Szabadkán folytatódott hétfőn a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány és a Nemzeti Filozófiai Központ közös előadás-sorozata, amelynek célja, hogy a Kárpát-medence különböző városaiban tegyék elérhetővé a filozófia alapvető kérdéseit. Az MCC vendége ezúttal Boros János egyetemi tanár, a Nemzeti Filozófiai Központ vezetője volt, aki a hellenizmus korának gondolkodását mutatta be.
Boros János arról számolt be, hogy a központ egy újonnan létrehozott intézmény, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a filozófiát közelebb hozza az emberekhez, valamint a konzervatív gondolkodást és keresztény látásmódot is megpróbálja minél jobban megjeleníteni a magyar kulturális térben.
– A hellenizmus kora a változásokkal teli időszak volt. Maga a filozófia Kis-Ázsiában és Szicíliában alakult ki, később átkerült Athénba. Ott viszonylag stabil, biztonságos környezetben fejlődhetett tovább. Platón és Arisztotelész olyan gondolkodási alapokat fektettek le, melyeknek mind a mai napig hatásuk van. Ebben a korban a társadalmi változások miatt új filozófiai irányzatok jelentek meg. Az emberek nem érezték magukat biztonságban, ezért újfajta világnézeteket kerestek. Minden korszak a maga filozófiáját alakítja. A sztoikusok a világtól való függetlenségre, a belső törvényszerűségek felismerésére törekedtek. Bizonyos szempontból hasonlóan gondolkodtak, mint a 20. századi hippik, akik igyekeztek elvonatkoztatni a társadalmi elvárásoktól. Az epikureizmus ezzel szemben inkább a mindennapi jóllét megteremtésére törekedett. A szkepticizmus pedig azt a kérdést tette fel, hogy vajon tényleg olyan-e a világ, amilyennek megismerjük – taglalta Boros János.
Az előadó arról is beszélt, hogy a gyönyör az az állapotot, amikor úgy érezzük, hogy ennél teljesebbek nem lehetünk. Ez akkor valósul meg, ha az ember a saját természetének megfelelő törvényszerűségeket követi, amelyeket gondolkodással fedezünk fel.
– Epikurosz felfogása több szempontból is meglepően modern. Úgy vélte, hogy a nyelvet kell vizsgálnunk, mert gondolatainkat a nyelven keresztül érthetjük meg. Meg kell értenünk a szavakhoz kapcsolódó fogalmakat, hiszen ezekre tudunk hivatkozni. Sokszor magunk sem vagyunk tisztában azzal, mit gondolunk, amíg meg nem próbáljuk azt nyelvileg kifejezni. Néha a saját gondolatainkat is nehéz megragadni. A gondolkodáson való gondolkodás azért fontos, hogy ne hagyjunk mindent bizonytalanságban. Szókratész szerint a megvizsgálatlan életet nem érdemes élni. De mi a tudás forrása? Az első az érzékelés – a világot elsősorban az érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk meg. Arisztotelész szerint a legbecsesebb érzékünk a látás. A második forrás a gondolkodás – mesélte az MCC vendége.
Boros János az előadás további részében a láthatatlanság problémájáról szólt. Elmondása szerint, amit érzékeinkkel megragadunk, az csupán a valóság egy töredéke.
– A világ mélyebb megértéséhez gondolkodnunk kell, mert a valóság mögött kétféle mélység húzódik. Az egyik a szerkezeti mélység, amelyben a nyelv tele van logikai és nyelvi struktúrákkal. Ezeket nem látjuk közvetlenül, mégis meghatározzák gondolkodásunkat. A másik a történeti mélység, mely szerint minden jelenség mögött ott vannak a motívumok, amit csak az egyén ismer, de ezek mások számára láthatatlanok. Ezért szükséges megfontolni azokat a dolgokat is, amelyeket érzékszerveinkkel nem tudunk közvetlenül megtapasztalni. A gondolkodás során előkerül a keletkezés problémája, hogy minden létrejövő dolognak szüksége van valamilyen feltételre, a semmiből nem jöhet létre semmi. Ebből következik az az elképzelés, hogy az univerzum olyan volt és olyan is marad, amilyen mindig is volt. Fontos azonban látni, hogy ez csupán egy lehetséges modell a világról, amelyet a filozófia az idők során újragondolt – magyarázta a központ vezetője.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
