Érdekes, hogy milyen könnyen megjegyzünk olyan dolgokat, amelyek felkeltik az érdeklődésünket. Ma is tisztán emlékszem arra a kísérletre, amelyről a szociológiai tanulmányaim során olvastam.
A Hawthorne-kísérlet az egyik legismertebb és legfontosabb szociálpszichológiai vizsgálat volt, amelyet 1924 és 1932 között végeztek a chicagói Western Electric gyár Hawthorne nevű üzemében. A kutatás eredeti célja az volt, hogy megvizsgálják, vajon a munkakörülmények, különösen a világítás erőssége, hogyan befolyásolja a munkások teljesítményét. A kutatók azt feltételezték, hogy jobb megvilágítás mellett a termelékenység nőni fog, gyengébb fényben csökkenni.
A kísérlet során azonban meglepő eredmény született: a munkások teljesítménye akkor is javult, amikor növelték a fényerőt, és akkor is, amikor csökkentették azt, sőt még rendkívül gyenge világítás mellett is növekedést mértek. Ez arra utalt, hogy nem maga a fizikai környezet volt a döntő tényező. A valódi ok az volt, hogy a dolgozók tudták, hogy megfigyelik őket, foglalkoztak velük, és fontosnak érezték magukat. Ez a figyelem és törődés önmagában motiváló volt, és javította a munkához való hozzáállásukat. A kísérlet tehát rávilágított arra, hogy az elismerés, a figyelem és a megbecsülés sokszor nagyobb hatással van az emberek munkájára, mint bármilyen technikai körülmény. Vajon miért pont ezt jegyeztem meg?
