A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a budapesti Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség egy különleges szakmai napot tartott, amely a népmese és a pedagógusképzés kapcsolatát állította középpontba. A rendezvény a Népkör MMK Mesélő Népkör Népmese Fesztivál részét képezte.
A hallgatók Pintér Zsolt, a Világszárnya elnöke, Czerovszki Sarolta viseletkészítő, és Czerovszki Antal népmesemondó előadását hallgathatták meg, valamint műhelymunkán is részt vehettek, ami által betekintést nyerhettek a népmesemondás módszertanába és a hagyományos viseletek világába. A program a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg, amelynek célja, hogy a leendő pedagógusok ne csak kulturális örökségként, hanem élő, közösségépítő eszközként tudják beépíteni a népmesét a mindennapi tanítási gyakorlatukba.
A népmese műfaja és jelene a Kárpát-medencében című előadást Pintér Zsolt ismertette, majd a Pendelytől a kabátig, avagy népviselet a mesékben címmel interaktív viseletbemutatót tartottak. Az eseményt a Szóval szárnyalni elnevezésű mesemondó kompetenciafejlesztő műhellyel zárták.
Pintér Zsolt, a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség elnöke már kiskora óta kapcsolatban áll a néphagyományőrzéssel.
– Az előadás első részében a megújuló mesemondó mozgalom revival kialakulásával és a népmesemondás változásaival foglalkozunk. Ezt a mozgalmat Raffai Judit Agócs Gergellyel együtt indította el Kárpát-medence- szerte, és az ő tanításaik nyomán különböző mesemondó-fejlesztő műhelyek jöttek létre, amelyekből szeretnénk ízelítőt adni. Mindannyian Raffai Judit könyvéből tanultunk, hogy hogyan alakultak át a funkciók, és milyen új terei jöttek létre a mesemondásnak. A régi, közösségi terek mint a kukoricafosztók, a fonók vagy a dohánysimítók mára megszűntek, és velük együtt eltűntek a monoton munkákhoz társuló történetek is. A mesemondás azonban nem veszett el, ma már a kulturális identitás megőrzésének és a szellemi örökség ápolásának kulcsfontosságú részévé vált. Megjelentek a kulturális fesztiválokon, a mesemondó versenyeken. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt is, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük a mesemondóknak, milyen területeket kell fejleszteniük a különböző képzések által. Valljuk, hogy az tud hitelesen mesélni, aki például fogott már a kezében kenderkócot. Szerintem a gyökereink ismerete biztos alapot ad, hiszen a népmesék szimbolikája és tanulságai mélyen beépültek a magyar kultúrába. Aki elsajátítja a mesemondás fortélyait, jobb előadó és pedagógus lesz, hiszen a narratív készségek használatával, a beszédtechnika megtanulásával, akár a száraz történelmet és a matematikát is sokkal színesebben adják elő – taglalta a mesemondó.
Czerovszki Sarolta viseletkészítő elmondta, hogy a mesén keresztül elevenítik fel a múltat, ahol a ruhadarabok maguk beszélnek viselőikről. Egy mesebeli kisfiún, kislányon, katonán és öregemberen keresztül mutatták be a régi viseletek titkait, és jelentéseit, hiszen régen például a nők viselete pontosan elárulta, hogy a viselője hány éves, hajadon, férjnél van vagy esetleg özvegy.
Czerovszki Antal népmesemondó az előadáson tisztázta a hallgatókkal, hogy egyes elnevezések mit takarnak. Azt javasolta, hogy képzeletben öltöztessenek fel egy embert a felsorolt ruhadarabokba. A folyamat során világosan rámutatott a suba és a szűr közötti alapvető különbségekre is.
A két napig tartó rendezvénysorozat a Népkör Magyar Művelődési Központban gazdag programmal folytatódott, kerekasztal-beszélgetésre, mesekocsmába és táncházba várták az érdeklődőket, a fesztivál második napját pedig főleg a gyerekeknek szánják. Idén 20 éves az Aranykapu Játszóház, ezért az idei fesztivált a Népkör ennek az évfordulónak szenteli.
Nyitókép: Pintér Zsolt az MTTK-n (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
