Muzslya egykor a lakodalmairól volt híres. Hétvégenként sokszor mind a tíz-tizenkét lakodalmas zenekarnak volt munkája. A vőfélyeknek (vagy „vőfényeknek” ahogy Bánátban hívják őket) is volt dolga.
A sátras lakodalmakat mára felváltották a teremben tartott, rövid rendezvények. A fiataloknak nincs lehetőségük, hogy megismerjék a régi lakodalmak hangulatát. Sziveri László vőfély, az „Én is vőfély szeretnék lenni” című vőfélyfüzetével szeretné megmenteni a feledéstől ezeket a szokásokat. A könyv bemutatóját csütörtök este tartották meg a muzslyai Magyar Házban.
A vőfélységet Bánátban hagyományosan a vőlegény barátja vagy rokona vállalja. Ő felel a jó hangulatért, a hívogatástól a násznagyék kikíséréséig. Sziveri László eddig több mint kétszázszor volt vőfély. Évente húsz lakodalomban jelent meg ebben a szerepben. Megtörtént sokszor, hogy vasárnap reggel, amikor az egyik lakodalom véget ért, már indult a másikba hívogatni.
– A lakodalmak reggel 8 órakor kezdődtek, amikor a koszorúslány meg a vőlegény elment a vőlegényes házhoz, onnan indultak a násznagyért. A násznagyot 11 órára várták, és amikor odaért, kezdődhetett a vigasság. Ez vasárnap délelőttig, valamikor délutánig is tartott, attól függően, hogy milyen vendégek voltak – mondta Sziveri László.
A kiadvány a múlt század hetvenes éveitől a századfordulóig tartó időszak muzslyai lakodalmi szokásait eleveníti fel.
Nyitókép: Sziveri László – Cila, a „vőfélypalántákkal”/Fotó: Kecskés István
