Pusztai látomás a vásznon

Április 21-én este a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán tartották meg Bicskei Zoltán Bolondmese című játékfilmjének díszbemutatóját.
A Szőts István-díjas filmrendező, grafikus, az MMA rendes tagja forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a „pusztai balladát”, amelynek alaptézisei:
 „A puszta mindent elsimít. A nyugalom Paradicsoma.
 Mi történik akkor, ha a közösség és a Bolond útjai kettéválnak, és a Bolondot kizavarják a pusztába?
 Mert a közösség feladta és eladta a Paradicsomot, a Bolond pedig nem tud róla lemondani.
 A pusztán minden átlátható.”
A film szereplői: Szarvas József, Kovács S. József, Mezei Kinga, Pálfi Ervin, Galló Ernő, Mészáros Gábor, Francia Gyula, Szűcs Miklós, Bakos Árpád, Ózsvár Péter, Rózsa László, Szilágyi Nándor. 
A jelmez Balai Zsuzsanna munkája, a zeneszerző Mezei Szilárd, valamint Szabados György (zongora) és Berecz Mihály (zongora), a film operatőre K. Kovács Ákos, a gyártásvezető Fekete Miklós, a producer Péterffy András, a társproducer Czutor György.
A film bemutatója után Kelecsényi László író, forgatókönyvíró, filmtörténész vezetésével beszélgettek a filmről az alkotókkal és a szereplőkkel.
Bicskei Zoltán a Bolondmese jellegéről, ihletéséről, elkészítéséről ezeket mondta: 
 – Igazából ez egy régi-új film, olyan értelemben, hogy a költői magyar film hagyományának, annak a folyamatnak a meghosszabbítása, valamiképp ahhoz kötődik, és új film, hogy mégiscsak annak egy újfajta „tájszólása”, majdnem mondhatni „tájlátása”, egyfajta látomás.
Valamikor a Covid előtt született meg bennem, de nem történetként, hanem egy-egy képként, amit rajzoltam, majd elkezdtem kollázsokban figurákat keresni, Bruegel- és  Bosch-képekből kivágtam valamit és összekombináltam. Ez az óriási puszta mást nem csinál az emberrel, minthogy fantáziával akarja belakni, betölteni. Így indult az egész. Eredetileg Berecz Andrással terveztük közösen elkészíteni, ő lett volna a mesemondó, de az persze egy egészen más film lett volna. A sors így akarta, hogy ez készüljön el. A történet később, ezekből a figurákból született, de nem is a történet, hanem a látomás volt előbb.
Magyarkanizsai születésű vagyok, többé-kevésbé otthon éltem mindig. A forgatás helyszíne is ott van, ennek a szülővárosnak a szélén, a Járás nevű pusztaságon. Ötven éve járok ki oda forgatni, de ez a helyszín nemcsak nekem számít vagy számított ihlető forrásnak, hanem más magyarkanizsai művészeknek is: Tolnai Ottónak, Dobó Tihamérnak, aki a mesterem volt, valamint Nagy József koreográfusnak, színházi rendezőnek. Mind a négyünket megbabonázott ez a piciny puszta, amely olyan kicsinyke, hogy át lehet látni az egyik végéről a másikra – ecsetelte Bicskei Zoltán, majd a történetről, a film alkotói szándékáról a következőket mondta:
– Azt reméltem, hogy ez lesz az első olyan pusztai film, amelyben nem azt a fajta kiszolgáltatottságot és ridegséget, rabságot érezzük, mint a Szegénylegények vagy a Magasiskola című filmekben, hanem egyfajta melegséget és életet is. Azt a többlettöltetet, ami nekünk is erőt ad, mert bármikor, amikor oda kimegyünk, valami olyan erőt érzünk, amit én a „mozdíthatatlannak” szoktam nevezni. Értem ez alatt, hogy ez a táj a mozdíthatatlanság megtestesülése, és minden más ebből fakad számomra.
