ugyanezt megteheti a felnőtt is példamutatásnak. Ezekkel és az ehhez hasonló játékokkal nemcsak a gyerek összpontosítási képességét fejlesztjük, hanem a kreativitását, a feladattudatát, a türelmét, a beszédkészségét, a szókincsét gazdagítjuk, ha közben megnevezzük a formákat, színeket, tárgyakat, élőlényeket, mesélünk, beszélgetünk velük, és közben egyre jobban megismerjük gyermekünket, és mert tartalmasan töltjük együtt az időt, bizalommal teli viszony is kialakul ilyenkor. Minden életkorban lehet türelmet, koncentrációt, kreativitást, gondolkodást fejlesztő játékokat játszani.
A játéküzletekben, főleg külföldön, számos didaktikai fejlesztő játékot találhatunk: egyszerűbb és összetettebb kirakókat, kártyajátékokat, memóriajátékokat, gondolkodtatókat, társasjátékokat, amikkel, a gyermekkel együtt játszva, megelőző, fejlesztő hatást váltunk ki, növelhetjük önbizalmát, amire az életben igencsak szüksége van.
