Múlt szombaton Újvidéken jártunk. Nagyon sokat hajtottam már ott, tudom, milyen őrültek módjára hasítanak az emberek az utakon, és hogyan tudnak ráfeküdni a dudára, ha nem indulsz már el padlógázzal a jelzőlámpa sárga fényénél.
Ennek bizonyítéka volt az a három baleset is, amelyet aznap láttunk. Az első rögtön Temerint követően, Újvidék szélénél fogadott bennünket. Átterelték a forgalmat a másik útra. Erre rá nem sokra a Temerini útnál is volt egy jelentősebb koccanás. Az autók a kereszteződésben álltak, a jelzőlámpa pedig csak ismételte önmagát, hol pirosról zöldre váltott, hol pedig fordítva. A helyi autósokat viszont nem érdekelte a baleset, a nehezítő körülmény, ha a lámpa zöld, ők mennek. A rendőrnek viszont esze ágában sem volt beállni a közepére, egy kis rendet teremteni, mert itt tényleg erre volt szükség.
A harmadik balesetet az egyik nagy bevásárlóközpont parkolójában láttuk, és végképp nem értettük, hogy egy olyan helyen, ahol igencsak korlátozott a sebességgel, hogyan lehet teljes gázon belerohanni egy másik autóba. A volánnál egy édesanya, a hátsó ülésen egy gyermek. Szó nélkül maradtunk, egyben azonban megegyeztünk, hogy az emberek figyelmetlensége határtalan.
