Bizonyos művek már torzóként is legendává válnak, ritkán esik meg azonban, hogy végül a hosszú szünetet követően befejezett alkotás monumentális és briliáns lesz. Jankovics Marcell 1983-ban készítette el Az ember tragédiájának forgatókönyvét, a produkció pedig 1988-tól 2011-ig készült. Az előzmények (Ének a csodaszarvasról, Magyar népmesék) ismeretében nagy várakozás előzte meg az animációs filmet. Kevésbé ismert például, hogy már 1988-ban felvették a teljes hanganyagot, amit végül az animáció befejezése után elvetettek, és helyette új, a mai kor színvonalának megfelelő, és a kész képanyaghoz jobban illeszkedő narrációt készítettek.
Időközben a film és azzal együtt az animációs film technológiája és ábrázolásmódja paradigmaváltáson ment keresztül. Megjelent például a bullett-time ábrázolásmód, mely során több kamerával egyszerre szinkronban felveszik a jelenetet, és később a vágás során a lefagyasztott időt úgy ábrázolják, hogy a nézőnek olyan percepciója támad, mintha megállt volna az idő, és csupán a fókuszban lévő tárgy lenne mozgásban. Hasonló forradalom zajlik jelenleg is a 3D ábrázolásmód rohamos terjedése kapcsán. Kérdés volt tehát, hogy a rendező hogyan foglal állást, figyelembe veszi-e a jelenlegi ízlést, vagy az eredeti tervekhez ragaszkodva, egyedi, a kor trendjeit figyelmen kívül hagyó képi világot hoz létre. Jankovics Marcell az utóbbi mellett döntött, és a végeredménnyel egyszerre bebizonyította eredeti elképzeléseinek időállóságát, illetve beteljesítette életművet.
A rendező animációs technikája nemhogy beszűkítené, de kitágítja a hagyományos film vagy akár a dráma által ábrázolni képes horizontot, az adaptációval egy új perspektívát tárva a néző elő. Közismert, hogy Madách Imre Az ember tragédiája című drámája 15 színből áll. Az első három, illetve az utolsó a bibliai teremtéstörténet mennyei ábrázolásával körbefoglalja a történeti utazásszerű tizenegyet. A rendező nem nyúlt ehhez a struktúrához, sőt az egész mű adaptációja során az eredeti történethez is hű maradt úgy, hogy közben saját értelmezése alapján fontos szimbólumok és metaforák segítségével teljesen új jelentéssíkkal ruházta fel azt.
A történet ismerős, az első emberpárt a paradicsomból való kiűzetés után Lucifer álmukban, mintegy repülésszerűen végigkíséri az emberiség históriáján. Ahogy átvonulunk a szereplőkkel a történelmen, mintha két konstans kérdésre keresnénk a választ: mi az élet célja, és milyen szerepet játszik annak elérésében, megtalálásában a szabad akarat. Lucifer alakja két síkban is megjelenik, az égben Isten riválisa, míg a földön Ádám árnyéka, aki elviszi őket végül az elképzelt jövőbe is. Ez a jövő az egyetlen elem, melyet Jankovics saját elképzelésével cserélt fel, amire szerintem a történeti hűség elve adott lehetőséget. Madách futurisztikus elképzelései ugyanis képtelenek lettek volna komolyan és szervesen illeszkedni a műbe. Jankovics mind a tizenöt színt eltérő stílusban készítette, gyakran az adott kor ábrázolási kifejezésmódját használva.
A mű klasszikus műveltséggel bíró befogadót feltételez, aki képes eligazodni a történeti és kulturális utalások kontextusában, és felismeri a szimbólumokat, melyek jelentése csak egy adott közösség számára ismert. Ezeket a jeleket nem lehet tisztán racionális alapokon lefordítani vagy magyarázni, mivel többletjelentést hordoznak. Jankovics művében egy folyamatos, véget nem érő metamorfózis tanúi lehetünk, mely folyamatában a történeti szereplők a kiváló ábrázolásnak köszönhetően újabb meg újabb szimbólumokká alakulnak. Így válik ki a magyar mondavilágban is fontos szerepet betöltő élet fájából önálló entitássá Ádám és Éva. Így ragyog fel vörösen a színek során Lucifer szeme, mint Pilinszky János Apokrifjében a végső pusztulás jele, az atombomba: „És látni fogjuk a kelő napot, / mint tébolyult pupilla néma és / mint figyelő vadállat, oly nyugodt.” A szimbólumok mellett megfigyelhető az ikonok és metaforák kiáradó jelenléte is. Az előzőek esetében az ábrázolt tárgy vagy jelentés van ikonikus állapotban, hasonmásként jelen, míg a metaforák alkalmazásának célja a jelentésátvitel és sűrítés. Mindezek fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Jankovics animációs filmje önálló műként is létezik, és nem korlátozódik csupán Madách művének reprezentációjára, miközben felszínre tör benne a képi ábrázolásmódban rejlő, gyakran kiaknázatlan hatalmas erő is.
