Szavalóversenyt tartottak Zomborban

Több mint két évtizede szervez szavalóversenyt a zombori Magyar Polgári Kaszinó a nyugat-bácskai gyerekek és fiatalok számára.
Szombat délelőtt kortárs költemények tolmácsolásával mérkőztek meg a térség versmondói – az általános iskolások, valamint idén egy középiskolás diák is színpadra lépett.
A zsűrit Hajvert Ákos, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnökségi tagja, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tanácstagja, Kovács Nemes Andor színművész, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetője, és Jankovics Margit nyugalmazott magyartanár alkotta. 
A jelenlévőket Szlákó József, a Kaszinó elnöke köszöntötte. 
Szabó István főszervező a verseny történetével, menetével, a mezőnnyel kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta:
– Ez a huszonegyedik verseny, de valójában huszonkét éve kezdtük, mert a Covid alatt egy alkalom kimaradt. A nyugat-bácskai régió diákjait hívjuk meg erre a szavalóversenyre. Változó, hogy melyik évben ki vesz részt, előfordul, hogy valamelyik helységből nem érkeznek szavalók, de akkor azok megjelennek a következő évben. Az idei résztvevők Bácskertesről–Kupuszináról, Kúláról, Zomborból, Bezdánból, Doroszlóról, Csonoplyáról érkeztek. 
Érdeklődésből nincs hiány, de gondot okoz a gyerekek létszámának csökkenése. Ez problémát jelent a felkészítők számára is, mert kisebb a „merítés”, nehezebb megfelelő verset találni azoknak a gyerekeknek, akik alkalmasak és szeretnének részt venni a versenyen. A régebbi versenyeken a létszám negyven-ötven résztvevőt tett ki, sőt a rekord az a csaknem hatvan versenyző volt. Ennek már legalább tizenöt éve, mostanság általában húsz és harminc között van.

A zombori szavalóverseny az én ötletem volt. Egykor, mint diák, magam is versmondó voltam, továbbá később a Kaszinóban aktív vezetőségi tag, és mivel akkoriban nem létezett ilyen jellegű verseny a régióban, arra gondoltam, érdemes lenne megvalósítani. Nagyon jó lett a fogadtatása és évente megszerveztük. Az a terv, hogy amíg csak résztvevő van, és én is itt vagyok, megtartjuk a zombori szavalóverseny megszervezésének jó szokását – hallottuk Szabó Istvántól.
Csernai Buják Szilvia, a kupuszinai József Attila Általános Iskola tanítónője a felkészítésről, a részvételről ezeket mondta:
– G. Joó Katalin Unatkozom című versét hoztuk, a második osztályos Fridrik László szavalja. Tavaly is jelen voltunk a zombori szavalóversenyen, nagy örömmel vártuk ezúttal is.
A helyezés nekem, mint tanárnak, nem számít. A lényeg, hogy részt vegyünk és más verselőket is meghallgassunk, viszont a gyerekek szeretnek nyerni, és nekik számít, hogy kapnak-e helyezést. Ami a felkészülést illeti, a kicsiknél már a tanév elején elkezdjük válogatni a verseket, az első félév befejezésekor megtaláljuk a megfelelőt, és miután begyakoroljuk, már csak próbálgatjuk, mindennap egyszer elszavalja a gyermek – fejtette ki a kupuszinai tanítónő.
Major Noémi résztvevő, a bezdáni Testvériség-Egység Általános Iskola negyedikes tanulója előadásában Lackfi János Tanári ária című versét hallhattuk.
– Hosszú verset választottam, mert hallottam az interneten egy lány előadásában, és megtetszett. Három és fél napig tartott megtanulnom, először csak a versszakokat, majd a hangsúlyozást is egy kicsit átalakítottuk Kanizsai Ilona tanítónővel. Rendszeresen részt veszek különböző szavalóversenyeken, általában hosszú versekkel, azokat nagyon szeretem. Már kiskoromban nagyon foglalkoztatott a vers- és mesemondás, és egyébként magamtól tanultam meg olvasni – hallottuk Major Noémitől.

Mérei Márk, a zombori Testvériség-Egység Általános Iskola ötödikese szintén nem fél a kihívásoktól, ugyanis Kányádi Sándor Fától fáig című, igen mély tartalmú költeményét szavalta.
– Sokat gyakoroltunk a tanárnőmmel, György Máriával. Nem is volt annyira nehéz a felkészülés, továbbá hozzátartozott a gyakorláshoz például, hogy kint játszottam a kutyámmal, közben állandóan mondogattam magamban a szöveget, néztem a fákat az udvarban, és mindez nagyon sokat segített – vallotta Mérei Márk versmondó.
Hajvert Ákos, a zsűri elnöke a következőképp értékelte a versenyt, a szervezést:
– Szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. A szervezőkön ugyan látszódik kis csalódottság, mert kevesebb gyerek jelent meg a rendezvényen, folyamatosan kevesebb a résztvevő, de azt gondolom, ez valahol leképezi Nyugat-Bácska demográfiáját is. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy gyümölcsöt hozott az a fajta munkába vetett hit, amit az itt tevékenykedő pedagógusok és a rendezvény szervezői képviselnek, hiszen nemcsak arról beszélünk, hogy a gyerekek valamilyen szinten verset mondanak magyarul, hanem kiválóan interpretálnak szövegeket. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb siker ezen a rendezvényen. Amellett a szövegválasztás is nagyon megállja a helyét. Látszik, hogy tájékozódnak, olvasnak, kutatnak a pedagógusok. Azt is merem állítani, hogy konszenzus alapján hozzák meg a döntéseket az előadóval, jelen esetben a gyerekkel, hiszen nagyon testhezálló szövegeket hallottunk a nap során. Szerintem a zsűritársak nevében is nyilatkozhatok, hogy ez nem is zsűrizés, hanem felüdülés volt számunkra – nyilatkozta Hajvert Ákos.
A zombori szavalóverseny ismét bebizonyította: fontos a versenyszellem, de a részvétel nyújtotta szellemi épülés és a közös fejlődés élménye talán még jelentősebb.