A közösségi szolgálat ünnepe

Szerda este a bezdáni színház, illetve a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület adott otthont a bezdáni gyerekek és a Petőfi Sándor Program évadzáró előadásának, amelyet Bezdánia projekt címmel mutattak be.
Az előadás rendezője, Szili Zsuzsanna Petőfi-ösztöndíjas, aki közösségi szolgálatát a nyugat-bácskai szórványban, a Dunatáj Egyesülés környezetében végezte, az elmúlt kilenc hónap tapasztalatairól és a bezdáni gyerekekkel folytatott munkáról nyilatkozott.
– Amikor a gyerekekkel közösen összeállítottuk ezt a műsort, az egyik fontos szempont az volt, hogy legyen üzenete, a másik pedig, hogy mindenki saját magát játssza el benne. Szavak nélkül, különféle nonverbális eszközökkel kellett ezt megmutatniuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy amatőr csoport: heti egy-két alkalommal zajlott a felkészülés, tehát nem egy rutinos színjátszó közösségről van szó. Éppen ezért, vagy talán ennek ellenére, úgy gondolom, sikerült ezt a színpadi szereplést a lehető legmagasabb szintre emelni azáltal, hogy jól érezzék magukat a színpadon, és sajátjuknak érezzék az előadást.
Közvetítettük azt az üzenetet, amely számomra a legfontosabb volt. Már az első találkozáskor nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon különböző személyiségű gyerekek alkotják a csoportot. Vannak köztük introvertáltabb, befelé forduló gyerekek, és olyanok is, akik kifejezetten szeretnek szerepelni, a középpontban lenni. Nagy kihívást jelentett, hogy azok is szóhoz jussanak, akik egyébként félnek megnyilvánulni. Ezért az előadás egyik fő üzenete az lett: teljesen mindegy, hogy valaki introvertált vagy extrovertált személyiség. Fontos az, hogy elfogadjuk egymást, jelen legyen a kölcsönös tisztelet és az elfogadás, ezen túl pedig az is, hogy mindenki megélhesse a saját önazonosságát – fogalmazott a pedagógus.

A Petőfi-ösztöndíjas a kilenc hónapnyi közösségi szolgálat tapasztalatairól is beszélt.
– Kezdetben azt gondoltam, hogy mivel szórványmagyarságról van szó, nagyon zárt közösségekkel találkozom majd. Olyan értelemben zártak ezek a közösségek, hogy egy kívülálló nem feltétlenül találkozik velük magától. Nyugat-Bácska településeiről először voltaképpen egy geopolitikai előadás keretében hallottam, és csak később nyílt alkalmam személyes tapasztalatot szerezni. Ahogy elkezdtem dolgozni Bezdánban, Doroszlón és Zomborban, hamar láttam, hogy mindegyik település más-más közeget jelent. Ennek megfelelően alakítottam a tevékenységemet is. Doroszló és Bezdán falvak, Zombor pedig város, így teljesen eltérő a közösségi dinamika.
Akár Doroszlóról, akár Bezdánról beszélünk, mindenhol rendkívül befogadó emberekkel találkoztam. Doroszlón a helyben alakult jógacsoportban tartott foglalkozások során, valamint a művelődési egyesületben is azonnal nyitottságot tapasztaltam. Bezdánban pedig különösen sokat jelentett számomra, hogy távolról érkezett pedagógusként bizalmat szavaztak nekem, és foglalkozhattam a gyerekekkel. Kölcsönösen a szívünkbe zártuk egymást. Óriási tapasztalatokkal és életre szóló élményekkel gazdagodtam. Mindez azért is különösen értékes, mert itt, a nyugat-bácskai szórványban nehéz sorsokkal, mély emberi történetekkel találkozhat az ember a nyitott és derűs közösségek felszíne alatt.
Most, hazatérve a Zemplénbe, egy rövid nyári pihenőt tervezek, és igyekszem mindazt az emberi és szakmai tapasztalatot magamba építeni, amelyet az itt töltött idő alatt szereztem – hallottuk Szili Zsuzsannától.

A Petőfi Sándor Program helyi mentora, Péter István, a Dunatáj Egyesülés elnöke és a zombori Szórványközpont vezetője szintén értékelte az elmúlt időszakot.
– Nekem, mint mentornak is, majdnem kicsordultak a könnyeim, amikor láttam, hogyan veszik körül szeretettel Zsuzsát a bezdáni gyerekek, akikkel hónapokon keresztül foglalkozott. Ilyenkor látja az ember igazán, hogy mennyire van értelme ennek a programnak. Hiszem, hogy az ösztöndíjas, a gyermekek és a közösség egyaránt sok szellemi és emberi értéket adtak egymásnak, és mindannyian gazdagodtak általa.
Szili Zsuzsanna Nyugat-Bácska jelentős részét bejárta, szerteágazó és nagy hatású tevékenységet végzett, ezért egyértelműen visszavárjuk, amennyiben erre lehetőség nyílik. Reménykedünk abban, hogy a Petőfi Sándor Program a jövőben is folytatódhat, és még több ilyen áldásos találkozást, kölcsönös gazdagodást élhetünk meg közösségeink és az anyaország között – hallottuk Péter Istvántól. 
Szili Zsuzsanna, Petőfi-ösztöndíjas a szolgálati időszak végén úgy fogalmaz, hálás szívvel köszön el a tájtól, az emberektől, a gyerekektől és a civil szervezetektől. A Bezdánia projekt évadzáró előadás pedig nemcsak egy közös munka végét, hanem az együtt megélt élmények ünnepét is jelentette.