A doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben bemutatták a doroszlói születésű, napjainkban Szegeden élő Pusztai Lajos Semmivel szorzó (Szatíra-tér) című kötetét, amely a budapesti Novum Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerzővel L. Móger Tímea és Wilhelm József beszélgetett.
„Pusztai legújabb írásgyűjteménye a magyar humor fénykorát idézi meg – a ’80-as és ’90-es évek abszurditása, a politikai átalakulások és a mindennapi kisember küzdelmei elevenednek meg groteszk, mégis mélyen emberi történeteiben…” – áll a tetszetős kötet hátoldalán.
A szerző, Pusztai Lajos a könyv megszületéséről, inspirációról, példaképekről így nyilatkozott:
– Vasárnapi íróként kezdtem el írni. Különböző írásaim jelentek meg, ez felbuzdított, és attól kezdve mindenféle műfajt kipróbáltam. Nyilván a legkiterjedtebb ebben a munkásságban a humor, vagyis a szatíra és a versek. Mindez pedig azért éppen most öltött testet könyv formában, mert a Covid ideje alatt be voltunk zárkózva, nem mentünk sehova, és úgymond agyonolvastam, agyonírtam magam. Nagyon jólesett, hogy ekkora terjedelemben is lehet írni. Innentől elkezdtem a régi kéziratokat átnézni, rendezni, és a szatirikus hangvételű írások mellett bizony bőven akadtak nemcsak bökversek, hanem kimondottan versek is talonban, tehát érdekeltek a többi műfajok is.
A ’90-es évek elején, a délszláv háború kezdetén kényszerű módon át kellett mennünk, áttelepülnünk Szegedre. Ott nem volt azonnal lehetőségem munkát kapni, viszont rátaláltam egy havi újságra, és ott elkezdtem írni, akkor már szinte szegediként. Mivel nem tudtam a mérnöki szakmámban elhelyezkedni, az írás biztosította egy darabig az egyébként elég szűkös megélhetésünket.
A műfaj lényege, hogy lemegyünk a körülöttünk zajló helyzetek és dolgok mélyére, onnan pedig felhozzuk a fricskát, megmutatjuk a görbe tükröt, amelybe nem biztos, hogy mindig szívesen tekintenek bele az emberek. Ilyen szituáció volt például a szerb–horvát rivalizálás idején, amikor a Dunán túl tankok jártak keresztbe-kasul a búzaföldeken, és ezt nem lehet nem megírni. A legvégén csak úgy fejezem be az írást, hogy tank you. Ezt más nem nagyon érti, csak aki ott, abban benne van – nyilatkozta Pusztai Lajos, aki „doroszlaiként” nagyrészt a Herceg János akadémikus íróval való hajdani, csaknem napi szintű szellemi kapcsolódására vezette vissza azt az írói és szervezői ösztönzést (Lajos volt például a doroszlói IRO-M irodalmi szakcsoport megalapítója), ami mozgatja.
Wilhelm József történelemtanár a következő méltató szavakat mondta a kötetről:
– A könyv számomra elsősorban történelmi kordokumentum, hiszen az ott leírt politikai, társadalmi visszásságok bemutatása nagyon fontos egy történész számára. Számomra ez volt az elsődleges szempont. Persze a humor és az adott helyzetek elemzése is nagyon fontos. Ami igazán megragadott, az a különböző emberek jellemzése, a szatíra szempontjából: a homo humorista vagy a homo kisebbségi és hasonló sorozatok. Nagyon jók a riportok is, persze egy részük képzelt riport, a másik valódi, de ezek olyan mélységekre mutatnak rá, amelyeket a ’80-as évektől kezdődően a mai napig átéltünk. Hogy ki hogyan értékeli mindezt, az már más dolog, de fontos, hogy szembesüljünk ezekkel a problémákkal – emelte ki Wilhelm József.
A műfaj szempontjából hiánypótló, kordokumentum jellegű, továbbá hamarosan angol nyelven is megjelenő könyv bemutatóján Fehér Ferenc-költeményekkel és saját szerzeményekkel közreműködött Dosztán László zenész.
Nyitókép: Fotó: Csernicsek József
