Ő volt a Színésznő, akitől minden sztárallűr távol állt. Már középiskolásként a legendás budapesti Belvárosi Irodalmi Színpad tagja volt, elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Várkonyi Zoltán osztályába. Itt szerettek egymásba évfolyamtársával, a Vajdaságból érkezett Korica Miklóssal. A szabadkai Népszínházhoz szerződtek, ahol Jónás Gabriella remek színpadi alakításaival hamarosan meghódította a közönséget. Olvasóink közül bizonyára még sokan emlékeznek rá Júliaként, Árva Bethlen Kataként... Említhetnék más előadásokat is: A kaukázusi krétakört, a Bernarda Alba házát, az Antigonét, a Koldusoperát, a Bánk bánt, a Nórát, a Glóriát, a Don Juant, a Jövőre, veled, ugyanittet vagy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című produkciót. A Zöld hajú lány rockopera Évájaként Jugoszlávia-szerte megismerte a publikum. Jónás Gabriella többször emlegette, hogy mennyire szerette a tájolást, a Népszínház társulatával a kis vajdasági, szlavóniai, muravidéki magyarlakta településekre elvinni a színház csodáját. A ristići színházban zavarta, hogy nem játszhat anyanyelvén, ezért 1993-ban távozott a színháztól, és beszédtechnikát és művészi beszédet tanított az Újvidéki Művészeti Akadémián, ahol három évtizedet töltött el. A kilencvenes években egy viszonylag rövid, ám annál viharosabb időszakban igazgatója volt a szabadkai Kosztolányi Dezső Színháznak, irányítója a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának és a Palicsi Nyári Színházi Esték nemzetközi fesztiválnak. Rendkívül fegyelmezetten, higgadtan, lelkiismeretesen végezte ezt az emberpróbáló feladatot. Férjével két évig az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagjai voltak, de gazdag pályája során fellépett Kassán, Újvidéken és a Kisvárdai Várszínházban is. Játszott Szarvason, a Cervinus Teátrumban, valamint az Udvari Kamaraszínházban is (Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház), amelynek társulatával Budapest, Magyarország települései mellett vendégszerepelt Erdélyben, a Felvidéken, és természetesen ismét láthatta őt a vajdasági közönség is. Számos díjjal ismerték el kiforrott, magával ragadó színészi játékát: magáért beszél az az adat, hogy a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján hét alkalommal kapta meg a legjobb színésznőnek járó díjat. Kisvárdán is díjazták, Szabadkán Bodrogvári-díjjal ismerték el színészi teljesítményét.
A filmszerepek sem kerülték el: Vicsek Károly több filmjében is játszott, s egy belgrádi televíziós alkotásban is jelentősebb szerepet kapott.
A rádiós műfaj sem volt idegen számára, szerepelt hangjátékokban, irodalmi összeállításokban, éveken át szerkesztette a Szabadkai Rádió kabaréműsorát.
Szívesen énekelt, 2015-ben a SU-együttessel egyik győztese lett az Idősek II. Kárpát-medencei Kulturális és Művészeti Vetélkedőjének, ahol az elődöntők során több mint 10 ezer 60 éven felüli kelt versenyre, és mindössze 30 produkció jutott be a döntőbe, amely az Operettszínházban volt. Jónás Gabriellához a fellépése után idegenek sereglettek oda gratulálni a produkcióhoz.
Az Újvidéki Művészeti Akadémián tanítványai tisztelték, szerették, ugyanúgy, ahogyan egykoron a szabadkai Népkör színjátszó csoportjának ifjú növendékei. S szerette a közönség is. Azok, akik egykoron a Népszínház színpadán látták szerepek egész sorában, ha hírét vették, hogy fellép a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületben, „elzarándokoltak”, hogy megnézzék, találkozhassanak vele. A Lányi Ernő IME ArGaRo irodalmi-zenei formációjának volt a tagja, majd 2021-től az egyesület művészeti vezetője lett. Olvasottságával, széleskörű műveltségével biztos kézzel választotta ki a legalkalmasabb történelmi szövegeket, a legmegfelelőbb, legizgalmasabb klasszikus és kortárs irodalmi alkotásokat egy-egy műsorra. Gazdag otthoni könyvtárukban mindig kéznél voltak a verseskötetek, prózai művek, színházi szakmunkák, napi szinten olvasott.
Amikor a művészeti akadémián nyugdíjba vonult, visszaköltözött Budapestre, így közelebb lehetett fiához, unokájához és a balatonkenesei házhoz, ahol nagyszüleinél annyi nyarat töltött.
Átütő erejű színpadi játékán, sokak által csodált színpadi beszédén túl a magánéletben egy kicsit tartózkodó, de kedves, rendkívül segítőkész, fegyelmezett, megbízható ember volt. Valami természetes elegancia áradt egész lényéből, s ahogy említettem, ő volt a Színésznő, sztárallűrök nélkül.
Barácius Zoltán könyvet írt a Jónás-Korica színészházaspárról, s tavaly jelent meg a Minerva Könyvképző gondozásában a Jónás Gabriella című interjúkötet, ennek szerzője dr. Negyela László volt, a könyv bemutatóját idén februárban tartották meg Szabadkán, amikor a már nagybeteg művésznő találkozhatott hűséges közönségével.
Nyitókép: Lányi Ernő IME Facebook-oldala