A színek bemutatását Egyiptommal kezdve elmondhatjuk, azzal, hogy egyedül a fáraó ábrázolása plasztikus, és a többi szereplő két dimenzióban jelenik meg, kifejezésre jut a közösség kiszolgáltatottsága. Ezt az állapotot csak tovább hangsúlyozza, hogy a rabszolgák testéből jön létre a piramis. A görög világ az antik vázák ábrázolásmódját és színvilágát kelti életre, ezzel is a jelentésátvitelre építve, egy-egy statiszta halálát pedig a vázából kitörő darab jeleníti meg metaforikusan. Bizánc a krónikák képét idézi fel, és azzal, hogy az ikonográfia elemeit használja fel, egyrészt a domináns ábrázolási stílusra reflektál, másrészt figyelembe veszi annak jelentésalkotó és tartalmi vonatkozásait is. Ezt a tendenciát követve a középkor világa rézkarcokkal van ábrázolva, úgy, hogy a mozgó figurák válnak időnként merev metszettekké – történelmi pillanatképekké, ezzel is utalva az ábrázolásmód új technikáira –, majd élednek fel újra. A párizsi szín a forradalom nyers erejét mutatja be, oly módon, hogy egyértelművé válik Jankovics szkeptikussága annak céljai és tisztasága iránt. Fontos megjegyezni, hogy az animáció itt már-már mozis, talán ez lehet az a pár perc, melyet a hagyományos animációra felkészült néző könnyen képes befogadni.
A modern korhoz érve a londoni szín a világkiállítás optimista képével indul, majd eljut a jelenig, és leszámol az eszmékkel. Lucifer alakja néhány képkocka alatt felveszi Lenin, Hitler és Sztálin formáját, azt sugallva, hogy a totalitárius rendszerek szervesen következnek egymásból, és közös hagyományból gyökereznek. A színben szereplő idő vízimalomkerekén meghökkentő módon a huszadik század számos kulturális és popikonja is megjelenik a kort meghatározó történeti személyiségek mellett. Ezen szimbólumok azonban már nincsenek konkrét kontextusba helyezve, ily módon is elkülönülve Madách eredeti drámájától. Mindez azt jelzi, hogy Jankovics Marcell saját víziójáról van szó, melyet csupán lehetséges jövőképként illeszt az eredeti műhöz, az ábrázolás így nem zavaró, nem válik unalmasan kollázsszerűvé, bár némileg felsorolásjellegű. A képregényszerű elemek szerepeltetése csak akkor meglepő, ha nem tudjuk, Jankovics korábban képregényeket is készített Oscar Wilde vagy akár a kortársnak is mondható Stanislaw Lem műveiből.
A falanszteri szín borzalmas képvilága leginkább Orwell 1984-ét idézi, itt már teljes a megfigyelés és kontroll, sőt az újrahasznosítás is. Az űrbéli szín a korai sci-fik viszonylag puritán ábrázolásmódját veszi át. Jankovics maga is hangsúlyozta, hogy ez a jelenet készült el elsőként. A tér, melyben játszódik, üres, az átalakulás is viszonylag egyszerű, Ádám egy űrhajó képében jelenik meg. Az eszkimó színben pedig eltűnik az ember is, és már csak elmosódott körvonala vehető ki. Ahogy elhagyjuk tehát a jelent, annál inkább növekszik a reménytelenség és a létezésnek értelmet egyedül a Jankovics által az eredeti kontextusból kiragadott, és a mű végére illesztett mondat adhat: „A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.”
Jankovics Marcell egyik legnagyobb érdeme, hogy képes a kortárs vizualitás nyelvén megszólalni. Ritka tehetsége, hogy a magyar történeti hagyományhoz és szimbólumvilághoz úgy közelít, hogy a végeredmény világszínvonalú, amint azt a János vitéz, a Fehérlófia vagy a Magyar népmesék alkotások is tanúsítják. Ennek eléréséhez mellőz minden eufemizmust és romantikus álmítoszt. A nemzetet közösségbe formáló közös emlékezet és kiemelkedő történeti szereplők ábrázolásában a bátorság, nagylelkűség és önfeláldozás mellett őszinte szerepet kap az erőszak és erotika is, úgy, hogy a végeredmény briliáns, magát az alkotást pedig többszöri nézés után lehet csak egészében befogadni.
(Az ember tragédiája. Rendezte, a forgatókönyvet írta és a grafikai terveket készítette Jankovics Marcell. Készült a Magyar Rajzfilm Kft.-ben. A filmet 2011. december 8-ától vetítik.)
