Egy igazán különleges alkotói világgal ismerkedhetett a topolyai közönség tegnapeste a Juhász Erzsébet Könyvtárban,az intézmény októberi mentális egészségre fókuszáló rendezvénysorozatának pénteki eseménye ugyanis Csík MónikaSzél viszi táncba című, két kiadásban megjelent haikukötetének bemutatója volt.A japán költészetből származó műfaj jellemzőit Sándor Zoltán, a beszélgetés moderátora foglalta össze: elmondása szerint a haiku történetek esszenciáját ragadja meg tizenhét szótagos formába zárva,gyakran merítkezvea szerzőt körülvevő természet képeinek harmóniájából.A vers ritmusát gyakran az alliteráció, és nem a rím teremti meg, a tömör szerkezetet pedig gyakran andalító vagy meghökkentő csattanó zárja le.
– A kötetbe foglalt haikuiban Csík Mónika legtöbbször az időből kiragadott pillanatot örökíti meg, annak mozdulatlanságát foglalja szavakba, vagy egy tényleges képet hív életre szavak által – fogalmazott a moderátor, aki szerint a kötet százegy háromsoros versét az öt egységen átívelő női hang, az apróságokban rejlő misztérium és a vajdasági táj megidézése köti össze. A szerzőnő által megjelenített meseszerű világot a kötetben Janovics Erika illusztrációi egészítik ki, amelyek tegnap este a könyvtár padlástermében felfüggesztve elevenedtek meg az összegyűltek számára. A beszélgetésen elhangzott, hogy a két nő a Szél viszi táncbaelkészítésekor már ötödik alkalommal dolgozott együtt, a színcentrikus akvarelleket készítő iparművész elmondása szerint szereti a csapatmunkát, és szeret rácsatlakozni a szerzőnő világára.
– Nekem tetszik, hogy ezt, az illusztrátori oldalamat is be tudom itt mutatni, de azért is van több változat egy-egy versre, mert én is kerestem, mi az, ami megfogja Móni szövegét. Voltak olyan helyek többször is, ahol együtt döntöttünk – mondta az iparművész. – Számomra akkor jó egy kép, ha megérint, ha úgy érzem, hogy valami érzelmet kelt bennem, akkor is, ha negatív.
Ahogy az a beszélgetés során is kiderült, Janovics Erika igencsak sokoldalú művész: a könyvillusztrációk mellett bábokat és jelmezeket készít, Topolya Község Múzeumának munkatársaként kiállítást vezet, munkái pedig egészen Franciaországig eljutottak. Alkotási vágyának különböző megnyilatkozásait a színek iránti szeretete köti össze, amely a tegnap bemutatott kötetben is hangsúlyos szerepet kap. A sokoldalúság azonban Csík Mónikára is jellemző, aki a haikuk előtt a líra más műfajaiban, illetve a gyerekversek,a mesék, a kispróza és a publicisztika világában is kipróbálta már magát, munkásságát pedig több díjjal jutalmazta a szakma.
– A haikut a Covid-időszak hozta magával, az a bezártság időszaka volt, amikor nem lehetett az udvarból vagy a kertből kilépni.Én nagyon nehezen éltem ezt meg, egészen addig, amíg kicsit át nem fordítottam a gondolkodásmódomat olyképpen, hogy rájöttem, lényegében a kert is lehet határtalan hely, hogyha az ember lekuporodik a fűbe, és szabadon engedi a fantáziáját – mondta a szerzőnő. – A haikuk nagyon jó kísérletek voltak arra, hogy lehet ezt a nagyon zúgó, zajló életet magunk körül kizárni, és olyan, apró kis témákra összpontosítani, amikben sokszor egy-egy történet is rejlik.
A szerzőnő kiemelte, hogy a vajdasági képeket és mozzanatokat megjelenítő haikuk minden olvasóban más és más történetet idéznek fel, így akárhányan olvassák a kötetet, folyamatosan újabb és újabb történetek jönnek létre. Az irodalmi tevékenységet, noha komolyan veszi, mégis egy játékként fogja fel, amelyben az alkotó megtalálhatja az irodalmi megoldásokban rejlő határtalanságot.
A beszélgetés alatt szó volt a kötet utóéletéről is, amelynekegyik fénypontja az a magyarországi kiállítás, amelyet először Budapesten, a Magyarság Házában mutattak be a közönségnek. A labirintusként berendezett kép-, szöveg- és hanganyag rengeteg, többek között külföldi látogatót is bevonzott, így miután a tervezett másfél hónap helyett három hónapot töltött az első helyszínén, a balassagyarmati Palóc Múzeum is befogadta, ahol többek között foglalkozásokat is szerveznek a kiállítás köré.
