Nekünk,
ahogy nekik is,
ilyen sors jutott.
Néha őszintén tagadjuk,
miszerint különbek
lennénk, mint ők,
és néha ők is őszintén tagadják,
hogy különbek,
mint mi vagyunk.
Nincs ebben semmi különös,
egyik különb, mint a másik.
Mert ha e beismerést nem tennénk meg,
és nem tennék meg ők sem,
akkor nem teljesíthetnénk időben
azt az életre szóló feladatot,
sőt mi több, küldetést,
és nem teljesíthetnék ők sem,
ami által velük,
és ők velünk,
egyenrangúvá,
sőt mi több,
önmagunk fölébe kerekedvén
náluk is különbekké,
kiválóbbakká válhatnánk,
mint ahogy ők,
saját magukat legyőzve,
azt gondolhatnák,
többekké,
jobbakká válhatnak,
mint mi vagyunk.
Azt gondolhatnák.
