Most már harmadízben keressük a választ arra a kérdésre, hogy milyen szülői típusba tartozhat az olvasó, aki követi az Üveggolyó írásait. Ha nem ismerte föl magát a túlságosan óvó, sem a túlságosan szigorú szülő leírásában, folytathatja a keresést, hátha az ambiciózus vagy az elfoglalt szülők közé tartozik.
Az ambiciózus szülő gyermeke az óvodai-iskolai kötelezettségek mellett órarendszerűen jár nyelvórákra, ritmikára, sportklubba, táncra, néptáncra, zenedébe, balettre, és még sorolhatnánk a különböző tevékenységeket. A hét minden napja be van táblázva, és a gyereknek gyakran nincs ideje játékra, pihenésre, mert minden szabad perce be van osztva úgy, ahogyan a szülő akarja.
A szülők ambíciói mögött általában a saját el nem ért céljaik bújnak meg, és ezeket szeretnék elérni most, a gyerekeiken keresztül, még annak árán is, hogy a tevékenység nem egyezik meg sem a gyermek érdeklődésével, sem az igényeivel. Ritkábban az a cél, hogy a különböző tevékenységek kipróbálásával a gyermek megtalálja azt, amiben jó, amit jól csinál, amiben sikeres, és amiben jól érzi magát, hogy kibontakoztathassa a benne megbújó tehetségmagokat.
A gyermek helyzete akkor a legnehezebb, amikor a szülők ambíciói nem ugyanazok, mint a gyermeké, ilyenkor a gyerek szét van feszítve a saját szükségletei és a szülői kívánságok és követelmények között. Gyakran megtörténik, hogy ezek a gyerekek érdektelenné, akarat nélkülivé válnak, gyakran idegesek, és nincs kívánságuk a saját jövőjükkel kapcsolatosan. Ha az egészet tetézi még az is, hogy a gyermek képességei nem felelnek meg a tevékenységek követelményeinek, vagy a gyerek nem tudja teljesíteni a szülő által elvárt eredményt, akkor elveszíti önbizalmát, kedvtelenné, apatikussá válik, és nem érdeklik a saját eredményei sem.
Az elfoglalt szülőt arról ismerhetjük fel, hogy állandóan mozgásban van, siet, minden perce előre meg van tervezve, és minden elfoglaltsága iránt nagyon felelősségteljesen viszonyul, kivéve, amikor a saját gyermekéről van szó. Az elfoglalt szülő gyermeke mindig háttérben van, a vele eltöltött idő nincs betervezve a gondosan kitöltött határidőnaplóba. A gyerekére nincs ideje, de megveszi neki a legújabb játékokat, elektromos „kütyüket”, a legmodernebb érintőképernyős mobilt, számítógépet, a gyereknek minden kívánsága teljesítve van. Amikor az elfoglalt szülő otthon van, állandóan fáradt, vagy a munkahelyi problémákkal van elfoglalva, nem tud megnyugodni, nem tudja magát elengedni egy pillanatra sem, és nincs türelme a gyerekéhez, legtöbbször a szobájába küldi. Ha a gyerekkel az iskolában gond van, azt halljuk tőle, hogy: „Itt van, megadok neki mindent, ő meg így hálálja meg!”
Sztoján Kiss Lehel: Disznóölés (Szabadka, J. J. Zmaj Általános Iskola)
Minden családnak, de legfőképp az elfoglalt szülők családjának szüksége van egy meghatározott időre, amelyet annak fog szentelni, hogy a gyermekkel együtt legyen, a figyelme teljes mértékben a gyerekre irányuljon, hogy együtt tervezzék meg mind a gyermek idejét, mind az együtt töltött szabadidőt. Ha a gyerek sokáig szülői felügyelet nélkül van, magára van hagyva, unatkozik, erősebb ingerek után kutat, olyan aktivitásokat választ, amelyek nem követelnek különösebb erőbefektetést, mint például, amikor a tv képernyője előtt ül, számítógépezik; elhanyagolja a feladatait, az iskolát. Nemegyszer megtörténik az elfoglalt szülőkkel, hogy amikor bejönnek az iskolába, vagy éppen hívatják őket, kiderül, hogy a gyerek napokig nem volt iskolában, és sorakoznak a rossz jegyek is a naplóban.
Ha párhuzamot keresünk a nevelői stílusokkal, akkor az „elfoglalt szülő” párját a hideg-engedékeny („nemtörődöm”) nevelési stílusban találhatjuk meg. Ranschburg Jenő pszichológus szerint ez a szülőtípus gyakorlatilag nem ad gyermekének se szeretet, se biztos rendszert, amibe később fogózhatna. A szülő elutasítja a gyermek közeledését, függőségi igényét. Ha mélyebbre furakodunk az ilyen szülőnél, azt találjuk, hogy valamilyen oknál fogva elutasítja gyermekét (sokszor tudattalanul), és ezért reagál elutasítóan gyermeke közeledésére. Ezzel a gyermek alapvető érzelmi szükséglete, a feltétel nélküli elfogadás kielégítetlenül marad. Ez az érzelmi és fizikai elutasítás a gyermekekben szorongást gerjeszt, és óhatatlanul megjelenik az, hogy a gyermek is elutasítja a szülőt. A gyermek szülő iránti viselkedése agresszív elemekkel töltődik meg, hisz a szülő engedékeny, nem szab határt neki. A végeredmény felnőttkorban, hogy rossz kapcsolatuk van a szüleikkel, nem kérnek tőlük tanácsot, a problémájukat nem velük beszélik meg, igényeiket máshol próbálják kielégíteni, ezért különböző csoportokhoz sodródnak, „sodorhatóak”, és könnyen kerülnek a társadalom peremére. A kutatások azt mutatták ki, hogy az ilyen nevelést kapott személyek felnőttként nagy arányban válnak antiszociális személyiségekké, akiknek nincs emocionális érzékelésük, és akiknél igen gyakori az agresszió megjelenése. Megállapították, hogy a bűnözők, börtönben tartózkodók nagy része gyermekkorában ilyen körülmények között nevelkedett, csakúgy mint a nagyon gazdag, de elfoglalt szülők gyermekei is. Nekik felnőttként semmilyen önképük sincs, jó adag önzőség van bennük, és nehezen tudnak harmonikusan beilleszkedni a társaságba.
Ha ebben a leírásban találta meg önmagát, változtasson! A határidőnaplójába minden napra iktasson be időt, amit a családjával, a gyerekeivel tölt el, tartalmasan, egymásra figyelve, beszélgetve, egymást meghallgatva. Erre jó például a közös esti társasjátékozás. Számos igen érdekes és aktivizáló, gondolkodtató, oktató, szórakoztató társasjáték létezik: Ki nevet a végén?, memóriajátékok, Monopoly, kártyajátékok, szókirakók, Scrabble szójáték, Activity, Gazdálkodj okosan, és még sorolhatnák. Hétvégére pedig közös kirándulás is tervezhető. Sose késő változtatni, ha kell, kérje ki a szakemberek (pedagógusok, pszichológusok, terapeuták) tanácsát.
(A 4. részben a demokratikus szülőtípussal foglalkozunk.)