Az elveszett paradicsom fontos visszatérő motívum, anélkül nem lehet élni, és hála istennek olyan nép vagyunk, hogy bárhogyan is ver minket a sors, ez a paradicsomi emlék mindig egyfajta kapaszkodó, iránytű, és ezt nem szabad elfelejteni – vallotta a rendező, forgatókönyvíró.
 

Mezei Kinga, aki Lófrarozát, a film egyetlen női karakterét játssza, a forgatás folyamatáról, Kelecsényi László kérdésére válaszolva az alábbiakat nyilatkozta:
 – Egy olyan alkotói csapat jött össze Magyarkanizsán, ami egy csodálatos együttállás volt. Olyan emberek kerültek a folyamatba, akik remélhetőleg életre szóló barátok lettek. Nagyon jó volt a hangulat, a nyári kánikulában való forgatás ellenére egy pillanatig sem éreztük tehernek ezt a filmet készíteni. Szerettem ezek között az emberek között létezni, játszani.
Ezt a filmet nyilván nem úgy kell ,,olvasni”, mint egy hagyományos film történetét – mondta Mezei Kinga színművész.
Kovács S. József arról szólt, hogyan érezte magát a stábban, a produkcióban:
 – Csodálatosan éreztem magam. Egy hónapon át Magyarkanizsán voltam, holott a forgatási napjaim kevesebb ideig tartottak, és ez olyan volt számomra, mint egy hazatérés. Jómagam Temes megyében, Lugoson, egy kisvárosban születtem, az még Bánát, és kicsi voltam, amikor egy 700 fős faluba kiköltöztünk a szüleimmel. A gyerekkorom ott telt, és számomra ez visszatérést jelentett. A megformált karakterem pedig a tiszta kapcsolat a természettel, egy híd az, amit képviselek a filmben. Egy olyan kapcsolódás, amely nagyjából elveszettnek tekinthető, holott 70 ezer évig kapcsolatban álltunk a természettel, de valami történt az elmúlt 200 évben, és mindez elkezdett megszakadni. Ennélfogva szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen történet része lehetek, hogy részt vehetek a híd visszaépítésében – fogalmazott Kovács S. József.
Péterffy András producer Kelecsényi László kérdésére a következőket nyilatkozta a Bolondmese című film kapcsán:
 – Ez egy fantasztikus csapat. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy „kóbor” dokumentumfilmes rendezőként producere lehetek egy olyan játékfilmnek, ami nem akar ugyanolyan lenni, mint a többi. Tudniillik ebben az a fantasztikus, hogy az a néhány oldal, amit Bicskei Zoltán elhozott hozzánk, a Dunatájba – mi pedig egy dokumentumfilm-gyártó stúdió vagyunk –, már négy évvel ezelőtt annyira szíven ütött, abban a formában is, hogy rajzok voltak rajta, meg néhány mondat. Azonnal elkezdett bennem dolgozni a vágy, dokumentumfilmes rendezőként, hogy valamit ezen a nyelven is lehet absztrakt módon beszélni…? Lehet fogalmi gondolatokat, érzelmeket találni a szórengetegben…? Lehet-e elvontnak lenni egy konkrét művészetnek, ami annyira anyagszerű, mint a film…? Akkor azt mondtam magamnak, ha másért nem, azért kell küzdenünk, hogy mindez egyszer komolyan kipróbálódjon egy olyan ember által, aki erre képes. A fejlesztés, amelyben szintén részt vettem, gyönyörű folyamat volt. A szereplők, a stáb fantasztikusan odaadónak bizonyultak, olyan ügyszeretet volt, mindenki azt érezte, hogy ez valami másféle dolog, nem a hagyományos mozi, elbeszélés. Úgy gondolom, ez a „másfajtaság” teszi időtállóvá – hallottuk a producertől.
A filmet a Nemzeti Filmintézet támogatásával készítette a Dunatáj Alapítvány.
Támogató a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Nemzeti Tanács. A filmalkotás szerbiai forgalmazója a Regionális Kreatív Műhely, Magyarkanizsa.
A Bolondmese legközelebbi vajdasági bemutatójára május 8-án Magyarkanizsán, majd május 11-én Szabadkán kerül sor.